Élő Anita, itthon@hetivalasz.hu
Március 15-én nem váltak va-lóra a kormány által bejelentett terrorfenyegeté-sek. Utcai za-vargásokhoz vezettek viszont a rendőr-ség nyilatkozatai Budaházy Györgyről, akit elfogása után 32 órával házi őrizetbe helyeztek.
Március 15-én nem váltak valóra a kormány által bejelentett terrorfenyegetések. Utcai zavargásokhoz vezettek viszont a rendőrség nyilatkozatai Budaházy Györgyről, akit elfogása után 32 órával házi őrizetbe helyeztek. A most meghirdetett gyurcsányi konszolidáció első lépéseként lebontották a Parlament előtti kordont.
Molotov-koktél-gyár, új rendőrségi műveletirányító központ, ezer rohamsisak – sajátos módon készült az ország március 15-re. A vidéki rendőröknek otthon kellett készenlétben állniuk, az egyenruhásokat nem engedték szabadságra a négynapos ünnepen. Miközben a kormány távozását követelők a „Márciusban újra kezdjük” jelszóval erősítettek, a rendőrség az utóbbi évek legjelentősebb – hárommilliárd forintos – beszerzését hajtotta végre, nagy részét a gyorsaság érdekében közbeszerzési eljárás nélkül. Ezer fegyveres egyidejű mozgatására alkalmas, 90 új csapatszállító járművet vásároltak, 120 (könnygáz)gránátvetőt is beszereztek, ehhez 1500 darab negyven milliliteres gránátot vettek; csaknem annyit, mint amennyit az ősszel ellődöztek. Ötezer darab, a korábbinál erősebb paprikasprayt vásároltak, új rendőrlovakat képeztek ki, és a nemzeti ünnepen a rendőrök nem a korábbi szedett-vedett, néhol munkásőrgúnyára emlékeztető ruhákban jelentek meg, hanem az uniós előírásoknak megfelelő védőöltözetben. Ehhez 1350 fejbeszélő készlettel ellátott, ütésálló rohamsisakot is beszereztek, bár ezek nagyobb része csak az ünnep előestéjén érkezett meg Ferihegyre, így kérdéses, hogy használni tudták-e őket.
TOJÁS ÉS PARADICSOM
A híradások szerint a kormányellenes tüntetők erőszakra készültek, szerszámíjakról, ellenálló sejtekről számolt be a média. Az árpádsávos lobogót választókat antiszemitának minősítették. A kormánypárti nyilatkozók azt sugallták, hogy a békés többségnek is van félnivalója. Közben igyekeztek feledtetni a fél éve tartó demonstrációk valódi okát. Szilvásy György kancelláriaminiszter egyenesen azt állította, hogy vidékről 1500-5000 forint közötti fejpénzért hoznának a fővárosba tüntetőket, akik a tömegben provokálnának majd.
Valójában sem a célok, sem a jelszavak nem változtak. Ugyanazt skandálták az ünnep reggelén a zászlófelvonáson, a Március 15. téren, a Jobbik tüntetésén vagy este a barikádépítésen: mindenütt a kormányfő lemondását, távozását követelték. A rendőrség sem a békés járókelőket, hanem a kormánypárti politikusokat és főleg a kormányfőt védte. A köztársasági elnök szabadon sétálhatott a belvárosban, miközben az állami zászló reggeli felvonásán Gyurcsány Ferencet a kettős kordonon túl egy újabbal is elzárták az ünneplőktől, és a földművelésügyi minisztérium előtti térre is csak biztonsági motozás után léphettek be az ünnepelni vágyók.
Teljes volt a készültség a Március 15. tér környékén is: a Duna korzónál az utcákat rohamrendőrök állták el, a kormányfőt és a főpolgármestert a biztonságiak esernyővel és párnákkal védték a feléjük dobált paradicsomoktól és tojásoktól, miközben Demszky Gábor előre megírt, gyújtó hangú beszédét olvasta, pontosabban ordította. Alig fél órával később látható rendőri jelenlét nélkül, a közszereplőket leszámítva ugyanezekkel a résztvevőkkel kezdődött meg a Jobbik Vörösmarty téri rendezvénye. A rendőrség nem aggodalmaskodott amiatt, hogy a miniszterelnöki retorika szerint veszélyes radikálisok a téren épülő pavilonok lécei között, 15 nagyméretű gázpalack mellett állva hallgatták Wittner Mária beszédét.
Teljes nyugalomban zajlott a Fidesz kétszázezer fős nagygyűlése is az Erzsébet híd pesti hídfőjénél. Okulva az október 23-i példából, a környező utcákat most a rendezők kerítették el kordonokkal, és a Váci utcában a narancssárga mellényes szervezők még élőlánccal is védték a sokaságot. Nem volt mitől, a tömeg amilyen békésen érkezett, úgy is távozott.
A rendőrség közben elkövette a nap legnagyobb hibáját: délután nyilvánosan kommentálta Budaházy György elfogásának hírét. (A későbbi magyarázkodásoktól eltérően az Inforádióban délután fél ötkor – alig két órával Budaházy őrizetbe vétele után – Garamvölgyi László, az ORFK szóvivője erősítette meg az információt.) A híradásokból az is kiderült, hogy az ősz óta körözött férfit a Nemzeti Nyomozó Iroda Aradi utcai épületébe vitték. Az ünnepen emberibb arcát mutató rendőrség (az állami rendezvényeken az egyenruhások nemcsak símaszkot, de rohamsisakot sem viseltek, ellenben mindegyikükön volt nemzetiszínű kitűző és azonosítójel) nagyon is értette tettének provokatív jellegét, hiszen rövidesen kordonokkal vették körbe az épületet.
CÍMER A DUNÁBAN
Budaházy ellen még a szeptemberi zavargások során adtak ki körözést. Ezzel a rendőrség az események egyik fő felelősének állította be, holott a 2002-es választások utáni hídblokád szervezőjeként ismertté vált férfi nem vett részt az MTV-székház ostromában. Rongálás és garázdaság gyanúja miatt adtak ki körözést ellene (ebből elfogása után csak a jelentős kárt okozó rongálás maradt), mert a Szabadság téri szovjet emlékműről lefeszítette a címert. A lapunk birtokában lévő videofelvétel szerint a címertelenítésben legalább hét, a Dunába hajításában több tucat közvetlen segítője volt. Ez esetben a lehetséges büntetés nagyságát a kár értéke mellett az határozza meg, hogy „kulturális javak közé tartozó” tárgyon esett-e a sérelem. Gaudi-Nagy Tamás, Budaházy ügyvédje szerint védence a Szabadság téri események miatt nagy valószínűséggel legfeljebb pénzbüntetéssel sújtható.
A rendőrségi körözéssel párhuzamosan a bíróság elfogatóparancsot adott ki Budaházy ellen a 2002-es hídfoglalás miatt. Az Erzsébet hídi demonstráció bejelentés nélküli tüntetésnek, rendzavarásnak minősül, ezért annak idején 50 ezer forint pénzbüntetéssel sújtották. Csak később, 2004-ben emeltek vádat ellene közérdekű üzem megzavarása miatt. A lezárt hídon ugyanis nem tudtak közlekedni a BKV járatai, a közlekedési vállalat pedig közérdekű üzemnek minősül. A furcsa ügyben az elfogatóparancsot annak dacára adták ki, hogy Budaházy ebben az ügyben minden idézésre megjelent, és a bírósági tárgyalás időpontja még ki sem volt tűzve.
A rendőrség március idusáig nem tudta elfogni a férfit, aki kétszer mondott beszédet a Kossuth téren, interjút adott a Heti Válasznak, ügyvédjén keresztül pedig hosszasan egyeztetett a Nemzeti Nyomozó Irodával arról, hogy az ünnep után feladja magát. Március 15. délutánján viszont lekapcsolták a Deák térnél, majd az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása előkészítése bűntettével is meggyanúsították. Az ötéves börtönnel is sújtható bűncselekményt Budaházy azzal követte volna el, hogy március 15. előtt egy tőle megszokott hangvételű beszédben politikai harcra szólított fel. A hatóságok a „ki veheti magának a jogot, hogy megszabja a démosznak, hogy mi a demokratikus és mi nem?” – sorokat, valamint a kormányváltásra szóló felhívást különösen veszélyesnek találta az alkotmányos rend szempontjából, és erre alapozzák a gyanúsítást.
Az eset visszásságát érzékelteti, hogy a gépfegyveresekkel őrzött bírósági épületből Budaházy otthonába távozhatott, ugyanis féléves bujkálása ellenére sem tartották indokoltnak előzetes letartóztatását. Ám március 15-én este ezt még senki sem tudhatta, a rendőrség Budaházy elfogásával az egyébként szervezetlen, fegyvertelen és vezető nélküli tömegnek jelképes alakot adott. A szeptemberi-októberi események tükrében a „kiszabadítására” indulók azt hihették, hogy Budaházyt éppúgy bántalmazzák, mint az ősszel bevittek közül többeket (harminc rendőr és két büntetés-végrehajtási dolgozó ellen folyik eljárás). Érdekes fordulat volt, hogy Gaudi-Nagy szerint a bíróság is elfogadta Budaházy érvét, hogy az őszi felelősségre vonások módja miatt megalapozottan tarthatott a megtorló jellegű eljárástól, ezért bujdosott csaknem fél évig.
ÚJABB FENYEGETÉS?
A rendőrség így több mint ezer tüntetővel találta magát szemben, s bár szakszerűen járt el a tömegoszlatásnál – az eseményeket nem Gergényi Péter fővárosi, hanem Bene László országos rendőrfőkapitány irányította -, a fellépés ez alkalommal sem volt teljesen jogszerű. Az egyenruhákon és a sisakokon szereplő szám sok esetben nem egyezett, és az előállításoknál a törvény tiltása és jogvédő szervezetek korábbi jelzése ellenére ismét kábelkötegelő műanyag huzalokkal bilincseltek. A karhatalom bőven élt azzal a lehetőséggel is, hogy egy friss, a jogvédők szerint alkotmánysértő kormányrendelet alapján passzív ellenállás miatt állítson elő tüntetőket.
Hétfőre virradóra elbontották az Országház előtti kordont, noha annak felállítása óta semmi sem változott – március 15-én éppúgy tüzek gyúltak a fővárosban, mint október 23-án. Jogászok sora vélekedik úgy, hogy a vaskerítés eddig is jogszerűtlenül állt az ország főterén, egy jogi fiaskó pedig kínos lenne a kormánynak. Szilvásy György közben bejelentette, hogy a Fidesz esetleges népszavazási győzelme lesz a következő alkalom a rendbontásokra. Ezzel a kancelláriaminiszter Orbán Viktor március 15-i szavaira utalt, miszerint „a kormány vagy enged a népszavazásban megjelenő népakaratnak, vagy elkergethetővé válik”. A titkosszolgálatokat felügyelő miniszter kétezer fős zavargásokra számít. A jövő fenyegetéseiről mindent tudó, de a múltról annál kevebbet eláruló Szilvásy az ünnep előtt még arról számolt be, hogy a szolgálattól 55 esetben kapott felfegyverkezésről szóló jelentést, korábban pedig többször is terrorveszélyre figyelmeztetett. A terroristákat azóta sem sikerült megtalálni.
Kettős mérce
A polgári ellenzék a demokrácia játékszabályai szerint szervezte megemlékezését, az utcai erőszak kirobbanásához semmi köze – értékel Hervé Lavenir de Buffon. A március 15-re hazánkba érkezett megfigyelőcsoport tagja egykor Pompidou francia köztársasági elnök tanácsadója volt.
G. Fehér Péter
– Az ünnepen a magyar kormány és rendőrsége erődemonstrációt tartott. Miért lehetett szükség erre?
– Ha egy kormány brutális rendőri beavatkozással kívánja demonstrálni a hatalmát, akkor nem érzi magát biztonságban. Régi szabály: erőt kell mutatni ahhoz, hogy ne kelljen az erőt felhasználni, illetve hogy a túl sok erő felmutatása ellenerőt szül. Mindez az utcán azt jelenti, a túl nagy rendőri jelenlétet a társadalom provokációnak értékeli.
– Tavaly ősszel sok uniós tagállamban lehetett látni a tévéképernyőn azt a rendőri brutalitást, amellyel a hatalom rátámadt a békés tüntetőkre. Mi az oka, hogy a közösség nem lépett fel határozottan?
– Európában sokszor hiányzik az egységes kiállás és a különféle politikai erőkkel szembeni érdekérvényesítés képessége, viszont jelen van a konformizmus. Sokan nem akartak szembesülni azzal, hogy egy szocialista kormány lépett át bizonyos határokat.
– Ha így van, bármi megtörténhet Európában?
– Európában kettős értékítélet van. Egyes elvek sérülésének megítélése attól függ, hogy milyen elkötelezettségű kormányról van szó. Bizonyos helyzetekben az unió keményen reagál. Ilyen volt 1999-ben az osztrák választás is, amikor demokratikus szavazáson egy nem mindenkinek tetsző politikai erő, a Jörg Haider vezette Szabadság Párt került hatalomra. Magyarországon most konkrét hibák történtek, a kormány pártérdekek szerint lépett föl, ezért az uniótól elvárható lett volna a reagálás.
– Mi a véleménye arról, hogy a kormány az ellenzéket vádolja a zavargások szításával?
– Az Erzsébet hídnál egy komoly, értékei mellett kiálló erőt láttam, este tapasztaltuk meg az erőszakot. A két esemény között nem fedeztem fel kapcsolatot. Orbán Viktor a jogállamiság keretein belül igyekszik céljait elérni, mégis erőteljes, gyakran nemtelen támadásoknak van kitéve. A magyar polgári ellenzék semmi olyan politikai hibát nem követett el, amely megbocsáthatatlan lenne az európai eszmeiség és normák szempontjából. Ha utcai zavargásokat akart volna szítani, akkor mértani pontossággal képes lett volna azt is megszervezni, és akkor nem a most látott kisebb rendbontásokra kerül sor, hanem komoly, népi megmozdulást láttunk volna Budapest utcáin.
