„Orbán Viktornak sem könnyű. Egy nyitott, friss, ütőképes és összeszokott csapatból kifejlesztett egy, a társadalom pórusaiba mélyen beivódott, jól szervezett, akkurátus mamutszövetséget, amely nem csupán pártját, hanem őt magát is megváltoztatta. Minden egyes választási vereség a mozgalmi jelleg és az akciózás felé tolta Orbánt… Orbán a totális háborúval nemcsak Gyurcsánynak, a regnáló kormánynak, hanem a megfontoltságnak is hadat üzent. Álma egy őszi, majd tavaszi hatalomátvételről elillant, maradt a kiábrándultság – többeknek belőle is.” (Írja Akár holnap reggel című cikkében Tamás Ervin a Népszabadság május 18-i számában.)
Nincs olyan hét, mikor ne robbanna ki valamilyen közéleti botrány. Ezek a skandalumok – ha csak rövid időre is – rendre elterelik a figyelmet arról, hogy a brutális szigorral keresztülvitt pénzbehajtáson kívül semmilyen érdemi reformlépés nem történt. Növekszik az infláció? Ismeretlenek feldúlták Kádár János sírját? Súlyos, emberéleteket veszélyeztető ellátási zavarok fenyegetik a kórházakat? Kende Péter rágalmazza Martonyi Jánost? Elképesztő méretű, a tömegközlekedést hosszabb távon ellehetetlenítő jegyáremelés zajlott le a MÁV-nál? Mit tesz Isten, éppen akkor öltött megint olyan félelmetes méreteket az antiszemitizmus, hogy az MSZP kénytelen volt fáklyás felvonulással tiltakozni a torz eszmék ellen.” (Írja Élesedő gyurcsányi hangnem című cikkében Tihanyi Örs a Magyar Nemzet május 18-i számában.)
