Kereken egy évvel az izraeli választások után Ehud Olmert miniszterelnök és a vezető kormánypárt, a Kadima támogatottsága gyakorlatilag megszűnt, egyes mérések szerint alig két (!) százalék. Izrael, miközben az iráni atomprogram miatt történetének legsúlyosabb fenyegetésével néz szembe, politikai és morális válságot él át. Mi okozta a békében és háborúban egyaránt sikertelen Ehud Olmert tündöklését és bukását?
Az új párt – melyet alig másfél éve az akkori miniszterelnök, Ariel Saron azért alapított, hogy megszabaduljon a gázai kivonulást ellenző likudbeli többségtől és nagy ellenlábasától, Benjamin Netanjahutól – a tavaly márciusi választásokon meggyőző sikert aratott, bár a sikerben a legnagyobb szerepet minden bizonnyal a kómában fekvő Saron, illetve Saron hatalmas erkölcsi és katonai nimbusza játszotta. A Kadima és Olmert tiszta lappal és ezzel az óriási erkölcsi többlettel indulhatott, tehát jelentős eséllyel, de ezt alig fél év alatt eljátszotta.
Olmert talán túlságosan bízott abban, hogy a Saron név olyan aranytartalék, amely a végsőkig kitart. Az első megdöbbentő lépés Amír Perec kinevezése volt a honvédelmi miniszteri posztra, azé a Perecé, akinek semmi számottevő katonai múltja nincs. Izraelben ez gyakorlatilag elfogadhatatlan, ha valaki a honvédelmi tárcára pályázik. Politikusként is igencsak kétséges hírnévnek örvend, az izraeliek többsége számára Perec neve egyenlő az országot megbénító sztrájkokkal. Az Olmert és Perec által vezetett védelmi kabinet, kiegészülve a high-tech hadviselés bűvöletében élő és azóta lemondott Dan Haluc vezérkari főnökkel, gyengén vizsgázott a libanoni háború idején, s nem alkalmasságát, hanem alkalmatlanságát bizonyította.
Izrael azonban nem következmények nélküli ország, és a súlyos hibák eddig Haluc posztjába és az Olmert-kormány népszerűségébe kerültek. (folytatás)
