Egy „méltó megemlékezés” politikai felvezetése
Kósa András 2007. március 14. 20:15
Terrorveszély, antiszemitizmus-vita, terrorveszély – ebbe a keretbe lehetne foglalni az idei március 15-ét közvetlenül megelőző politikai eseményeket, nem elfeledve természetesen, hogy a (várható) „sajnálatos események” gyökere tavaly őszre nyúlik vissza. Idézze fel velünk az elmúlt hetek fontosabb belpolitikai történéseit!
1/2. oldal » Kitől félnek a kommunisták?
A Nemzetbiztonsági Hivatalnak tudomása van róla, hogy szervezett és „a közbiztonságra különösen veszélyes eszközökkel felszerelt” szélsőséges csoportok erőszakos akciókra készülnek a március 15-i megemlékezéseken. Az események gyújtópontja a Kossuth tér lehet, a szélsőségesek ennek elfoglalására törekednek. Február 7-én, a parlament nemzetbiztonsági kabinetjének ülése után ezzel a bejelentéssel sikerült nemcsak az újságírókat, de a nemzetbiztonsági bizottság tagjait is meglepnie Szilvásy Györgynek.
A kancellária miniszter azt mondta, a radikális csoportok egyre szervezettebbek, a hozzájuk csatlakozó szkinhedekkel és futball-huligánokkal 2-3 ezren is lehetnek március 15-én, miközben a szélsőségesek vezetői minél több tüntetést bejelentve igyekeznek megosztani a rendőrséget. (Az tény, hogy nagyjából kétszer annyi demonstráció lesz holnap az országban, mint egy „átlagos” március 15-én, és az is, hogy március 3-án afféle „országos radikális találkozó” zajlott a Dunakanyarban.)
Hiányos tájékoztatás
A nemzetbiztonsági bizottság tagjai pártállástól függetlenül kifogásolták, hogy egy ilyen információt nekik is a sajtóból kell megtudniuk, és az országgyűlési biztosok is hiányolták a megfelelő tájékoztatást. (Az ombudsmanok azóta jártak Szilvásynál, és utólag megalapozottnak minősítették a kijelentést, mint ahogy a HVG értesülései szerint erre a következtetésre jutott a nemzetbiztonsági bizottság zárt ülésén a bizonyítékokat látva Simicskó István, a testület KDNP-s elnöke is, míg Demeter Ervin volt titokminiszter továbbra is szkeptikus.)
Lapzártánkkor harminc napja nem tudjuk, ki lőtt rá a rendőrpalotára (Fotó: Járdány Bence)
Vélhetően a kezdeti információhiányos állapotnak is volt köszönhető, hogy a bejelentést az ellenzék részéről „a hatóságok provokációjának” tartották, Demeter Ervin és Szijjártó Péter Fidesz-szóvivő többször követelte a rendőrségtől, hogy ha valóban a látókörükbe kerültek szélsőségesek, tartóztassák le őket.
Ebben a hangulatban „természetesen” az egy héttel későbbi, rendőrszékház elleni géppisztolyos támadás is a „nagy kormányzati összeesküvés” része volt, amelynek kettős a célja: lehetőleg távol tartani az embereket a márciusi megemlékezésektől (hiszen „a kommunisták zsigerből félnek a tömegtől” – hangzik azóta is az ezzel kapcsolatos narratíva a jobboldalon), és addig „zárni el vasfüggönnyel a Kossuth teret a néptől”, amíg csak lehet.
Majd elfelejtettük: február 2-án volt a Fidesz kordonbontó akciója is, ez azonban a jelek szerint egyszeri happening volt – bár a párt vezetői említették, hogy „ha kell”, ismét megmozdulnak majd -, és nem kapott hangsúlyos szerepet az ellenzék politikai stratégiájában. Legközelebb akkor kerülhet ismét napirendre, amikor a „bírói ítélettől sújtva” az „áldozatok” („Bármire fel vagyok készülve” – nyilatkozta ezzel kapcsolatban Orbán Viktor a Blikknek) látványosan befizetik majd azt a pár tízezer forintos büntetést, amire valószínűleg ítélik őket.
Gyurcsány és Orbán is beindul
Eközben Orbán és Gyurcsány is valóságos kommunikációs hadjáratba kezdett a tél végén. A Fidesz elnöke a Menedzser Magazinnak például arról beszélt, hogy „göbbels-i és sztálini módszereket” használnak az ellenzékkel szemben; a Heti Válaszban azt mondta: ma nincs igazi demokrácia Magyarországon; a Hír TV-ben pedig úgy vélte: „kormányprogrammá vált a félelemkeltés”. Gyurcsány több interjúban is az MSZP által már többször használt „a progresszív baloldal áll szemben a retrográd-nacionalista-kirekesztő ellenzékkel” dichotómiával operált.
A koherens ellenzéki (összeesküvés-) elméletekkel szemben nem erősítette az elmúlt hetekben a kormányzat kommunikációs pozícióit, hogy Gyurcsány Ferenc a rendőrpalota elleni támadás másnapján – mindenféle előzetes vizsgálati eredmény nélkül – a rendőrpalotába sietett, és „a jobboldal által retorikai támogatásban részesített” szélsőségesek akcióját sejttette a háttérben, miközben a koalíciós partner is óvott a túl gyors ítéletektől, Szekeres Imre honvédelmi miniszter pedig a „szervezett alvilág figyelmeztetéséről” beszélt.
1. Kitől félnek a kommunisták?
