NOL * Lapzsemle * 2007. március 28.
A spenótot 78 évesen is meg kell enni – A menzabotrány nem robban
„Hetek óta őrzök egy cikket, az van benne, hogy Török Béla hetvennyolc éves magyar állampolgár és felesége, Török Béláné, szintén hetvennyolc éves magyar állampolgár a bíróságon felelnek azért, mert nem ették meg rendesen az ebédet a menzán” – olvastuk a legutóbbi Élet és Irodalom címlapján Megyesi Gusztáv publicisztikájában. Megyesi úgy vélte: „ha Magyarország végre eleget tenne annak a nagy formátumú politikai igénynek, hogy normális ország legyen, akkor ennek legelébb is az volna a jele, hogy Török Béla és Török Béláné ebédmegtagadásáról beszélne mindenki, eme kérdés mentén szakadna ketté az ország, tudniillik ennek legalább volna értelme. Mert tényleg szép és üdítő március 15., a kordon, háromszáz ember föl-alá masírozása, de azért az már túlmegy az abnormalitáson is, hogy teszem azt, ha egy Budaházy nevű polgártárs símaszkban elfingja magát, hogy hatodmagával fegyveres ellenállásilag körbezárja Nagy-Budapestet, sőt lehet, hogy a húgát is magával hozza, akkor a magyar értelmiség krémje heteken át azt elemzi, mi több, világképet épít arra, hogy mi ennek az üzenete, és hogy vajon miért pont március 15-én kapták el a körözött polgártársat, miért nem előbb.
Hát azért, mert épp 15-én volt olyan hülye, hogy négy rendőr előtt akart parókát váltani a Deák téren.”
Lapzsemlénkben korábban mi is felfigyeltünk az „ebédmegtagadók” esetére. Csütörtök délelőttig a Török házaspár ügye nem vert további hullámokat.
Angolából érkező „nindzsákkal” riogatja népét Mugabe
A Népszavában olvastuk: „Robert Mugabe, a megingott helyzetű zimbabwei diktátor a szomszédos Angolából két és fél ezer „nindzsát” rendelt, hogy letörje a belső ellenállást. A milicisták éjfekete zubbonyukról kapták nevüket, amelyet rettegéssel emleget Angola népe. Nem ismernek félelmet, fájdalmat – messze földön hírhedtek állati kegyetlenségükről. A zimbabwei belügyminiszter nagy garral jelentette be a nindzsák megérkezését Hararéba. Az angolai kormány ugyan cáfolta a különítmény küldését, azt azonban elismerte: számos kiképzőtisztet vezényelt Zimbabwéba azzal a feladattal, hogy trenírozzák a szomszédos ország erőszakszerveit azon kétoldalú egyezmény alapján, amelyet Angola és Zimbabwe a múlt hét elején kötött.”
Bácsfi-per: pénzbüntetés és megbánás
„Százötvenezer forint pénzbüntetéssel sújtotta elsőfokú ítéletében a Pesti Központi Kerületi Bíróság Bácsfi Diánát” – írta a Népszava. – „Mint ismert, Bácsfi a magát hungaristának valló Magyar Jövő Csoport vezetője volt, amely nyíltan az alkotmányos rend megdöntésére szólított fel még 2005-ben. A társaság röplapjain akkor az is olvasható volt például, hogy „söpörjük el a rothadó, zsidószellemű köztársaságot”. Százötvenezer forint – százötven nap elzárásra átváltható – pénzbüntetésre ítélte tiltott önkényuralmi jelkép folytatólagos használatáért és fővárosi szobrok, emlékhelyek rongálásáért Bácsfi Diánát tegnap meghozott elsőfokú ítéletében a Pesti Központi Kerületi Bíróság. Ugyanezen cselekmények miatt egy vádlott-társát harmincnapi közérdekű munkával sújtotta a bíróság, míg a nyilaskeresztet is ábrázoló plakátok elkészítésében részt vevő három nyomdász megrovást kapott. A három nap gondolkodási időt kérő másodrendű vádlott kivételével mindannyian tudomásul vették az ítéletet, amely esetükben így jogerőre emelkedett. „Amit tettem, nagyon megbántam” – mondta az utolsó szó jogán Bácsfi Diána. Az ítélet szóbeli indoklása kiemelte ennek őszinte voltát, míg a másodrendű vádlott esetében éppen arra tért ki, hogy az semmiféle megbánás jelét nem mutatta.”
Az „alsóbbrendűség szervezkedése”?
„Az amerikai tudós biológus tanulmánya a húszas években elsők közt hívta fel a figyelmet a veszedelmekre, amelyek az alsóbbrendűség szervezkedéséből az emberi kultúrát fenyegetik” – olvastuk egy könyvajánlóban, amely a Magyar Demokrata friss számában jelent meg.
Nem értjük pontosan. De annyira nem is akarjuk megérteni, hogy ezt a könyvet megvegyük.
Szerbia segíti a volt csendőrtiszt elleni vád bizonyítását – Képíró és az újvidéki razzia: félreérthette-e a parancsot?
A Hírszerző közölte: információik szerint a Wiesenthal Központ új izraeli és szerbiai dokumentumokkal akarja bizonyítani a most 93 éves Képíró Sándor bűnösségét.
A Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi irodájának igazgatója 2006 szeptemberében jelentette be, hogy Képíró Sándort azért kívánják bíróság elé állíttatni, mert csendőrként résztvett az 1942-es újvidéki mészárlásokban (a „hideg napokban”) és az 1944-es délvidéki deportálásokban. Az újvidéki razzia idején, 1942. január végén a Délvidéket visszafoglaló magyar karhatalom mintegy 1300 embert (más források szerint összesen több mint háromezer embert) – főleg szerbeket, zsidókat és cigányokat – gyilkolt meg.
Képíró Sándort 1944-ben a Magyar Hadsereghez való hűtlensége (nem ellenőrizte eléggé a beosztottai ténykedését) és rossz hírnév keltése miatt ítélték tíz évre – vádlói szerint ez azt takarja, hogy csendőrként segédkezet nyújtott szerbiai zsidók, cigányok, partizánok összegyűjtéséhez, akiket aztán a nácik deportáltak és kivégeztek. Neve háborús bűnösként szerepel egy 1945 novemberében keletkezett magyar és egy 1947-ben keletkezett jugoszláv listán.
Eddig a vádat egy szerbiai archívumból származó okmányra (pontosabban annak másolatára)alapozták, amely nem elérhető a köz számára.
Képíró ügyében a Fővárosi Bíróság február 19-i végzése szerint „végrehajthatatlan a Képíró Sándor volt csendőr százados ellen 1944-ben meghozott ítélet”. Képíró védőügyvédje, Zétényi Zsolt a döntés nyilvánosságra kerülése után azt mondta: „Nincsenek őt terhelő tények. Nemcsak bizonyíték, de bűncselekmény hiányáról is beszélünk”.
A Fővárosi Bíróság határozatának nyilvánosságra kerülése után az ügyészség a polgári lakosság elleni erőszak bűntette miatt nyomozást indított Képíró ügyében, igaz, ismeretlen tettes ellen.
Március 15-én Zuroff Belgrádban tárgyalt Boris Tadic szerb államfővel és Vojislav Kostunica miniszterelnökkel is, majd közöltea: ígéretet kapott, hogy dokumentumok rendelkezésre bocsátásával és tanúk felkutatásával segítik Képíró Sándor felelősségre vonását.
Az AP belgrádi jelentése szerint a Szerbiai Zsidó Közösségek Szövetsége bejelentette: szemtanúkat és háborús dokumentumokat tud felajánlani az 1942-es mészárlás körülményeinek megismerésére. Támogatják, hogy „Képíró Sándort háborús bűnökkel és emberiség elleni bűnökkel vádolják azért a mészárlásért, amit 1942-ben az ő parancsára hajtottak végre Újvidéken” – adataik szerint 800 zsidóról és 400 szerbről van szó.
A Klubrádióban a Képíró-ügyben elhangzott több történész, köztük Sajti Enikő és Pécsi Tibor beszélt a fennmaradt dokumentumok alapján arról, hogy mit tudunk Képíró szerepéről. Többek között ezek hangzottak el: „Képíró elismerte, hogy alegységparancsnok volt a razzia idején. Nem húzott meg ravaszt, ő „csak” elvitte az „gyanúsakat” a Leventeotthonba (az ifjúsági házba), ahol igazoló bizottság döntött a sorsukról. Aki nem tudta igazolni magát, rögtönítélő bíróság elé került. A bizottság, amely elé Képíró szállította az embereket, sokakat halálra ítélt.
Képíró 1943-ban azt vallotta: elöljárója az első eligazítás alkalmával egyértelműen fogalmazott: „Tisztogatás van és minden szemetet le kell úsztatni.” Ez félreérthetetlen parancs volt a járőrtevékenység céljára vonatkozóan. Képíró százados mint jogi doktor, tudhatta, miben vesz részt, mert írásos parancsot kért erről, ilyet azonban nem kapott. Ennek ellenére engedelmeskedett a szóbeli utasításnak.
Képíró csendőr főhadnagy járőrparancsnokként „bizonyos mértékig” azt is tudhatta, mi történik az egybegyűjtöttekkel. A leginkább beavatottak Feketehalmy, Grassy, Zöldi és társai voltak. De az, hogy nem babra megy a játék, az, hogy itt a megtorlás a cél, legkésőbb a razzia 2. napjától és a 3. napon különösen egyértelmű lett a résztvevők számára.
Képíró egyik alárendeltje a 43-as perben elmondta, hogy járőrük megölt egy idős zsidó házaspárt. Képíró emberei lelőtték a férjet, mire az asszony őrjöngve rátámadt egy csendőrre. „Hozzá mert nyúlni” egy csendőrszuronyhoz, ezért őt is lelőtték…
A 45-ös kihallgatások anyagából fenmaradt Nagy János gyanúsított vallomása: eszerint a razzia 3. napján, délelőtt 11 óra körül Képíró főhadnaggyal a Rákóczi úton egy csapat foglyot kísértek. Összetalálkoztak egy fogolyszállító teherautóval, amely a városi strand felé (ott zajlottak a lékeknél a kivég-zések) szállította a foglyokat. Képíró rábeszélte a sofőrt, hogy tegyen még egy kört, vigye az ő foglyait is a strandra.
50 embert hajtottak fel a teherautó platójára. Bizonyított tény, hogy feltették a foglyokat a platóra, és azt is tudták, hová küldik őket.”
A Nagy Imre Társaság budapesti szervezete vitát rendez az új fejleményekről „Háborús bűnösök, népbíróságok, felülvizsgálatok” címmel. A program szerint a Szerb Köztársaság nagykövete is elfogadta a meghívást.
