Gyors politikai kommunikációs váltások jellemezték a parlamenti választások óta eltelt időszakot. Az alaphang azonban nem sokban változott: a Fidesz illegitim, hazug kormányról, az MSZP reformkormányzásról, párbeszédről, radikalizmusról beszélt. A verbális háborúk ősszel utcai zavargásba torkolltak, amitől a kormányzás működése is lelassult. A voksolás óta eltelt egy éve „háborús” időszak volt a politikában. Ezt tükrözi összeállításunk is.
Elsején találkoznak az elsők, másodikán a másodikak – ezzel a szlogennel bíztatták magukat a szocialisták, így játszottak az első, tavaly áprilisi hétvége két politikai eseményének időpontjával; elsején az MSZP, másodikán a Fidesz tartott nagygyűlést. Akkor még talán az MSZP szimpatizánsok sem bízhattak száz százalékig abban, hogy a poénból valóság lesz. Egy éve, április 9-én tartották meg a választások első fordulóját, melyen a szocialisták részgyőzelmet arattak a Fidesz felett. A Fidesz és szövetségesei az egyéni képviselőkre leadott szavazatok 42,63 százalékát, az MSZP és szövetségesei pedig 43,12 százalékát szerezték meg. Területi listákra leadott voksok 42,03 százaléka lett a jobboldalé, és 43,21 a a balliberális oldalé.
Tavaly áprilisban a Fidesz igyekezett démonizáni az MSZP-t. Még a válasaztás előtt Orbán Viktor a Fidesz fő nagygyűlésén a múlt jelképeivel – egyfajta szoborparkkal – azonosította az MSZP-t, mely feltápászkodni készül. A Fidesz elnöke arról beszélt, hogy ismét hatalomra törnek egy letűnt korszak letűnt szobrai, noha már – legalábbis úgy tűnt – végérvényesen a szoborparkba küldték őket a demokrácia hívei a rendszerváltás után. A szocialistákat gólemnek kikiáltó pártelnök akkor II. János Pál pápa szavait idézve arra buzdította a Kossuth téren összegyűlteket: „Ne féljetek!”
Gyurcsány áprilisi retorikájában a központi szerepet a „remény koalíciója” kifejezés, az igenek győzelmének hajtogatása, a jövőépítés, valamint a fejlesztési lehetőségek kapták. A Fidesz kampánya – különösen a két forduló között – arra épített, ha nem ők nyernek, akkor az emberek tömegesen vesztik el az állásukat, gyengül a forint, elszabadulnak az árak, háromlépcsős egészségügyi rendszert hoznak létre, ahol mindenért fizetni kell majd, kirámolták a kasszát, pult alatti kormányzás zajlik, az államadósság a fejünk búbjáig ér, a milliárdosok még az ötödik, hatodik bőrt is le akarják húzni a népről.
A tavaly május politikai nyitányát az az orbáni mondat jelentette, mely a választásokat nem a programok, hanem a pénz vetélkedésének jellemezte. Orbán szerint az MSZP-nek nem a programja volt jobb, hanem a pénze több és a sok pénz legyőzte az igazságot. Közben megalakult az Országgyűlés, formálódott a kormánynévsor. Orbán Viktor ugyanakkor teljes bizonytalanságról beszélt, arról, hogy se kormány, se kormányprogram, az MSZP reformelképzelései csak az elvonásokról szólnak.
A pénzbehajtás a megszorítás nem reform – ez a májusban született orbáni mondat később a Fidesz központi szólama lett. A Fidesz kongresszusán Orbán Hitler Mein Kampfját idézte, hogy bemutassa, mi hajtotta a kampány idején a szocialistákat: a gyűlöletet kell felkorbácsolni. Gyurcsány blogjában erre úgy reagált, hogy „Én ezt az egészet rendkívül veszélyes játszadozásnak tartom, és éppen ellentétesnek azzal, amerre az országnak mennie kellene, mert nem tudok mást elképzelni, mint hogy megtanulunk együtt élni. Hogy elfogadjuk politikai vetélytársaink legitim létezését, hogy értjük, az együttműködés és a verseny együtt és egymást feltételezve alakítják a politikát”.
A júniusban megalakult kormány bejelentette az „államháztartás kiigazítását célzó egyszeri intézkedéscsomagot”. Kiderült, a kormányzati tervekben szerepel a szolidaritási különadó, bankadó, házipénztáradó, az evakulcs emelés, év végéig tizenötezren távoznak a közszférából. Gyurcsány szerint fejleszteni, beruházni kell és az első lépés az egyensúly helyreállítása, amit a kormányfő kiigazításnak nevezett. A Fidesz kommunikációjának kulcsmondatai lényegében az előző hónapok támadásaira hajaztak: a kormány hintába ültette az országot.
Július végén jelent meg először hangsúlyosan a hazugság szó, mint a kormánybírálat legfőbb eszköze. Orbán Viktor azt írta a Magyar Nemzetben, hogy 2006-ban – a rendszerváltozás óta először – szervezett, nyílt politikai hazugság történt. A Bálványosi Nyári Szabadegyetemen azt mondta, Gyurcsány Ferenc a választások előtt mást ígért, mint amit tesz, és ez aláássa az ország jövőjét. Ezért a Fidesz aláírásgyűjtést és szeptemberi nagygyűlést hirdetett.
De már júliusban zajlott egy tüntetés a Kossuth téren. A kormány lemondását követelő demonstráció – az akkori cikkek szerint – lagymatagra sikerült. Gyurcsány júliusi tévébeszéde előtt Szijjártó Péter Fidesz szóvivő arról beszélt, hogy az emberek egy bejelentésre várnak: hogy a kormányfő visszavonja csomagját. És Szijjártó megismételte, amit szinte valamennyi fideszes képviselő elmondott: az emberek „nyílt és szervezett politikai hazugság áldozataivá váltak”.
Orbán a Vízválasztó 2. című augusztusban megjelent cikkében ismét foglalkozott a hazugsággal. A Fidesz kormányzati hazugságra épített kommunikációját végül felerősítette a médiumokhoz titokzatos körülmények között eljutott hangfelvétel a balatonőszödi beszédről.
Az akkor kezdődött időszak nem szólt másról, mint füttyről, Gyurcsány takarodj – jelszavakról, tojásdobálásról, rendzavarásról, utcai harcokról, sérülésekről, károkról. A kormányzati kommunikáció egyik fő csapásiránya az volt, hogy nincs együttműködés a radikálisokkal. Gyurcsány részben bocsánatot kért az őszödi beszéd miatt, de a Fidesznek ez nem volt elég, a kormányfő lemondását akarta, és szakértői kormány megalakulását követelte. Az önkormányzati választásokra a megszorító csomag és a balatonőszödi beszéd erősen rányomta a bélyegét, és a voksolás a jobboldal győzelmével zárult.
A kormányzati működést ha nem is bénította meg teljesen, de meglehetősen lelassította az országban uralkodó zavaros helyzet. A legtöbb vitát a parlamentben is a reformokkal kapcsolatos javaslatok váltották ki. A kétharmados többséget igénylő indítványok eleve kis eséllyel indultak, a Fidesz és a KDNP ugyanis már az országgyűlési választások után közölte, hogy nem szavazza meg a minősített többséget igénylő előterjesztéseket. Így a kormánynak a reformok elindításához kerülő utat, vagyis egyszerű többséget igénylő indítványokat kellett találnia. A tavalyi ősz eredménye: elkészült a konvergenciaprogram, nekiláttak a reformoknak, elfogadták a költségvetést, az önkormányzatokkal megindult az együttműködés, de a két legnagyobb parlamenti párt között nem lett béke.
A balatonőszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után, szeptember 17-étől radikális csoportok léptek az utcára, a Kossuth téri önjelölt szónokok közül többen – ha csak szóban is, de – fizikai erőszakra szólítottak fel a kormányzattal és a baloldali politikusokkal, balliberális újságírókkal szemben, pár nappal később listát olvastak fel a zsidó származású politikusokról. A Fidesz vezetése a szólásszabadság mellett érvelt és érdemben nem ítélte el a sértő megnyilvánulásokat, sőt, egyes politikusai ugyanott még szónokoltak is.
A zavargások történetében a csúcspontot a tévéostrom jelentette, ahol több százan sérültek meg. A kormányfőt megerősítő októberi bizalmi szavazás után viszonylagos nyugalom következett, tartottak még a politikai demonstrációk a Kossuth téren, de már nem akkora intenzitással mint korábban. Aztán október 23-án a tüntetők egy része „újrajátszotta” az ötven évvel ezelőtti forradalmat, melynek következtében 65 embert szállítottak kórházba, a többieket a helyszínen látták el. A Fidesz brutális rendőrattakról beszélt.
A márciusig tartó időszakban összekapcsolódtak a választások óta tartó fideszes vádak: a pénzbehajtás, a brutalitás szavak. Orbán Viktor úgy fogalmazott: „Újra és újra emlékeztetünk kell minden magyar embert: mindazért, ami ma történik velünk, a válságért, a pénzbehajtásért, az utcai zavargásokért, a rendőri brutalitásért kizárólag a kormány, az új arisztokrácia kormánya a felelős.”
Azóta a helyzet konszolidálódni látszik: a fideszes önkormányzati politikusok készek egyeztetni a kormánnyal, a Fideszen belül egyre több hang mondja, hogy az eddigi politika nem lehet eredményes. A mérkőzésnek vége – ezt Gyurcsány Ferenc mondta egy zárt szocialista fórumon. Igaz, ehhez el kellett telnie egy teljes évnek.
Népszava Online
