Stumpf András, itthon@hetivalasz.hu
Néha bejön, ha az ember az asztalra csap, és megtagadja az engedelmességet – mondta lapunknak Deutsch-Für Tamás, aki március 15-én ismét visszatért a politika élvonalába.
Néha bejön, ha az ember az asztalra csap, és megtagadja az engedelmességet – mondja lapunknak Deutsch-Für Tamás. Orbán Viktor kabinetfőnöke március 15-i beszédével ismét visszatért a politika élvonalába.
– Kifizette a jogdíjat Lányi Andrásnak?
– Ha tetszik, igen, hiszen megvettem a Heti Válasz karácsonyi számát… Ott olvastam Lányi Andrástól, hogy „ősszel nem volt forradalom, de leverték”. Egy szónoklathoz viszont nem szerencsés lábjegyzeteket fűzni. Ezért is 89-es hangulatú mondandóval készültem március 15-re. Akkoriban még közérthető beszédeket hallottunk, illetve mondtunk.
– A frissiben növesztett bajusz, szakáll is azt fejezi ki, hogy ön lett a Fidesz rendszerváltóhangulat-felelőse?
– Családtagjaim és ismerőseim igyekeztek szellemesebbnél szellemesebb leírást adni, hogyan is nézek ki bajusszal, szakállal: a fiam szerint úgy, mint egy kolumbiai drogbáró, Liptai Klaudia szerint a külsőm egy El Greco-festményre hajaz, a lányom szerint a Karib-tenger kalózai 3 főszerepére hajtok, a feleségem szerint csak rosszul áll. Március 15-e után teljes volt az egyetértés: egy ünnepi beszédhez petőfis külső dukál.
– Meg a börtöncellához. Mint friss kordonügyi megbízottat kérdezzük: tervezik, hogy bevonulnak, hátha kiszabadítja önöket a tömeg?
– A börtönt Prágában már volt módom kipróbálni, köszönöm, nem kérnék belőle. Az öncélú médiapolitizálást meg nem szeretem. Pedig a minap gond nélkül lett volna lehetőségem címlapokra kerülni. Szájer József javaslatára kipróbáltam a léböjtkúrát, 15 napig nem ettem semmit. Bármelyik nap bejelenthettem volna, hogy éhségsztrájkolok. A „kordonügyi megbízottság” pedig annyit jelent, hogy amikor az ellenünk indított szabálysértési eljárásban lemondunk a mentelmi jogunkról, én koordinálom a papírmunkát.
– Ha ez nem is, újra százezrek előtt szónokolni mégiscsak nagy visszatérés. Viszont két év alatt a második.
– 2003-ban, még a Fidesz alelnökeként, magam is úgy gondoltam, hogy nem lehet hiteles a szövetséggé alakulás, ha kizárólag ugyanazok maradnak a párt élén, akik a 2002-es vereség idején vezetők voltak. 2003-ban ezért néhány sorral hátraléptem. 2005 végén valóban visszatértem.
– A kampány frontvonalába. És megint vesztettek.
– A felelősségem ugyanúgy megáll. Ma nincs szó visszatérésről, hiszen a 2006-os választások óta a szövetség elnökének kabinetfőnöke vagyok. E minőségben ugyanakkor nem kell első számú médiaszereplőnek lenni.
– A kabinetfőnökség súlyos pozíció?
– Orbán Viktor első kabinetfőnöke most a Magyar Rádió elnöke, a második az Inforádiót vezeti.
– Ön milyen posztot célzott meg?
– Hamarosan elnököt választanak a Magyar Televízióban… De komolyra fordítva: valószínűleg felértékeli a kabinetfőnöki pozíciót, hogy ismert politikus tölti be. Kérdés, hogy „nevük elhallgatását kérő fideszesek” mit mondanának, van-e befolyásom. Én úgy érzem, van. Talán ennek is köszönhető, hogy én üdvözölhettem a gyűlés résztvevőit.
– Más értelmezés szerint az Árpád-sávos zászlók ellensúlyozására tették a színpadra „a Fidesz díszzsidaját” – ahogy korábban egy MSZP-s politikus illette önt.
– A Fidesz lezsidózása 1989-ben kezdődött, amikor a Kiss Péter vezette Baloldali Ifjúsági Társulás szórólapján Zsidesznek neveztek minket. Mindenki szégyellje magát, aki részt vett benne. Egyszerre tartom nevetségesnek és felháborítónak az ilyen értelmezéseket.
– Viszont ön – eltérve a Fidesz-fősodortól – önkényuralmi jelképként utalt az Árpád-sávosra.
– Dehogy. Egy provokatív újságírói kérdésre feleltem, hogy mindenkit arra kérünk, önkényuralmi jelképet ábrázoló zászlót ne hozzon a megemlékezésre. Az említett zászlóról nem szól a törvény. De ezt a játszmát a baloldal régóta játssza. Régebben válogatott meccsek után a rendőrök már a metrómegállónál eltetették velünk a nemzeti lobogókat, mondván, fasiszta, aki lengeti. A kokárda viselése, a határon túli magyarok vagy már 1990 után a népességfogyás emlegetése, a Szent Korona Parlamentbe átvitele a kommunisták, majd posztkommunisták szerint a tomboló nacionalizmust jelentette. Ma pedig a Gyurcsány-kormánynak népesedésügyi kormánybizottsága van. Ezek a jelképek, illetve ügyek éppen a lefasisztázástól válhatnak tisztességes szimbólummá. Az Árpád-sávos lobogó is ezt a purgatóriumot járja. Attól, hogy diktatúrák szinte minden jelképet bemocskoltak, nem kellene őket tabuként kezelni. Vagy akkor a magyar liberális pártnak ki kellene vennie a nevéből a „szabad” kifejezést, mert az auschwitzi „arbeit macht frei” jelmondatra emlékeztet? Agyrém.
– És az mi, amikor ön arról beszél: elillant a hatalom magabiztossága, és rosszul gondolják, hogy bármit megtehetnek az emberekkel. Pedig mintha kirobbanthatatlanok lennének a kormányzati pozícióból.
– A rendszerváltoztatás óta nem volt példa arra, hogy ekkora különbség legyen a két nagy párt támogatottsága között, ráadásul a választók relatív többsége az új választások kiírása mellett áll. De március 15-én nem a nagypolitikáról, hanem a civil öntudat szükségességéről beszéltem. A hatóságok packázása azért is lehetséges, mert szinte soha senki nem mondja az őt órák óta ugráltató hivatalnoknak, hogy „kedves hölgyem vagy uram, most bizony maga emeli fel a hátsó felét, és elsétál szépen a négyes ablakhoz, mert én bizony nem fogok, ugyanis tizenkettedszerre küld oda”.
– Ha ezt mondjuk, akkor is visszaküld.
– Biztos? Én felső tagozatos korom óta mindig szókimondó voltam. Néha bejön. Amíg a hatalmasok azt látják, hogy bármit akarnak megetetni velünk, szófogadóan nyelünk, rögtön jön a következő falat. Nem szeretnék a nők egyenjogúsításának élharcosaként feltűnni, de én bizony messzire elkerülöm azt az áruházláncot, amely a menstruáló alkalmazottait kis színes szalagocska viselésére kötelezte. Ha mindenki így tesz, tönkremegy a cég. Igenis vannak lehetőségeink, csak élni kell velük.
– Ha jól értjük, civil ügyekről beszél, nem Gyurcsány Ferenc népszavazás utáni elkergetéséről. Főnöke viszont igen. Tavaly ilyen vízválasztónak állították be az önkormányzati választást is, aztán mégsem lett az.
– Ha a polgárok hat, a kormányzati politika alapjait érintő kérdésben leszavazzák a kormányt, azt nem hagyhatják figyelmen kívül. Ezt jól tudják a szocialisták is.
– Miért? Gyurcsány teljesíti a követeléseket, és marad.
– Akik ezt mondják, nem kevesebbet állítanak, mint hogy egy demokráciában a hatalmon lévők mindent megtehetnek. Az a rendszer, amely így működik, nem demokrácia. Ahogy Martonyi János fogalmazott: ha minden így megy tovább, a 2002 utáni tíz esztendőre az újabb elveszett évtizedként emlékezik majd az utókor. Minél hamarabb következik be a kormányváltás, annál jobb mindenkinek. Míg a világgazdaság növekedésének átlaga öt százalék körüli – amiben „a nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű Gabon és a feltörekvő Mali” teljesítménye is benne van -, addig a magyar gazdaság ennek alig felét produkálja. Mind a hat gyerekem érdekében azt szeretném, ha ez nem elvesztegetett tíz, hanem esetleg csak öt év lenne, tehát mielőbb sikerülne elkergetni a kormányt.
– Azt a nép mindenféle szavazás nélkül is megtehetné, akár ma. Mégsem teszi.
– Már hogy ne tenné? Ezt tették az önkormányzati választásokon, és ez a véleményük tükröződik a közvélemény-kutatási eredményekben. Gyurcsányék azzal cukkolják az embereket, hogy úgy tesznek, mintha a kormány elkergetése csak polgárháborús körülmények között következhetne be. A népszavazáson megtapasztalhatják, hogy ez nincs így. Azért is valószínűtlen, hogy hatalmon maradnának a sikeres népszavazás után, mert nem lesz rá okuk. Ha nem lehet kórházakat privatizálni, termőföldet eladni, miért maradjanak, amikor azért vannak hatalmon, hogy a nekik kedves üzleti körök érdekeit kiszolgálják.
– Nem túl nagy falat önnek a kormányellenes „új többség” összeabroncsozásán dolgozni, miközben a VII. kerületi Fidesz-szervezetben sem nagy az egység? A hírek szerint épp kizárásokkal próbálják megoldani a konfliktusokat.
– Nem vagyok híve a kizárásoknak, de az érintettek átlépték a Rubicont. Az egyik jelöltünk az önkormányzati választások előtti pénteken minden indoklás nélkül, kizárólag a választási bizottságot értesítve visszalépett az egyéni körzetében. Ilyet nem lehet tenni egy közösséggel. Mások úgy gondolták, nem kell az önkormányzati képviselő-testületben markáns ellenzéki kiállás, inkább jóban kell lenni az MSZP-vel. Én világossá tettem, hogy a 2006-os választások után az őfelsége ellenzéke szerepnek vége. Ezért, cserbenhagyva a Fideszt, szakadár frakciót hoztak létre. Abban a kerületben, ahol olyan ügyek vannak, mint a Király utcáé a házrombolásokkal, a Fidesz csöndben volt. Vagy tud mondani olyan kerületi fideszes politikust, aki ismert a határozott kiállása miatt?
– Az ön korábbi kampányfőnöke, Hont András, aki ellen egykori vetélytársa, az akkor MSZP-s, most fideszes Garabits Károly adott be kizárási indítványt.
– Személyesen semmi bajom Hont Andrással, de két és fél éven át sportot űzött abból, hogy Bolgár György színvonalán zrikálta a Fideszt szinte a teljes baloldali sajtóban.
– Ön sokszor elmondta, hogy a Fideszben nem kell leadni a véleményt a ruhatárban. Mégiscsak kellene?
– Nem. De az lehetetlen, hogy valaki csatlakozik egy politikai közösséghez, aztán nem mondja el, mi a baja a pártjával, viszont teleírja vele a sajtót. Ráadásul úgy, hogy közben a párt színeiben kerületi képviselő, tanácsnok, fővárosi bizottsági tag, amely pozíciókról a lesújtó véleménye ellenére sem mond le.
– Ők meg azt mondják, hogy ön elszívja a levegőt mindenki elől, ezért alakítottak külön KDNP-frakciót.
– A KDNP-hez annyi közük van, mint nekem Mallorca baloldali tömörüléseihez.
– Ilyen KDNP-st a parlamentben sem nehéz találni.
– Olyat viszont igen, aki együtt szavaz a kormánypártokkal, beül a bizottságokba, és egyetlen helyet sem hagy a Fideszfrakció tagjainak. Bizonyos határon túl helyesebb, ha az elszabadult hajóágyút hagyjuk belecsúszni a tengerbe, mert hiába próbáljuk elkapni, csak kárt tesz bennünk is.
A demokrácia mellénye
Tizenkilencedik születésnapját ünnepli a hét végén a Fidesz. A Polgári Magyarországért Alapítvány pénteken konferencián vet számot azzal, hogy mi történt 1988 óta a Fidesz-nemzedékkel – és nem mellékesen az országgal. A Heti Válasz három alapítót kérdezett.
Bartus Gábor környezetgazdász – A Műegyetem hallgatójaként és szakkollégistaként vett részt 1988-ban a Fidesz alapításában. 1991 óta a Budapesti Műszaki Egyetem tanára, az Orbán-kormány idején Székely László dunai kormánybiztos helyetteseként dolgozott a bősi probléma megoldásán. „Párttagságom megmaradt, de mára meglazult a kapcsolat a Fidesszel” – magyarázza. „Gyürk András európai parlamenti képviselőt szoktam segíteni energiapolitikai tanácsokkal. A bős-nagymarosi üggyel is foglalkozom, ám ez független a párttól, hiszen a környezetvédelmi tárcával több mint tíz éve jó munkakapcsolatban állok. Az utóbbi időben elméleti kérdések foglalkoztatnak, jelenleg a fenntartható fejlődés fogalmát elemzem konzervatív szemszögből” – ad áttekintés karrierjéről. Bartus szerint az egykori Fidesz-nemzedék, vagyis a nyolcvanas évek szakkollégista diákjai a politika mellett a tudományos életben is szép pályát futottak be. Az intézményes tudományos élet azonban kevésbé mozdult meg, mint ahogy a rendszerváltozáskor a szakkollégiumok pezsgő, színes szellemi életét látva remélték.
Sztilkovics Szávó polgármester – A Fidesz névadója, az akkori tanárképző főiskolás Sztilkovics Szávó 1988-ban azt gondolta, a rendszer pangása annyira reménytelenné teszi a fiatalok helyzetét, hogy el kell hagyni az országot. A Fidesz megszületése és az átalakulás évei új esélyt ígértek számára. Szerencsének tartja, hogy sok elődükkel szemben, akiket a „demokratikus szocializmus” kritikájáért állás- vagy szabadságvesztéssel sújtottak, a Fidesz-alapítókat nem temette maga alá a rendszer. Ma leginkább annak örül, hogy szerb édesapja példáján is okulva nem hagyta el a hazáját, és mindhárom gyermekének magyar az anyanyelve. 1998 óta két ciklusban önkormányzati képviselőként dolgozott, tavaly pedig – független jelöltként – Pilisszentiván polgármesterének választották. Elsősorban azért indult függetlenként, mert úgy vélte, nagyobb igazolás, ha személyes munkája és programja alapján kap bizalmat. Bár az Orbán-kabinet idején több kormányhivatalban is dolgozott, ma már nem vesz részt a nagypolitikában. Úgy látja, olyasféle hangulat uralkodik az országban, mint azon a viccbeli gályán, ahol jó hírnek tűnik az evezősöknek beígért dupla adag rum – ám kiderül, csak azért kapják, mert a kapitány vízisíelni akar.
Bajkai István ügyvéd – „Mi még megértük az elmúló rendszer végnapjait, de fiatalon vehettünk részt a demokrácia kiépítésében is” – mondja Bajkai István, ő miben látja a Fidesz-nemzedék fő ismérvét. A párt alapítója 1994-ben még önkormányzati képviselőjelölt volt; azóta a politizálást az ügyvédi pályára cserélte, ám tanácsaival továbbra is segíti a pártot. „A rendszerváltás felemásra sikeredett. A jogi intézmények kiépültek, de a létező demokráciában is a régi struktúrák élnek tovább” – véli. Szerinte a többpártrendszer „kellékei” egy rendszert sem tesznek demokráciává – ahhoz a hatalmat gyakorlók demokratikus elkötelezettsége is kell. És hogy ezt miként lehet kikényszeríteni, miközben ma szinte korlátozottabbak az eszközök, mint a nyolcvanas években, amikor egy párt hatékonyabban léphetett fel a kimúló diktatúra ellenében? Bajkai úgy tartja, a demokráciát a jog eszközeivel kellene megtölteni tartalommal – többek közt a Fidesz kezdeményezte népszavazással. „A sikeres referendumnak el kellene vezetnie a kormány lemondásához – de félek tőle, a hatalom túl cinikus ahhoz, hogy ezt belássa. Akkor viszont az eszköztárak annyira kimerülnek, hogy itt lesz az ideje újragombolni a magyar demokrácia mellényét” – mondja.
