Népszabadság * Olvasói levél * 2007. március 12.
Sajnálatos, hogy pártok közötti vitává fajul és nem konszenzussá szelídül az árpádsávos zászlók tömegrendezvényeken való megjelenésének kérdése. Szeretném ezzel kapcsolatban ismertetni a legtipikusabb magyarországi zsidó álláspontot.
A ma hazánkban élő minden magyar zsidó vagy a holokauszt túlélője, vagy a túlélők leszármazottja. Az ország „zsidótlanítását”, azaz a zsidó származásúak második világháború alatti válogatás nélküli kiirtását a nyilasmozgalom szorgalmazta legerőteljesebben, üdvözölte leghangosabban, fegyveres pártszolgálatosai pedig tevőlegesen is gyilkolták rokonainkat. E mozgalom jelvényeként bukkant elő a régmúltból az árpádsávos zászló. Ezért aztán ma a legtöbb zsidó származású magyar állampolgárnak, legyen vallásos vagy vallástalan, legyen erős vagy gyenge a zsidó identitástudata, görcsbe ugrik a gyomra, és félelem uralkodik el rajta, ha ilyen zászlót lát.
Heraldikailag igazuk lehet azoknak, akik azzal érvelnek, hogy ez nem csak és nem is elsősorban nyilasjelvény. Mi azonban csak egyféleképpen tudunk viszonyulni a látványhoz és a vitához: félünk. Annak, aki árpádsávos zászlót lenget, alá, mellé, elé vagy fölé áll, legyen államfő, politikus, lakatos, földműves, fél vagy egészpályás útelzáró, lánglelkű forradalmár vagy egyszerű érdeklődő, tudnia kell, hogy mibennünk ez félelmet kelt. Ha tehát nem az a cél, hogy bennünk, magyar zsidókban félelmet keltsenek, akkor szépen kérjük, válasszanak másik történelmi zászlót, választék van bőven. Ha pedig ezt használják, akkor legyenek vele tisztában, hogy a nyilasok szellemi örököseinek látszanak a szemünkben, akkor is, ha nem ez a szándékuk.
Azt remélem, hogy mindazok, akik ezt eddig nem tudták, ezen tudás birtokában elállnak az árpádsávos zászlók lengetői mellől.
Dr. Olti Ferenc
zsidó közéleti aktivista
március 13th, 2007 at 17:20
ebarat,Kedves Olti úr, valószinű nincs tisztában azzal, hogy nem minden zsidó a gyáva kategoriába tartozik, valóban összeszorul a gyomrunk az árpádsávos zászlók láttán, aztán összeszorul az öklünk is.
Nem hiszem hogy a lengető magyarokat kellene szépen megkérni, hogy ezt ne tegyék, hanem a képviseleteinknek kellene lépni hogy olyan törvényeink legyenek, amelyek ezt a viselkedést tiltják. Ha ez lenne, akkor börtönbe lehetne zárni azokat, akik mások személyiségi jogait ilyen durván sértik.A magyaroknak nem az lenne a dolguk, hogy ismételjék a szégyenteljes politikájukat, hanem elnézést kellene kérniök azoktól, akiket fizikailag és szellemileg meg akartak semmisiteni. Érdemes lenne olyan zsidó vezetőket választani, akik nem azt inditványozzák, hogy maradjunk otthon, hanem tesznek valamit azért, hogy ilyen helyzet ne fordulhasson elő.
Elnézést, de nehezen tudom megállni amikor ilyen meghunyászkodó véleményeket hallok sorozatban megjelenni a magyar sajtóban. Kinyílik a nemlétező bicska a zsebemben.
március 15th, 2007 at 14:52
Az én véleményem, hogy az Árpád sávos zászlok a történelmi zászlok között igen jól elfér, de március 15 nem erről szól hanem éppen a trikolor ról.Sajnos ebben az országban öszekevernek fogalmakat. Ezért van az, hogy sokan már a kokárdát sem hordják ilyenkor. Mivel azt a NAGY MAGYAROK már kisajátitották.
március 17th, 2007 at 19:50
Ennyi történelmileg „túlművelt” elme közt, mint akik rázzák a csíkos rongyot, ne csodálkozz kedves barátom Slomó ben Simon! Azoknak gőzük nincs a trikolór jelentéséről, meg a sávos zászló fogalmáról. Lásd, amikor parádéznak: csíkos zászló, ősmagyar gatya+honfoglalás utánzatú süveg. Na ezt hogy hozzák össze?!