Erzsébetváros 125 éves – de vajon lesz-e 250?
Király Dávid 2007. május 23. 16:17
A lakosság elszegényedése, a kerület funkcióvesztése és a széttagolt önkormányzati rendszer az oka annak, hogy Erzsébetváros ma olyan, amilyen. Felújításra senkinek sincs pénze, a befektető viszont a bontásban érdekelt. A VII. kerületben azonban a legtöbb épület védett, s bár valószínűleg ez így van jól, a fejlesztési lehetőségek korlátozottak.
1/2. oldal » Az épületek egy százaléka évente tönkremegy
A helyzet a következő: adott Budapest legkisebb, de Európa egyik legsűrűbben lakott kerülete. Épületállományának jelentős része alacsony komfortfokozatú, lepusztult állapotban van, viszont műemléki vagy helyi védelmet élvez, de legalábbis ilyen épületek környezetében áll, tehát alig lehet hozzájuk nyúlni. A lakások túlnyomó többsége kispénzű emberek magántulajdona, akik nem tudják őket felújítani. Ahogy mondani szokás: innen szép nyerni.
Budapest VII. kerületének 2,2 négyzetkilométerén hivatalosan 60 ezren élnek, a be nem jelentett, albérletben lakó diákokkal együtt azonban az erzsébetvárosiak száma valószínűleg eléri a 100 ezret – mondta Hunvald György polgármester azon az építészeti konferencián, amelyet az önkormányzat a kerület fennállásának 125. évfordulója alkalmából rendezett. (A VII. kerület 1882-ben vette fel Erzsébet királyné nevét.)
„A befektetőknek átlátható önkormányzati fejlesztési koncepcióra van szükségük, az önkormányzatnak pedig befektetőkre” – mondta a polgármester, majd önkritikusan hozzátette: eleinte örültek, hogy építenek, de nem mindig figyelték, hogy mit. A VII. kerület építészeti problémájára rávilágítva Hunvald azt mondta: újat építeni csak a régi helyére lehet, de ha a régit megtartva, például a tetőtereket építik be, akkor a lift vagy a parkolás okoz gondot.
Gócpont van, negyed nincs
Nagy Béla, a kerületi szabályozási terv kidolgozója elmondta: a kerület épületállományának minőségét az tartja fent, ha 100 évenként megújul – akár új épületekkel, akár a régiek korszerű felújításával. Ha 100 éves ciklusban gondolkodunk, az azt jelenti, hogy évente tönkremegy az állomány egy százaléka, az építés és a felújítás azonban nem tud ezzel lépést tartani. Nem így az agglomeráció – ezért is indult el évekkel ezelőtt a kivándorlás Budapestről.
A képre kattintva tekintse meg galériánkat!
Fantáziadús fejlesztés a Holló utcában (Fotó: Járdány Bence)
A zsidónegyednek nevezett Belső-Erzsébetvárost ma többnyire alacsony jövedelműek lakják. A terület leértékelődése akkor kezdődött, amikor a jómódú zsidó lakosság a múlt század elején az újonnan felépülő Újlipótvárosba költözött. (Budapesten a helyi zsidóság asszimilációja miatt nem alakult ki a szó szoros értelmében vett zsidónegyed, csak amolyan gócpontok. Belső-Erzsébetvárosra a politika aggatta rá a zsidónegyed nevet, Újlipótvárosra – „újzséland” – pedig a pesti köznyelv.)
A VII. kerületben élő alacsony jövedelmű lakók az épületek felújítását nem tudják kifizetni, de a kerületi és a fővárosi önkormányzatnak sincs elég pénze a rehabilitációra. Marad tehát a magánbefektető, aki azonban az új építésében érdekelt, ugyanis sem a felújítás, sem a részleges bontás nem térül meg annyira. A kerület szándéka tehát az, hogy a környék felértékelésével érje el azt, hogy a befektető számára ne a bontás érje meg legjobban.
Fel kell értékelni
A városrész funkciója, ezáltal annak arculata folyamatosan változik. Az alapokat már nem kell kitalálni; hiszen Belső-Erzsébetvárosban és közvetlen környékén a közelmúltban több mint 120 zsidó kultúrtörténeti emléket gyűjtöttek össze, az arculat tehát adott. Ehhez jön még hozzá a közelmúltban a Király utcában kialakult lakáskultúra és design kereskedelem, vagy épp az olyan töretlenül népszerű romkocsmák, mint a Kazinczy utcai Szimpla.
A közterületek azonban szűkösek, a parkolás megoldatlan, a zöldfelületek aránya pedig szánalmasan alacsony a VII. kerületben, Budapesten talán csak a VI. kerület van mögötte. A közhiedelemmel ellentétben egyébként a kerületben nem a lakások komfortfokozatával van a legnagyobb baj, hanem a méretével; nagyon sok ugyanis az egy-, másfél-, de legfeljebb kétszobás lakás.
A negyed felértékelése többek közt sétálóutcák, csillapított és vegyes forgalmú utcák kialakításával, a tömbbelsők átjárhatóvá tételével, utcabútorok elhelyezésével, citybusz indításával érhető el, a legfontosabb azonban valószínűleg a fiatalok állandó jelenlétének megteremtése, például kollégiumok, diákszállók kialakításával. Az erre épülő vendéglátás és kiskereskedelem megjelenése innentől gyakorlatilag automatikus.
1. Az épületek egy százaléka évente tönkremegy
