Forrás: HETEK

Drezdától mintegy húsz kilométerre a Pirna kisváros feletti dombon egy festői kastélycsoport áll. Látványa uralja a látképet. A busszal közeledő turista úgy érzi, hogy valahová a mesék földjére érkezett. A parkolóban a több évszázados fák árnyékában sem törik meg a varázs. A kastélyban jelenleg szociálisan hátrányos helyzetűeket és fogyatékkal élőket segítő központ működik. A kastély pincéje és padlása azonban egészen másról szól. Több mint 13 ezer embert gyilkoltak meg itt 1940-41-ben.

Pirna-Sonnenstein egy korabeli festményen

A Pirna melletti dombon álló kastélyt már 1811-ben is mentálisan hátrányos helyzetű, fogyatékos és elmebeteg emberek intézetének szánták. Első igazgatója dr. Pienitz és orvos, illetve ápoló munkatársai rendkívül humánusan bántak a betegekkel. Annyira, hogy mind a 275 ápoltat evakuálták, hogy a települést elfoglaló francia csapatoktól megóvják őket. Az igazgató-főorvos emellett azt a humánus elvet vallotta, hogy a fogyatékkal (akár mentális, akár fizikai okokból) élőket nem szabad hermetikusan elzárni a többi embertől. Ezért gyakran sétált ápoltjaival Pirna főutcáján. Ebben a helyi lakosok semmi botrányosat nem láttak.

Egy évszázaddal később azonban változott a helyzet. A szociáldarwinizmus (a fejlődéstant az emberi életre is kiterjesztő, mára megcáfolt elmélet) széles körben elterjedt a tudósok körében és a társadalom széles rétegeiben egyaránt. Ennek alapján többen szorgalmazni kezdték az eugenika (fajnemesítés) programját. Kezdetben ennek csupán pozitív irányultsága volt, de az 1920-as évek második felétől, majd különösen Hitler hatalomra kerülését követően ennek negatív formája is az előtérbe került.

Hitler szerint “a hülyékre költött pénzt az egészségesektől vesszük el”. Ezért tudományos alapú, orvosok által lefolytatott vizsgálatok alapján több százezer embert vetettek alá a kényszersterilizálásnak. Azaz szaporodásra képtelenné tették őket. A kampány fokozódott, és végül a mentálisan vagy fizikailag fogyatékosak meggyilkolását irányozta elő. A Sonnenstein kastélyban működő intézet akkori igazgatója, dr. Nitsche az eugenika feltétlen híve volt. A kastélyban működő rehabilitációs intézetet bezárták és átalakították.

1940 nyarán érkezett meg dr. Schumann (később Auschwitz-Birkenau haláltábor egyik vezető orvosa), azzal a céllal, hogy Pirna-Sonnenstein a már elindított “euthanázia-program” egyik központjává váljon. A pincében kialakították a vizsgáló és vetkőző helységeket. Az egyik szobát légmentesen lezárták, abból lett a gázkamra. A halottas kamra mellé megépítették a krematóriumot. Az áldozatokat lefüggönyözött buszokon szállították a kastélyhoz. Ezzel érték el, hogy a helyi lakosok semmit ne tudjanak arról, hogy mennyi ember érkezik, illetve távozik a kastélyból.

Egy rövid orvosi vizsgálat után (amely csupán arra irányult, hogy megállapítsák, hogy kinek van nemesfémből készült fogpótlása, az ilyeneket megjelölték) az áldozatokat a vetkőző helységbe kísérték. Innen a gázkamrába, ahol mosolygós nővérke búcsúzta tőlük, kereszttel a nyakukban. A fehérköpenyes ápolók pedig a szén-monoxid gáz szabályzóját kezelték a légmentes ajtó bezáródását követően. A holttesteket azután a krematóriumban égették el. Egy alkalommal lángok csaptak ki a kastély kéményéből. Emiatt a helyi lakosok felszaladtak a kastélyhoz, hogy segítsenek oltani a tüzet. Nagyon nehezen tudták lecsillapítani a felhevült lakosokat, hogy nincsen semmi baj. Ezt követően egy nagyobb kéményt építettek, ami már elnyelte a lángokat.

1941-ben a társadalmi tiltakozás hatására a náci euthanázia programot leállították. Addig azonban 13720 embert, férfiakat, nőket és gyerekeket, fizikailag és mentálisan sérülteket egyaránt, gyilkoltak meg a kastélyban. A náci rezsim bukását követően is hosszú ideig hallgattak erről a történetről. Közben a Pirna-Sonnenstein kastélyban újra szociálisan hátrányos helyzetűeket és fogyatékkal élőket segítő központ kezdte meg működését. A német társadalom és értelmiség egy része azonban készen állt a náci múlttal való szembenézésre. 2000-től emlékhelyként működik a hajdani gyilkosságok helyszíne. A Holokauszt Emlékközpont által szervezett tanulmányút résztvevői úgy vonták le a látogatás tanulságát: “Mióta ezzel a témával foglalkozunk, teljesen másképpen gondolunk és nézünk a fogyatékos emberekre. Különösen, hogy tudjuk, mit tettek velük egy barbár eszme nevében.”

Comments are closed.