7. évfolyam 20. szám, 2007.05.17.
Békétlen békelánc
„El lehet dönteni, hogy ki mit szeretne látni a mögöttünk hömpölygő folyamban. Demokratikus európai nemzeteket összekötő, életet adó vizet, vagy származásuk, hitük, meggyőződésük okán ártatlan magyarok százainak, ezreinek sírját. (…) Sípolással, füttyel, elfordulással, megalázással kezdődik, aztán gyilkolásban folytatódik. Majd marad a szégyen, amely már közös. A szégyen, amely túlmutat azon, aki fölemelte a kezét és lesújtott. Hát ha kell, akkor szégyellem magamat azok nevében is, akik nem tudták, hogy van egy parancs, ember és Isten parancsa, az élet védelme, méltóságának megőrzése. Ezen parancs nevében ígérem nektek, hogy ebben az országban a nyugalom, a megértés, a béke, az egymásra találás és a kézfogás lesz az úr. Ez az úr legyen mivelünk.”
(Gyurcsány Ferenc beszéde az MSZP Békelánc felvonulásán, május 9.)
„Gyurcsány Ferencet a testőrei ernyőkkel védték. A randalírozók lehazaárulózták a megemlékezés résztvevőit, akik közül többen azt kiabálták vissza, hogy „Nácik, haza!”. Közvetlenül a rendezvény előtt kéttucatnyi, árpádsávos zászlókat lengető ellentüntető provokálta azokat az embereket, akik az MSZP felhívására érkeztek a fáklyás felvonulásra. Az árpádsávos fiatalok a Parlament déli oldalánál gyülekeztek, és antiszemita megjegyzéseket tettek az érkezőkre. A rendőrök igazoltatták a provokálókat, és felszólították őket, hogy távozzanak.”
(Megdobálták Gyurcsányt, InfoRádió, május 9.)
„Cipők a Duna-parton. Cipők. Duna-part. Aki az elárvult cipők kongó csöndjét nem hallja, nem lát az semmit. (…) Semmiember, aki ezt nem érzi át. Semmiember, aki úgy érzi, hogy ott, az elárvult cipőknél, a Duna-parton kell tombolnia. Irgalmatlan. Ki irgalmat ismer, átnéz rajtuk – így válnak végképp semmivé.”
(Tóth Ákos: Semmiemberek. Népszabadság, május 10.)
„A Jobbik alelnökének fogalma sincs, kik zavarták meg zsidózó bekiabálásokkal és tojásdobálással az MSZP szerdai Békelánc-rendezvényét a Duna-parton, de abban biztos, hogy nem jobbikosok voltak. Vona Gábor a köztelevízió reggeli műsorában azt mondta, szimpatizánsaik a Békelánccal párhuzamosan tartott „ellenrendezvényükön ” folyamatosan kulturáltan és „hivatalosan” viselkedtek, nem volt semmiféle rendbontás, és nem a demostrációjukon lobogó Árpád-sávos zászlók voltak a rendbontók kezében.”
(Vona: Nem jobbikosok dobálták meg Gyurcsányt, hirtv.hu, május 10.)
„A gyilkosok, meg az áldozatok is magyarok voltak. Ezen kellene elgondolkodni. Persze nem azoknak, akik füttyögtek meg dobáltak. (…) Nekik a zavarkeltés a lételemük. Ők azok, akik nemzeti ünnepeken balhéznak, a közbeeső időben meg gyűlölt emberek sírjaiból rabolnak csontokat. És azt hiszik, mindezzel bármit megváltoztathatnak. Mert elhitetik velük. Azok, akik évekkel ezelőtt utcára vitték a politikát. Akik egykor volt hatalmuk visszaszerzéséhez minden eszközt alkalmasnak találnak. Akik illemet és törvényt nem tisztelve mennek kordont bontani, ha úgy tartják helyesnek.”
(Sebes György: Az utcán – II., Népszava, május 11.)
„A rendszerváltás óta nem volt hazánkban olyan politikai alakulat, amely ilyen radikálisan alkalmazta volna a megbélyegzés és a kirekesztés technikáit a másként gondolkodókkal szemben. Sosem hagytak kétséget afelől, hogy amikor rasszistát-antiszemitát mondanak, a nemzeti-konzervatívat értik ez alatt. Gyurcsány a Times-nyilatkozatban sem mulasztotta el Orbán Viktort együtt említeni a fasisztákkal; felrótta, hogy az ellenzéki politikus közös színpadon szerepelt azokkal, akik felsorolták a szerintük zsidó közéleti személyiségeket. (Egyébként az, „akik” egy ki tudja, honnan odakeveredett pasas volt, akitől a Kossuth tériek is rögvest elhatárolódtak. Azonkívül a listán Orbán neve is szerepelt. E körülményekről azonban hallgatott Ferenc).”
(Balavány György: Néró tolerancia, Magyar Nemzet, május 11.)
