Népszabadság * Miklós Gábor * 2007. április 12.
Diákok látogatják meg az egykori auschwitzi haláltáborból kialakított emlékhelyetKép: Szabó BarnabásA katasztrofálisan alakuló lengyel-orosz viszonyt újabb elem terhelte meg. Ezúttal azonban nem aktuális politikai ügyről van szó. A két állam közötti vita az auschwitzi náci haláltábor miatt robbant ki.
A napokban került nyilvánosságra az orosz sajtóban, hogy a lengyel hatóságok már korában bezárták az auschwitzi múzeum orosz pavilonját. Az indok: a kiállítás anyagában az oroszok a szovjet nép áldozataihoz sorolják az egykori lengyel területek elpusztított lakóit – zsidókat és lengyeleket. Wladyslaw Bartoszewski egykori auschwitzi fogoly, az 1990-es években lengyel külügyminiszter a Dziennik című lapban az ügyet „moszkvai provokációnak” nevezte. Ha az állatorvosi ellenőrzések nem jönnek be, akkor a mártírok ügye kerül elő. Bartoszewski emlékeztet arra, hogy a múzeum vezetése és a Nemzetközi Auschwitz Tanács még 2004-ben döntött úgy: nem nyitják újra a bemutatót, amíg ott a hírhedt Molotov-Ribbentrop-paktummal bekebelezett keletlengyel és balti térség szovjet területekként szerepel, illetve az onnan elhurcoltak szovjet állampolgárként.
Jellemző néhány gyors orosz politikai reagálás. Konsztantyin Koszacsov, a duma külügyi bizottságának elnöke azt mondta, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlése elé viszik az ügyet Strasbourgban, mert a „lengyel politikusok törekvését a történelem átírására Oroszország nem fogadhatja el. Szergej Mironov, az orosz felsőház elnöke szerint „a lengyelek hálátalanul elfeledkeznek arról, hogy a szovjetek mentették meg őket a fasiszta pestistől. A múzeumügyet pedig szándékosan időzítették a győzelem napját (május 9.) megelőző időszakra.
A lengyel válasz sem maradt el: a nyilatkozatok szerint Moszkva számára továbbra is politikai realitás az 1939 augusztusában Sztálin és Hitler között megkötött alku. Pawel Zalewski, a szejm külügyi bizottságának elnöke úgy látja, hogy az oroszok „folyamatosan próbálgatják Varsó tűrőképességét”. Olyan megoldást sürgetett, amelyben mindkét fél megőrizhetné arcát.
Az ügy tehát koránt sincs lezárva. Másfél millió elpusztított ember nemzetiségéről szól a vita. Bekerült a dossziéba, ahol a nyitott lengyel-orosz történelmi és aktuálpolitikai konfliktusok sorakoznak.
április 12th, 2007 at 09:55
ebarat,
lengyelek épúgy nem tudnak belenyugodni területeik elvesztésében, mint a magyarok a Trianonban. Ezért még az sem zavarja őket, hogy az Auschwitz múzeumban megtagadják a náci Németország bűneit, amivel az áldozatokat is megbecstelenítik. Holott nekik kellene elnézést kérni a világ zsidóságától azért, hogy területükön élő zsidó állampolgárainak védelmére ujukat sem mozditották, sőt.
Végre jó lenne, ha a történelem írók végre igazat szólnának, az erkölcsileg felelős embereket bűnbocsánatra felkérnének és nem hazugságokkal traktálnák, mint például a husvéti vérvád stb.
április 13th, 2007 at 19:24
Tény: volt egy Molotov-Ribbentrop paktum, amiben sokadszor felosztották Lengyelországot. Tény: Lengyelország jelentős részén mindig az oroszok és a németek uralkodtak. Tény: az önálló lengyel államiság évszázados szünet után 1920-ban éledt fel. Tény: a nácik egyaránt irtottak zsidót, lengyelt, cigányt, akik nem fértek be az „übermensch”-be (rajtuk kívül senki!). Tény: a lengyelek tényleg nem tettek semmit a zsidóság megmentéséért. Sőt! Tény: a lengyelek ugyanúgy utálják a németeket, mint az oroszokat, az utóbbiakat egy kicsivel talán jobban!
Hát akkor nem mindegy, hogy aktuálisan melyik állam polgára volt az a 1,5 millió ártatlan – főleg zsidó! – akit legyilkotak? Szerintem teljesen irreleváns. Úgy gondolom csupán az számít, hogy emberek millióit gyilkolták meg aljas hidegvérrel, részegen röhögve és mai napig köztünk járnak azok, akik ezt végrehajtották. Úgy gondolom ez az egész egy fölöseges vihar egy pohár vízben!