Messziről nézve valóságos könyvtenger hullámzik Magyarországon, csak közelebbről vizsgálva tűnik fel, hogy kicsit túl sok rajta a tajték. A szakemberek arra figyelmeztetnek, egyre kevesebb pénz jut az értékes irodalomra, szépprózára, versre, tudományos és szakmunkákra. Pártállástól függetlenül az elmúlt több mint tíz évben például a felsőoktatási intézményekben tanuló diákoknak kezdetben létrehozott 600 milliós alap forrásai mára teljesen bedugultak. Ez a folyamat sem ma indult, hiszen már az Orbán-kormány alatt is mindössze 150 millió forintot szántak főiskolásoknak, egyetemistáknak készülő kötetek támogatására. Az értékes irodalom megjelentetésének elősegítésére pedig a teljes évi könyvforgalom árbevételének 1 százaléka sem jut. Ezzel szemben a Budapesti Nemzetközi Könyvszemle idei vendégországában, Kanadában magyar szemmel irtózatos összegeket fordítanak a földrésznyi ország irodalmának támogatására. Mintegy 15 ezer poéta, illetve prózaíró osztozik 1500 könyvkiadón, és persze a jelentős pályázati pénzeken. Persze nemcsak a pénz számít. Jól példázza ezt Németország, ahol természetesen csurran-cseppen az euró is az alkotóknak, de a társadalmi megbecsülés sem akármilyen. Az irodalom megbecsülésére és a német írótársadalom és a nagyközönség nyitottságára jellemző – ami nálunk persze elképzelhetetlen -, hogy egy „idegen” legyen művészeti akadémia elnöke. Márpedig Konrád György töltötte be ezt a tisztet a Berlin-Brandenburg Művészeti Akadémia élén. A Bundestagban pedig Szabó Magda és Kertész Imre a miniszterek között foglalhatott helyet. Nálunk íróembert, pláne, ha külföldi, nemigen érhet ily megtiszteltetés. Igaz, Kanadában vagy Németországban az sem divat, hogy egykor tehetséges drámaíró kurzívval szedje a neki nem tetsző írók neveit (sajnos mondhatjuk, ma már, hogy a megszokott kódolt zsidózás esetével álltunk szemben).
Mégis félre bú, hiszen a Könyvfesztivál ünnep, a könyv ünnepe, amely egyaránt szól az alkotóknak és az olvasóknak. Inkább örvendjünk, hiszen mégsem valósult meg az a jövendölés, hogy a 20. század végére megszűnik a Gutenberg-galaxis. Könyv volt, van és lesz, és reméljük, hogy soha többé nem máglyarakásra használják a köteteket, hanem csak és kizárólag olvasásra. Így lapozzuk át magunkat a 20. századon.
Bihari Tamás
