Felülvizsgálati eljárást kezdeményezhetnek a per vesztesei
Hazafi Zsolt 2007. március 22. 12:03
A címben idézett felkiáltással indokolta lapunknak a Fidesz fővárosi elnöke, miért indított pert egy nyílt levél aláírói ellen. Kupper András szerint ugyanis ma sokan meglepő könnyedséggel „minősítgetnek” jobboldali politikusokat. A per vesztesei azonban úgy látják: Kupper egy politikai és történelmi kérdésben helytelenül kereste a bíróságon az igazságot.
A történet két évvel ezelőttre nyúlik vissza. Kupper András a fővárosi Fidesz-MKDSZ frakció nevében felszólította Demszky Gábor főpolgármestert, Schiffer János főpolgármester-helyettest, Molnár Gyula budapesti biztost és Hiller István „MSZP-pártvezért”, hogy ne ünnepelje Magyarország szovjet megszállását, mert ezzel sérti több százezer meghurcolt magyar áldozat emlékét.
A politikus arra is felhívta az említettek figyelmét, „hogy bár egyesek valóban felszabadulásként élték meg a bevonulást, a szovjet megszállás alatt több mint ötvenezer nőt erőszakoltak meg Budapesten, rengeteg civil férfit agyonlőttek vagy zaklattak, kifosztották a pincébe menekülő családokat. A szovjet megszállás rémtetteit fél évszázadon keresztül titkolták, de ez nem hatalmazza fel arra a felelős politikusokat, hogy átértékeljék a múltat.”
„Nácimosdatás és nyilasmentegetés”
Ezt követően tizenhét, magát „egyes budapestinek” nevező személy (többnyire baloldali értelmiségi) nyílt levélben szólította fel Kuppert a bocsánatkérésre.
Az aláírók emellett azt kérték a Fidesz és az MKDSZ vezetőitől, illetve Orbán Viktortól, hogy zárják ki Kuppert soraikból, valamint kövessék meg a budapestieket politikustársuk „nácizmust megbocsátó” nyilatkozatáért.
Szovjet gyalogság utcai harcokban. Budapest, Nagykörút (Forrás: mek.oszk.hu)
„Valóban, csak egyesek élhették meg a felszabadulást, a többiek elpusztultak a nyilasuralom és az ostrom alatt. A Fidesz-MKDSZ ezzel a nyilatkozattal csatlakozott a budapesti gettó felszabadulásáról való megemlékezésről kivonuló MIÉP-frakcióhoz. A nácimosdatásnak és a nyilasmentegetésnek semmi helye a közéletben” – mondták ki a verdiktet a nyílt levél aláírói.
Emiatt Kupper András a levél aláírói közül 16-tal szemben indított pert a jó hírnév megsértése és becsületsértés miatt. Első fokon a Fővárosi Bíróság elutasította a keresetet arra hivatkozva, hogy politikai véleménynyilvánítás történt, amelynek érték- és igazságtartalmát a bíróság nem vizsgálhatja, illetve az Alkotmánybíróság egy határozata értelmében a politikusnak közszereplői mivolta miatt „többet kell eltűrnie”, mint egy „átlagpolgárnak”.
„Bevették”
1945. február 13-án befejeződött Budapest felszabadítása a fasiszta és nyilas uralom alól.
A szovjet erők (hivatalosan) Budapestet nem „felszabadították”, hanem ellenséges városként „bevették”.
(Forrás: Mult-kor.hu)
Ezt a döntést változtatta meg a Fővárosi Ítélőtábla keddi jogerős ítéletében. A politikus ügyvédje arról tájékoztatta a távirati irodát, hogy az indoklás szerint Kupper Andrást az alperesek „mindenféle ténybeli tartalom nélkül hozták összefüggésbe szélsőséges nézetekkel, illetve azok képviselőivel”. A politikus nyilatkozata nem adott alapot ezekre a minősítésekre, amelyek olyan mértékben indokolatlanok, hogy még egy közéleti szereplővel szemben sem megengedhetők.
A bíróság szerint a náci, nyilas, antiszemita vád az egyik legdurvább, ami csak lehetséges egy politikussal szemben, ezért az aláíróknak 800 ezer forint nem vagyoni kártérítést kell fizetniük Kupper Andrásnak.
Nácizás és politikai elégtétel
„Engem ne nácizzon le senki!” – indokolta a Hírszerzőnek Kupper András, miért fordult a bírósághoz két éve ahelyett, hogy a politikai pálya eltűrendő „rezsijének” tekintette volna, hogy olykor élesen bírálják vagy szélsőségesnek minősítik. „Ízlés kérdése, hogy melyik politikusnak hol a határ, nálam itt volt.”
Kupper felhívta a figyelmünket arra: nem azt állította, hogy nem lehet felszabadulásként értékelni az 1945-ben történteket, hanem azt, hogy ezt nem biztos, hogy mindenki annak tartja. A politikusoknak pedig ezt az érzékenységet is figyelembe kell venniük, mikor ünnepelnek valamit.
Az ügyben megkerestük Krausz Tamás történészt (az aláírók névsorát lásd keretes anyagunkban), de ő nem kívánt lapunknak nyilatkozni. Tatai-Tóth András, az MSZP oktatáspolitikusa, a levél egyik aláírója szerint Kupper erősen vitatható kijelentést tett két éve, hiszen 1945-ben nem a diktatúrát vezették be Magyarországon, hanem felszabadították a szövetségesek az országot. A szovjet elnyomás évekkel később kezdődött, addig demokratikus választásokat tartottak és demokratikus rendszer volt az országban.
„A levélben a politikai véleményünknek adtunk hangot, melyet szerintem az érintett politikusnak mint közszereplőnek a politikai véleménynyilvánítás szabadsága miatt ki kellett volna bírnia. Érdekes, hogy miközben a Fidesz állandóan az említett alapjogra hivatkozva revolverezi a Gyurcsány-kormányt és az MSZP-t, addig a gyakorlatban ők nem képesek elviselni a politikai bírálatot” – fogalmazott lapunknak Tatai-Tóth, aki szerint egyébként nem nácizták le Kuppert.
Agárdi Péter művészettörténész, aki az ábécé-sorrend miatt az első aláírója, ezáltal az elsőrendű vádlottja lett az eljárásnak, kifejtette: gondolkodnak azon, hogy a Legfelső Bíróságnál esetleg felülvizsgálati eljárást kezdeményeznek az ügyben. „Semmiképpen nem tartom a politikai vagy történelmi igazságszolgáltatás szempontjából helyes eljárásnak a pert, de mint törvénytisztelő állampolgár kénytelen vagyok elfogadni az ítéletet” – tette hozzá.
A tizenhét dühös ember
A levelet első körben Agárdi Péter irodalomtörténész, Andor László közgazdász, Artner Annamária közgazdász, Baráth Katalin szerkesztő, Farkas Péter közgazdász, Harsányi Iván történész, Kállai R. Gábor író, Kertai Gyula vállalkozó, Krausz Tamás történész, Sándorfi Károly vállalkozó, Schmied András vállalkozó, Szalai Erzsébet szociológus, Szigeti Péter jogfilozófus, Szűcs Katalin Ágnes kritikus, Tamás Gáspár Miklós filozófus, Vadász János kormánymegbízott és Zsáki András munkás jegyezte.
