A Fidesz parlamenti frakciója is aláírta a miniszterelnök által meghirdetett antiszemitizmussal szembeni zéró tolerancia kiáltványt, amelyben kinyilvánítják, hogy nem vállalnak közösséget szélsőséges személyekkel, csoportokkal, gyűlöletkeltőkkel.
Örülnünk kell annak, hogy – mint mondták – nem a miniszterelnökre, hanem az ügy fontosságára tekintettel, az engesztelhetetlen ellenzék elítéli mindazt, amit kiváltképp Magyarországon, szörnyű félmúltunk ismeretében elítélni kötelesség. Ez eddig rendben van. Ezen túl meg mégsincs rendben. Mert hogyan állunk a szélsőséges nézetektől és hirdetőiktől való elhatárolódással? Mikor tapasztaltuk, hogy a Fidesz minimális politikai haszonszerzésből ne vállalta volna szélsőséges csoportokkal az együttműködést? Kormánykodásuk éveiben nem volt hibátlan a Fidesz és a MIÉP összjáték? S Orbánnak a MIÉP-et illetően minderre annyi volt a válasza, hogy „nem játszunk elhatárolósdit”. Nem Orbán ajánlotta szorgos olvasásra a Demokratát? Parlamenti, vagy önkormányzati választásokon előfordult, hogy a Fidesz a MIÉP vagy Jobbik és kapcsolt részeinek támogatását visszautasította volna? Az már csak nevetséges, hogy a Jobbik nagygyorsan ellenkiálvánnyal is előrukkolt, amely leszögezi, hogy nálunk „nincs jelentős előítélet a kisebbséggel szemben”(!) viszont a Jobbik a magyarságellenesség ellen hirdet zéró toleranciát. Hát nem eredeti? Micsoda felháborodás fogadta, amikor a miniszterelnök a Times tudósítójának kérdésére azt merte mondani, amit mindnyájan tudunk – hogy közéletünkben elszaporodtak az antiszemita megnyilatkozások. A Fidesz-közeli Magyar Nemzet könnyűtollú hölgyszerzője erre azt írta, hogy e kijelentésével Gyurcsány a magyar címert egy liter nyálba mártotta. Orbán Viktornak nem tűnt fel, hogy októberben azon a Kossuth-téren pocskondiázzák a kormányt, amelyik dübörgött a zsidózástól, ahol listák készültek az állítólag zsidó származású kormánytagokról? S, ha már a Demokratáról szóltam, érdemes megemlíteni, hogy minap háziszerzője azért teremti le a Fidelitas egy kerületi szervezetét, mert olyat mondtak, hogy azért a bőrfejűekkel nem. A tollforgató megadja nekik, mondván, le kellene tenni az emberi jogok nyilatkozatát, „mert mennyin is múlott Tarlós főpolgármester-jelölt véghajrája?”. És „normális erő nem metszi le saját nyúlványait, mert kellenek a győzelemhez”. Ez legalább világos beszéd. És amíg az ilyenfajta világos beszédet, a sikerhez szükséges szélsőjobb „nyúlványok” besegítését a Fidesz el nem utasítja, addig minden parlamenti közös nyilatkozat álságos. Ahelyett, hogy feles energiát fordítanának a nyilasok kezén örökre kompromittálódott árpádsávok védelmezésére, a mindennapokba kellene bebizonyítani, hogy sem szavazatmaximáló érdekből, sem egyéb okból nincs közük eltűrhetetlen figurákhoz és nézetekhez. Ha a legközelebbi „kormánybuktató” nagygyűlésen Orbán Viktortól azt hallom, hogy elítélek, és pártom közeléből elzavarok mindenkit, aki akárcsak kacérkodik rasszista nézetekkel, akkor fogom úgy vélni, hogy hiteles a kézjegye. De tartok attól, hogy egy ilyen aktusra még jócskán várnom kell. Nekünk demokratáknak azonban – mint ma este a világháború győztes befejezésére emlékező Európa Napon – demonstrálnunk kell, hogy nem feledünk és nem engedünk.
Szász István
