Civil örökségvédők és profi műemlékes szakemberek üléseztek a Parlament felsőházi termében tegnap, a műemléki világnapon.A Belső-Erzsébetvárosban tizenhárom épület kapott védettséget, az elsőn, a Dob utca 19. épületén Schneider Mártának, a kultusztárca szakállamtitkárának jelenlétében helyezték el az ezt jelző táblát. A világnap alkalmából a műemlékvédelem Dercsényi Dezső-sajtódíját – posztumusz – a közelmúltban elhunyt kollégánknak, Szilágyi A. Jánosnak ítélték.
Dob utca 19.: elhelyezik a védettséget jelző táblát (Fotó: Fejér Bálint)
· Elismerések a műemléki világnapon
Az ülésen határon innen és túlról érkezők is megjelentek, vetített illusztrációik pedig meggyőző bizonyítékokat szolgáltattak arra, hogy a legkisebb és legnehezebb sorsú településen is csodát tehet néhány jóakaratú, felkészült ember.
Füleken a különböző szakmákban dolgozó fiatal lokálpatrióta értelmiségiek szánták el magukat arra, hogy komplex urbanisztikai egységként tekintve városukra, cselekednek is érte.
Hamar rájöttek, hogy sokkal több eredményt érhetnek el, ha a diákok is bekapcsolódnak a munkába – mondta el Anderkó Erikával közösen készített, Fülek épített örökségéért című előadásában Agócs Attila. A határon átnyúló várépítő táboraikban három ország diákjai dolgoztak: Fülek várában végeztek állagmegóvó és tisztogató munkálatokat. Elérték, hogy az ifjabb korosztály egészen más szemmel nézi a műemlékeket, mióta olyan eldugott zugokba juthattak el, ahová általában csak szakemberek léphetnek be. Fülek várának megóvásán ma már együtt dolgoznak a járási és megyei műemlékesekkel.
Szívszorító és felemelő volt Gergely Erzsébet Örökségünk, a házsongárdi temető című előadása. A több mint négyszáz éves temetőt lassan betontengerré változtatnák, ha a védelmére létrejött alapítvány nem harcolna olyan elszántan. A történelmi neveket viselő családok kriptáit, síremlékeit, földbe süllyedt, több száz éves koporsóköveit sorra újítják fel több civil szervezet segítségével. De láthattuk a másik végletet is: elrettentő képek mutatták az elemi kegyeletet és emberi méltóságot sértő sírgyalázók garázdálkodásait.
A Káli-medence örökségvédelméről láthattunk, hallhattunk több évtizedet átfogó ismertetést Kerner Gábor építésztől. A vidék nyolc települését itt a „bebírók” vagy „gyüttmentek”, azaz a házvásárló budapestiek keltették új életre.
Mintaszerűen felújítottak több száz népi műemléket, kezdeti szövetségükben fogalmazódott meg az egész térségre kiható cselekvés igénye. Észak-Magyarország sorvadóban lévő öt pici településéről – Egerszög (ötven lakos), Szőlősardó, Varbóc, Teresztenye, Tornakápolna (kilenc ember lakja) -, a Galyaságról és mellékéről – Perkupa – mutatott csodálatos képeket Koleszár Krisztián.
Templomokról, a népi építészet példáiról – vízvezetős házormokról, a tornácokon mesterien megfaragott fadíszekről. Parányi kőhidak, pusztuló fakazettás mennyezetek református templomokban, a teresznyei temető Magyarországon egyedülálló emberarcú fejfái várják a helyreállító kezeket.
A sokáig elhanyagolt pusztazámori Barcza-kastély sikeres helyreállításának „magántörténetét” hallhattuk Krajcsovics Jánostól. Az önkormányzat rendhagyó megoldást kínált: átadja a kastélyt, ha a reménybeli vevő új iskolát és óvodát épít. Így történt, a kastélyból pedig panzió és lovas iskola lett.
A civil fórum délután állásfoglalást adott ki, megállapítva: „Hazánk mintegy tizenkétezer, egyedileg védett épülete, épületegyüttese, illetve területe, továbbá örökségünk több tízezer helyileg védett, illetve védendő értékének fennmaradásáért az illetékes állami intézmények és szervezetek, önkormányzatok, tulajdonosok, kezelők és a társadalom egészének összehangolt lépéssorozata szükséges.”
A szaktárca és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szakemberei délután tizenhárom épületen helyezték el a műemléki védettséget jelző táblát a régi pesti zsidónegyedben.
Ferch Magda
