Népszabadság * Kartal Zsuzsa * 2007. május 25.
– Á”, a Brigit már ejtettem. Túl kicsi a melle, és nem fért ki a pólóján Nagy-MagyarországKép: Marabu Nem a beatnemzedék, dehogy. Az nyugdíjba ment, és az emlékeiből él. (Inkább abból, mint a nyugdíjából.) Emlékszünk még, mitől lett nagy? Nem a szubkultúrájától. Az ifjúsági szubkultúra azóta is él és virágzik, élnek a pinceklubok és a diáksziget, a rockkoncertek és az alternatív színház. Csak másoknak él, másoknak virágzik.
A szerző író
Azoknak, akiket már nem követtek, nem hallgattak le, politikai nézeteikért már nem zártak ki az egyetemről. Ennek a nemzedéknek már nem elég romantikus egy házibulin konspirált összeesküvés. Azért nem fognak letartóztatni senkit, ha fölesküdnek az új, nemzeti királyságra Nagy-Magyarország élén; ha szamurájkarddal gyakorlatoznak a hűvösvölgyi Nagy-réten; és vérszerződést kötnek az új sámán előtt. Megpróbálkoztak az utcaszínházzal, ott igazi kukák égtek, igazi vér folyt, mit nem adtak volna, ha még emberáldozatuk is lett volna! Az árpádsávos zászló már jó ötlet, attól mindig prüszköl a hatalom. Hogy mit jelent nagyszüleik halálfélelme, atyáik tehetetlen dühe, azt úgyse tudhatják. Csak annyit, hogy végre sikerült felbosszantani őket. „Hé, mi is itt vagyunk! Gyáva besúgók, kollaboránsok! Nekünk jár a diploma, a pénz, a karrier! Mi tiszták vagyunk!”
Fasiszták? Nevetséges. Azt se tudják, mi az. Hogy a Kádár-rendszer biztonságát sírják vissza? Nevetséges. 2010-ben olyanok mennek választani, akik már a rendszerváltás után születtek. Még csak nem is antiszemiták. Vajmi kevesen tudják, hogy a Biblia nagyobbik fele a zsidó nép története, hogy Szűz Mária, Jézus zsidó volt. Még azt sem, hogy a zsidó nép annak idején az Olajfák hegyén Barabást kiáltott, és ezért Jézust végezték ki a rómaiak. (A zsidók megkövezéssel végezték ki elítéltjeiket, a keresztre feszítés római szokás volt.) De ez a generáció ezt nem tudhatja, mert nem olvas. Ez egy posztmodern generáció. Jézus Krisztus a szupersztár. A radikális jobboldal hagymázos összeesküvés-elméletei csak addig érintik meg őket, amíg azt hallják, hogy a nagytőke idegen. Pedig nekik jár. El kell venni tőlük!
Mit várnak a Fidesztől? Az ellenzék győzelmét, mint a „nagy generáció” annak idején. Mert a beatnemzedék vívmánya nem a zene volt, nem a farmernadrág, nem a hoszszú haj, hanem a tisztaság. Ők már nem lehettek tulajdonosok, a németek kollaboránsai, de már áldozatai sem. Számukra nem volt elég a teljes foglalkoztatottság (kapun belüli munkanélküliség), az ingyenes betegellátás (protekcióért, korrupcióért külön szoba és szervátültetés, anélkül tizenkét ágyas szoba, a rák végstádiumában pedig morfium helyett pálinka), ingyenes oktatás (protekcióért, korrupcióért pesti karrier, anélkül vidéki nyomor), hogy nincs hajléktalan (van munkásszálás, és kollégiumi ágy, házasságaikat tönkreteszi az albérlet). Ők tiszták voltak. Múltjukat nem éktelenítette el fasizmus, rákosizmus, „56, így nem is voltak hálásak a konszolidációért, a korlátozott szólásszabadságért, a nyugati irodalomért, a háromévenkénti utazásokért, a két évvel lemaradt divatért, a használt kocsikért. Ők igazi szabadságot akartak. Eleinte elég volt romantikának a hoszszú haj, a szakáll, a farmer, az ifjúsági klub vad táncai, már ezzel is fel lehetett bosszantani az ősöket. Később romantikus összeesküvésekbe fogtak, de csak nem tudták magukat beszimulálni a börtönökbe, legfeljebb egy-egy bevont útlevél, elmaradt előléptetés, maximum állásvesztés volt a kockázat, de mi volt ez a börtönviselt, hősi halott ötvenhatosokhoz képest?
A medve itt a szomszédban véletlenül épp haláltusáját vívta, a romantikus összeesküvők, a Pál utcai fiúk banda helyett pártokat alapítottak. Az elvtársak előzékenyen csomagoltak (igaz, olykor hazavitték magukkal a gyárat vagy a téeszt). A frissen alakult ellenzéknek ölébe hullt a hatalom. Nem azért, mert jobboldaliak voltak. Nem azért, mint ha „rendszert váltottak” volna. Csak virradt. Ők meg kukorékoltak.
Most mások kukorékolnak. Nem akarnak tandíjat fizetni, nem akarnak a kórházban napidíjat fizetni. És főként: ragaszkodnak szeretett iskolájukhoz, kórházukhoz. Mivel az MSZP „veszi el”, hiszik, hogy a Fidesztől visszakapják. Nem hiszik, dehogyis hiszik, hogy bármi ingyen van. Nem is akarnak ők népiskolában tanulni, létminimumon élni, és közkórházban ingyen meghalni. Annyit akarnak keresni, hogy gyermekeik angol nyelvű magánóvodába járhassanak, saját kertjükben játszhassanak, ők maguk külföldi tanulmányútjaikon szerezzék meg azt a tudást, amely az „innovációra”, „aktív alkotásra” képessé teszi őket. Akkor aztán lehet több gyermekük, hiszen az „erős Magyarország” segít a felnevelésükben. Ha pedig netán betegek volnának, jó hegyi levegőn akarnak gyógyulni.
Legalábbis ezt ígéri Orbán Viktor, az „Új többség” vezetője, a faluról jött legkisebb királyfi, az ötgyermekes családapa. Teljes foglalkoztatás, fellendülő gazdaság, virágzó falvak, intelligencia, innováció.
Megkaphatják-e tőle?
Sajnos igen. A reformok rendbe hozzák az államháztartást, a legutóbbi botránysorozat megszilárdítja a rendet, a bezárt kórházak helyébe jól felszerelt szakrendelők épülnek, a súlyponti kórházakban kiváló orvoscsoportok mentik meg a rákosokat és a szívbetegeket, a megmaradt egyetemek értékes, sikeres életet biztosító diplomákat adnak, és közben megérkeznek az Európai Unió milliárdjai. A rendszerváltás után születettek számára lesz hely a felújított kollégiumokban, ahol majd fölkészülnek az új hatalomátvételre.
Hogy miből? Az MSZP reformjaiból.
Miért is fárasztaná magát a Fidesz alternatív gazdaságpolitikával? Csak megosztaná ezt a szép, új többséget. Így is elég gond lesz együtt tartani vérmes híveit a választásokig utcaszínház nélkül, meggyőzni őket, hogy nincs az a táltos, akinek a varázsigéje felszínre hozná a makói földgázt. Hogy bármennyire utálják is ellenfeleiket, egy merénylet nem volna célszerű. Hogy gyújtogatni kontraproduktív. Hogy nem lesz belőle előre hozott választás. Kell az a három év, amíg a piszkos munkát elvégzi ez az új arisztokrácia.
Pattanjanak csak lóhátra, élvezzék a Magosz borkóstolóit, az áldott magyar bort és a magyar puszták ajándékát, a mangalicakolbászt. Két év múlva az Európai Unióba választunk ismét képviselőket, addigra túl vagyunk a reform nehezén. Addig igazán kár szidni Európát! Sarkozy Franciaországa jobboldali. A Fidesz már úgy tudja, nekik nyerte meg a választást. Fölösleges fehér lovat áldozni. Éljen az innováció!
És három év múlva az ölükbe pottyan a hatalom, és lesz miből ígérni, mert megint lesz mit szétosztani. Van miből duplájára emelni a minimálbért (ez Orbán Viktornak szokása), aranykalásszal ékes rónaságunkon minden falu határában új focipályát szentelni a helyi plébánossal (ez is szokása). Aztán helyreállíttatnak néhány műemléket, templomot, múzeumot, értelmiségi udvartartásukat megajándékozhatják egy-egy új intézménnyel. Míg az Európai Unió, a Világbank, az EBRD stb. stb. közbe nem lép, hogy nem ez az a nemzeti fejlesztési terv, amit elfogadtak, hogy megint égig szökik az államadósság.
Akkor kezdheti a baloldal elölről. Mintha kifejezetten az volna az ideológiája, hogy márpedig megszorításra van szükség. Mintha kifejezetten kedvét lelné munkahelyek megszüntetésében, dolgozók elbocsátásában. Mintha arra esküdött volna fel, hogy iskolákat, kórházakat zár be. A jobboldal pedig ismét szidhatja a neoliberális luxusbaloldalt, Európát és az egész ellenséges glóbuszt, amely mit sem törődik Európa védőbástyájával, Mária országával, a hős magyar nemzettel.
