Forrás: Mazsihisz

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a magyarországi zsidóság egyik legfontosabb vezetőjének jelöltek és a jelölést köszönettel elfogadom.

Miért vállaltam és miért vállalnám megint ezt a nehéz, embert próbáló feladatot? Az eddigi munkásságom és az elveim ismertek Önök előtt, mint ahogy ismert néhány pozitív vonásom és számtalan hibám is. Már 1990. előtt, majd a következő másfél évtizedben és ma is mélyen hiszek abban, hogy a magyarországi zsidóságnak, a magyarországi zsidó életnek van jövője és kötelességünk ezt a jövőt megerősíteni.

Má nistánó? Miben különbözik ez a program a többiekétől?

Abban, hogy én hiszem, hogy három alapkövön kell állnia a magyarországi zsidóságnak!

Az első és legfontosabb a vallásos élet. A galutban csak a vallásos élet lehet az, amely megtarthatja a zsidóságot, és aki a vallástól elszakad, az bár hiheti magát zsidónak és személyében ő még zsidó lehet, de a jövő, a második, harmadik nemzedék már el fog tűnni. Amikor vallásról beszélek a legszélesebb körben értem ezt, de minden zsidónak hinni kell azt, hogy azért tartozunk együvé, mert eleink valaha együtt jöttek ki az egyiptomi rabszolgaságból és megkapták a törvényeket a Hóreb hegyénél.

Fő feladatunk tehát, hogy segítsük a zsidóság körében a vallásos ismeretek terjesztését, hogy vonzóvá tegyük zsinagógáinkat.

Sok olyan szervezet működik a világban, amely ezzel foglalkozik, de csak a magyarországi zsidóság átfogó szervezete, a Mazsihisz az, ami a Kárpát- medencében kialakult zsidó szokások és hagyományok letéteményese. Dédapáink, nagyapáink öröksége ez, amelyet kötelességünk megőrizni. Amikor arról beszélek, hogy létezik ez az örökség, a magyar ortodoxia hagyománya, a magyar neológia tanítása, amit hívhatnánk zsidó hungaricumnak, akkor nem értékítéletet mondok, csak azt mondom, hogy ha ezek jók voltak eleinknek, ha ők képesek voltak fenntartani a zsidóságot és továbbadni nekünk a magyar zsidó hagyományt, akkor nekünk is kötelességünk ezt megtartani.

Ezért kellett 1991-től, – amikor először választottak meg e szervezet élére – megkezdeni a teljes szervezetrendszer kiépítését, ezért kellett megtartani a Rabbiképzőt, és továbbfejleszteni Egyetemmé, ezért kellett kifejleszteni a 12 osztályos iskolát, az óvodát, ezért kell fenntartani Magyarországon a kóser élelmiszerellátást, – jelentsen az bármilyen nagy terhet is, – ezért kell képeznünk rabbikat, tanárokat, kántorokat, szociális munkásokat és ezért kell majd biztosítanunk, hogy ne jelentsen problémát a szülőknek, ha egy zsidó babát fel akarnak venni Ábrahám szövetségébe.

Ahhoz, hogy jövőnk legyen feltétlenül szükséges az oktatási rendszer továbbfejlesztése, értve ezalatt a formális és informális oktatást, az ifjúság bevonását a hitéletbe, az ifjúsági szervezetek támogatását. Az öntevékeny, önszerveződő mozgalmak nem ellenfeleink, hanem támogatóink abban, hogy megerősítsük a zsidó szellem jelenlétét ebben az országban. A zsidó kulturális és tudományos élet az elmúlt másfél évtizedben virágzásnak indult, fontos feladatomnak tekintem, hogy a jövőben még tovább erősítsem a Mazsihisz és a zsidó szellemi élet kapcsolatát, segítsem a zsidó tudományos műhelyek kibontakozását.

Az elmúlt több mint 16 év munkájának eredményeképpen a fejlődés szemmel látható. Ez köszönhető mindenkinek, aki segített ebben a munkában, elsősorban az egyszerű hitközségi tagoknak, akik eljártak a templomba, akik résztvettek a különböző vallási megmozdulásokon. Köszönhető a rabbiknak, egyaránt azoknak, akik már nincsenek közöttünk, és azoknak, akik velünk dolgoznak, köszönhető a közösség ügyeiben fáradó zsidó vezetőknek, köszönet mindannyiuknak.

Nehéz kiemelni neveket, két személyt azonban feltétlenül meg kell neveznem: Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató urat és Streit Sándort a BZSH elnökét, akiket a múlt vasárnapi közgyűlésükön újraválasztottak.

Nehéz döntések előtt állunk, meg kell reformálnunk a saját szervezeteinket, úgy kell működni a demokráciánknak és az adminisztrációnknak, hogy az hatékonyan biztosítsa a céljaink elérését. Nem kell félnünk a változtatásoktól, de nem rombolhatjuk le zavaros ötletek, egyéni ambíciók kedvéért a magyarországi zsidóság évszázados intézményeit. Szervezeteinket úgy kell átalakítani, úgy kell működnünk, hogy elveink megtartása és legfőbb célunk – a vallásos élet erősítése és a vallási meggyőződésünk terjesztése, – megtartása mellett minden zsidó embernek biztosítsuk, hogy részt vehessen a közösség életében, a döntések meghozatalában.

A Mazsihisz több mint néhány zsinagóga összefogása, az elmúlt több mint 16 évben szimbólumává vált a magyarországi zsidóságnak, történelmi egyház, amelyet a társadalom ilyen módon is kezel. A Mazsihisz feladata az ország összes zsinagógájának, zsidójának képviselete. Különös figyelmet kell fordítanunk a Budapesten kívül működő igen nehéz helyzetben lévő hitközségekre, ahol minden nap meg kell küzdeni azért, hogy megmaradjon a zsidó élet szikrája. Minden egyes hitközségi elnöknek és tagnak, aki elszigetelt körülmények között próbálja megőrizni és óvni a saját közösségét, köszönetet mondok és ígérem, ha ismét megtisztelnek bizalmukkal, továbbra is azon leszek, hogy soha se szűnhessenek meg a Budapesten kívül működő zsinagógák és ehhez a megfelelő erőforrásokat biztosítani fogjuk. Vezetőtársaimmal együtt segíteni fogom a rosszabb helyzetben lévő közösségeket, mert szolidárisnak kell lenni, hiszen a sokaság által vagyunk erősek.

Magyarországi zsidó létünk másik alapköve a holocaust emléke és ezzel összefüggésben a zsidógyűlölettel szembeni fellépés szükségessége.

Nincs olyan zsidó család Magyarországon, akinek a tagjai ne lettek volna áldozatai a népirtásnak vagy úgy, hogy rokonaikat meggyilkolták, vagy úgy hogy meg akarták gyilkolni a magyarországi lakosság többségi támogatása mellett hozott parlamenti törvények alapján.

Kötelességünk megőrizni és megőriztetni a Soah emlékét és mindent megtenni azért, hogy halottainkra mindig újból és újból emlékezhessünk.

Ugyanúgy alapvető kötelessége a Mazsihisznek, hogy gondoskodjon a túlélőkről. Minden lehetőséget meg fogok ragadni arra, hogy megfelelő ellátásban és segítségben részesüljenek azok az emberek, akik túlélték ezeket a szörnyűségeket. Az elmúlt évtizedekben folytatott viták a Magyar Állammal és más országokkal jelentős eredménnyel jártak, de ez nem jelenti azt, hogy ne kelljen további erőfeszítéseket tenni a források felkutatása érdekében. Miként eddig is, a jövőben is azon fogok dolgozni, hogy a nemzetközi szervezetek segítsenek hozzá bennünket a holocaust túlélőinek ellátásához, de ez csak kisegítő jellegű lehet, elsősorban magunkra vagyunk utalva. Bármilyen nehézségeket is okoz, teljesítenünk kell a Tórai parancsolatokat, támogatnunk kell az elesetteket, a betegeket. A hozzánk fordulóknak nemcsak fizikai, hanem lelki segítségre is szükségük van, és ezt a lelki segítséget sok esetben nem is kaphatják meg mástól, mint kiváló rabbijainktól, és az őket támogató önkéntesektől. Egyre növekszik azoknak a száma, akik a vészkorszak után születtek, de szociális vagy egészségügyi állapotuk olyan, hogy gondozásra szorulnak.

A holocaust szörnyűségei és saját jól felfogott érdekünk kötelezővé teszi, hogy fellépjünk a zsidógyűlölet, az antiszemitizmus legenyhébb megnyilvánulásával szemben is, töretlenül és megalkuvás nélkül mondjuk a szemébe mindenkinek, ha ilyet tapasztalunk.

1920 – 30 – 40 -es évek története arra tanít bennünket, hogy az antiszemitákkal való egyezkedés, a különböző taktikázások csak méginkább felbátorítják a zsidóellenes erőket. Miként az elmúlt másfél évtizedben, továbbra is minden magyarországi és külföldi fórumon fel fogok lépni ez ügyben, s hiszem, hogy mellettem fognak állni mindazok, akik eddig is érezték, hogy a zsidóknak nem szabad csöndben maradniuk.

Nem kell félni attól, hogy megszólalásaink segítik az antiszemitizmust, mert ezen irracionális eszmét valló gyűlölködő embereknek nincs szükségük okra, ők saját magunk miatt gyűlölnek bennünket, s ha már egy országban nem is léteznek zsidók, az sem szünteti meg az antiszemitizmust. Az elmúlt másfél évtized tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az eddig követett út helyes volt, egyre növekszik azoknak a száma a magyar társadalomban, akik felismerik az antiszemitizmus veszélyeit még akkor is, ha egy radikális kisebbség hangja az elmúlt fél évben elképesztő módon felerősödött és ezek az utcai csoportok magas politikai körökből is kaptak bátorítást. Én pont úgy, – mint az összes többi küldött – naponta érzem a több mint 100 megölt családtagom hiányát, a nagyszülőkét, a nagynénikét, a nagybácsikét, a meg nem született rokonokét, akik ma már felnőtt emberek lennének. Naponta érzem – mint az összes többi küldött -, hogy mit jelentenek a zsinagógákban a hiányos padsorok, a kongó ürességben visszhangzó imák.

Minden nap látom szemeimmel a hiány helyét, s mindig tudom, hogy a hiányzók nem az Örökkévalót hagyták el, hanem meggyilkolták őket életük teljében vagy meg sem engedték születni őket. Ez bár kísértő fantom, de olyan amit a történelem valósága teremtett meg és még nemzedékek kellenek ahhoz, hogy fel tudjuk dolgozni. Ezt az űrt már sohasem lehet betölteni és ennek egyik következményeként nehezedik ránk az elárvult zsidó temetők fenntartásának a terhe. Miként eddig is, ezután is kiemelt feladatként fogom számon tartani a magyarországi zsidó temetők ügyét és igyekszem mindent megtenni azért, hogy egy általános megoldást találjak erre a problémára, olyan megállapodás keretében, amelyben biztosításra kerül az állami, önkormányzati kötelezettségvállalás, hiszen ezekben a temetőkben olyan zsidó emberek nyugszanak, akik e földnek szorgos lakói és hű polgárai voltak.

Zsidó létünk harmadik alappillére az Erec Jiszroélhez való viszony. Hiszem és vallom, hogy a modern Izrael megalakulásához fogható esemény a zsidó történelemben az elmúlt évezredekben nem volt és államunk léte az egész világ zsidósága létének biztosítéka. Szememet – mint minden magyarországi zsidó -, Jeruzsálemre vetem és gondolatom egy kicsit minden nap ott időz ősi földünkön. Szellemi és más segítséget várunk Izraeltől, de mindenben nekünk is segítenünk kell országunkat és ha ma még szegények is vagyunk az igazi segítséghez, akkor ehhez képest kell tennünk.

Ha Önök engem támogatnak, akkor azt támogatják, hogy menjünk tovább a megkezdett úton, amely eddig sem volt könnyű és ezután sem lesz könnyebb, csak nehezebb.

Induljunk hát tovább együtt, építsük tovább a magyarországi zsidóság jövőjét!

Erősítsük zsidó öntudatunkat, térjenek mind többen vissza ahhoz a hithez, amelyet Mózes adott eleinknek és amelyet mi kaptunk meg apáinktól és nagyapáinktól, teremtsük meg, tartsuk fenn annak a lehetőségét, hogy Izrael fiainak a hitét vallhassák itt a magyarok földjén gyermekeink, unokáink, dédunokáink.

Dr. Feldmájer Péter

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége Képviselőtestülete:

Bandi László, Baneth Péter dr. Berman Dávid, Budai Béla,

Dancz Gábor dr., Dancz Gáborné dr., Darvas István, Deutsch György, Deutsch László, Deutsch Miklós, Deutsch Péter, Deutsch Róbert, Deutsch Zsuzsanna dr., Dickmann Tibor, Domán István dr.

Egri Oszkár dr., Engländer Tibor dr., Erdélyi Miklós dr.

Fekete Miklós, Feldmájer Péter dr., Feuermann László dr., Földi Péter, Freund Jenő, Friedmann Józsefné, Frölich Róbert dr.

Gádor György dr., Gálfi György, Gergely Judith dr., Gervai Lajos, Goldberger Tamás dr., Gótai László dr., Gönci Péter, Grósz Andor dr., Grósz Gábor

Halpern György, Hartstein Jenő, Heisler László, Herczog László, Herskovits Gyula, Horovitz Tamás

Jávor Mátyás, Jellinek E. György, Jung József dr.

Kálmán Kálmán, Kálmán Tamás, Kalmanovits Miklós, Karádi Gábor, Kardos Péter, Kárpáti Pál dr., Kerekes Béla, Kerényi András, Kertész Gábor, Keszler Gábor, Keszler László, Kiss László, Korn József dr., Kőnig Tamás, Krausz István, Kunos Péter dr., Kuruc Ákos dr.

Ladányi György, Lajtai Tamásné, Lakatos János, László Miklós, Lednitzky András dr., Leszlauer Ernő, Ligeti László, Lipkovits Tibor, Lőwy Tamás, Lőwy Tibor dr., Lukács László

Madej Ferenc dr., Markovts Zsolt, Mayer Rezső, Máté György, Medgyesi Andrea, Mucsi Lászlóné

Nádel Tamás, Nagy Katalin dr., Nattán László, Neumann Tibor

Polnauer Sándor

Raáb András, Radnóti Zoltán, Rappaport Zoltán, Róna Imre, Róna László, Róna Tamás, Rosenberg György, Rosinger Oszkár

Sárközy Gyula, Sárosi György, Schönberger András, Schöner Alfréd dr., Schwarcz Iván, Schweitzer József dr., Sessler György, Siklósi Vilmos, Singer Andrásné, Sóbel Tamás, Somlai Tamás, Streit Gábor, Streit Sándor, Suchmann Tamás dr.

Szabados Ottó, Szalai György, Szalai Kálmán, Szántó György, Szegedi Tamás, Székely István dr., Szinai T. József

Tamás Péter, Tepper Ágnes dr., Totha Péter Joel, Turai János

Vadász László, Váriné dr.,dr. Königh Edit, Varró Sándor dr., Vass Sándor dr., Vencel György, Verő Tamás

Villányi Ferenc

Weisz Péter, Wittmann Zsuzsa dr.

Zinner Ivánné, Zoltai Gusztáv

Mazsihisz news