Volt idő, amikor Orbán Viktor és a Fidesz még egyértelműen elhatárolta magát a szélsőségesektől, a szélsőjobboldali eszméktől és csoportosulásoktól. A Göncz Árpád államfőt 1992-ben ért atrocitás után még Orbán is hevesen támadta a radikálisokat, ám ennek már tizenöt éve. Akkor még tudta, hogy az a fő veszély, amikor a szélsőségeseket felkarolják a polgári erők Az elmúlt évek eseményei viszont már azt mutatják: a Fidesz és vezetője megtűri, sőt olykor biztatja is a szélsőjobboldalt.
A szélsőségesektől való világos elhatárolódásra kérte az MSZP frakcióvezetője Orbán Viktort, hogy az ország békésen ünnepelhesse március 15-ét. Lendvai Ildikó azt mondta, szeretnék, ha újra megszólalna az 1992-es Orbán Viktor, és „akár egy szóval se mondjon többet”, mint amit akkor. Szerinte ez a politikus az egész magyar demokráciának hiányzik. Lendvai Ildikó felidézte 1992. október 23-át, amikor Orbán még világosan elhatárolódott a Göncz Árpád köztársasági elnököt „árpádsávos zászlók alatt” kifütyülő szélsőségesektől. „Orbán Viktor akkor még tudta: ez a fasizmust sugallja, akkor még úgy ítélte meg, ilyen esetben demokratikus politikusok között a szolidaritás kötelező” – mondta Lendvai Ildikó az ellenzéki pártelnök parlamenti felszólalásait idézve. Úgy vélte, nemcsak neki, hanem a magyar demokráciának és a nemzeti ünnep méltóságának is hiányzik az az Orbán Viktor, aki 1992-ben még pontosan tudta, mi a baj az árpádsávos zászlókkal.
Amikor még elhatárolódott
Emlékezetes, hogy 1992. október 23-án Göncz Árpád köztársasági elnök a Parlament előtt nem tudta elmondani ünnepi beszédét, mert botrányos módon kifütyülték. Az akkori parlamenti ellenzék – köztük a szocialisták, de a Fidesz is – kitartott amellett, hogy a fütyülők bőrfejűek voltak, és fasiszta jelszavakat kiabáltak. Az MDF vezette kormánykoalíció politikusai – élükön Boross Péter belügyminiszterrel – azt vetették Göncz Árpád szemére, hogy a fütyülők közt elenyésző volt a bőrfejű, s ami történt, csak az elnök tevékenységének kritikáját jelentette, mert „kisszerű politikai csatározásokba bonyolódott”.
Orbán Viktor, amint értesült az eseményekről, otthagyta az operaházbéli, hivatalos állami ünnepséget. Néhány nappal később a parlamentben, napirend előtt idézte fel a történteket: „Az önök nyilatkozatából egyértelműen kiderül, hogy Göncz Árpád addig akadályozta a végrehajtó hatalom alkotmányos működését, amíg a felháborodott – úgymond – nép kénytelen volt fasiszta egyenruhát és jelvényeket ölteni, hogy e feletti felháborodását kifejezze. (…) Göncz Árpádot a kormányt éltető skinheadek fütyülték ki, és a Fidesz megítélése szerint ilyen esetben demokrata politikusok között a szolidaritás kötelező. A jelen lévő kormánytagok, a péntek este a Kossuth téren jelen lévő kormánytagok nehéz helyzetét megértjük: választaniuk kellett saját – egyébként náci viseletbe öltözött – híveik és az ország elnöke között. S önök, uraim, nem az elnököt választották.” Még később, ugyancsak a parlamentben pedig azt mondta: „(…) nem szabad elfeledkezni arról a tényről, arról a történelmi tapasztalatról, hogy Európában szélsőséges csoportocskák, sőt tömegtámogatással rendelkező szélsőséges pártok sem voltak képesek sohasem arra, hogy önerőből szerezzék meg a demokratikus intézményektől a politikai hatalmat. Ilyen fordulat mindig csak akkor történt meg, ha a polgári erők jobb- és baloldala valamilyen okból, saját érdekből vagy idealizmusból valamely szélsőséget maga mellé emelte, és megpróbálta szalonképessé tenni. Ez az igazi veszedelem, és a Fidesz a maga részéről ezért volt mindig is könyörtelen azokkal szemben, akik megpróbálták szalonképessé tenni, megpróbálták mentegetni akár a szélsőbal-, akár a szélsőjobboldali jelenségeket. A jövőben ezekkel szemben továbbra is ilyen határozottsággal kívánunk fellépni.”
Szeptember 11. – határnap
A mai Orbán Viktor nyilvánvalóan másképpen gondolkodik. Ha közösséget nem is vállalt 2001-ben Csurka Istvánnal, az akkori kormányfőnek vélhetően egész pályáját befolyásolta, hogy nemzetközi nyomásra sem határolódott el az akkor még parlamenti párt, a MIÉP elnökétől. Pedig erre nemcsak hazai politikai ellenfelei kérték, hanem – mint utóbb kiderült – kormányának diplomatái is erre biztatták. Az akkori washingtoni nagykövet, Jeszenszky Géza két éve nyilvánosságra hozott távirata rögzíti: „a szeptember 11-i terrorcselekmények utáni Csurka-nyilatkozatokkal kapcsolatban hiányzott kormányfői megszólalás megerősítette a republikánus vezetésben azt a benyomást, hogy a magyar miniszterelnök számára a belpolitikai megfontolások, s konkrétan a jövő évi választások megnyerése bír abszolút prioritással, s ennek minden mást kész alárendelni.” Utóbb pedig – 2002-es jelentésében – úgy fogalmazott: „Magyarország amerikai megítélésére, a magyar-amerikai viszonyra az elmúlt időszakban két dátum, esemény gyakorolt drámai hatást.” Az egyik esemény az Egyesült Államokat ért szeptember 11-i terrorcselekmény, a másik pedig a magyar kormány szeptember 10-i döntése volt a Gripen vadászgépek bérléséről.
Egy ugyancsak titkosított, de 2005-ben nyilvánosságra hozott külügyi összefoglaló szerint az Orbán-kormány több döntése is hozzájárult ahhoz, hogy 2001 végére a magyar kormány megítélése a korábbi „sikersztori” szintről a „problematikus” kategóriába süllyedt. Eszerint „rendkívül súlyos bírálatot váltott ki Washingtonban, hogy Orbán Viktor kormányfő nem határolódott el személyesen Csurka István akkori parlamenti megnyilvánulásától, amelyben a terrorcselekményekért az amerikai globális politikát is felelőssé tette”. „Ennek elmaradása megerősítette azt a képet, hogy a magyar miniszterelnök minden általános elvet, stratégiai szempontot saját belpolitikai szempontjainak rendel alá.”
A Fidesz és a MIÉP viszonyát egyébként is a kettősség jellemezte 1998-2002 között. A MIÉP ugyan nem volt tagja a kormánykoalíciónak, de – különösen a ciklus végén – már csaknem koalíciós pártként viselkedett; lényegében minden kérdésben az olvadó többségű kormánypártokkal együtt szavazott. Csurka ráadásul 2002-ben – egy hónappal a választások előtt – bejelentette: pártja jelöltjei a második fordulóban visszalépnek a fideszesek javára. Bár Csurka nem beszélt ellentételezésről, nyilvánvaló volt, hogy cserébe a Fidesztől is elvár valamit. Hogy mit, az végül nem derült ki, mert a MIÉP nem jutott be parlamentbe, a Fidesz pedig nem került kormányra. Ugyanakkor a Fidesz már korábban sem határolódott el a MIÉP szélsőségeseitől; 2002 februárjában a Terror Háza Múzeum megnyitóján a két párt hívei közösen vonultak fel az Andrássy úton, amit megelőzött a MIÉP Köztársaság téri tüntetése. De az „összenő, ami összetartozik” jegyében 2002 áprilisában – a két választási forduló között – a Kossuth téren ugyancsak együtt kampányolt a két párt az úgynevezett „kétmilliós” tüntetésen. Kövér László, a Fidesz választmányi elnöke akkor látványos gesztussal fogott kezet a Parlament Café előtt az árpádsávos zászlókkal felvonuló MIÉP-szimpatizánsokat vezető Csurkával.
Megtűrt bőrfejűek
Erősen csúsztatott Orbán Viktor, amikor a szélsőjobboldali megmozdulások felszámolásáról beszélt idei évértékelőjében. A Fidesz elnöke úgy fogalmazott: „Legyünk büszkék arra, hogy a polgári kormány számolta föl a szélsőséges neonáci rendezvényeket Budapesten.” Hasonló tartalmú kijelentést tett Szijjártó Péter, a párt szóvivője is, amikor Hiller István MSZP-elnök tájékoztatójára reagált. A szocialista politikus ugyanis azt kérte a parlamenti pártoktól, határolódjanak el a Hősök terén megtartott neonáci ünnepségtől. Szijjártó felháborító arcátlanságnak nevezte Hiller kijelentését, mondván a szocialista kormány által irányított rendőrség tette lehetővé a Vér és Becsület idei rendezvényét, ráadásul „az Orbán-kormány hivatali ideje alatt egyetlen ilyen felvonulásra sem kerülhetett sor”.
Szijjártó már abban is tévedett, hogy a „Becsület Napja” elnevezésű rendezvényt a Vér és Becsület szervezte, ezt az egyesületet ugyanis már feloszlatták – épp a jelenlegi kormány ideje alatt. A szélsőjobboldali, skinhead Vér és Becsület viszont ezzel szemben az Orbán-kormány idején, 2001 januárjában alakult meg hivatalosan; 2002-es bírósági bejegyzését senki sem támadta meg. Sőt a legnagyobb botrányt kiváltó neonáci megmozdulás is az Orbán-kormány idején, 1999. február 13-án történt, a budai Várban: utána tömegverekedés volt a Viking klubban (a polgári kormány irányította rendőrség csapott össze a bőrfejűekkel). Kövér László fideszes titokminiszter kabinetfőnöke akkor „jogszabályi kutyaszorítóról” beszélt, ami miatt a rendőrség kénytelen volt tudomásul venni a neonáci felvonulást. (Nem volt ez másképp az idén sem, a Fidesz most mégis a rendőrséget támadta a felvonulás engedélyezése miatt.) Ami pedig Orbánnak azt a kijelentését illeti, miszerint a polgári kormány számolta volna fel a neonáci rendezvényeket, a tény az, hogy 2001-ben nem az Orbán-kormány, hanem Demszky Gábor liberális főpolgármester tiltotta be a Fehér Karácsony nevű rendezvényt, amelyet a Petőfi Csarnokban rendeztek volna rasszista szervezetek.
Éjjeli menedék kontra sajtószabadság
Nem a brit szélsőjobboldali történésztől határolódott el a Fidesz, illetve Orbán akkor sem, amikor az Ausztriában később a holokauszt tagadásáért letartóztatott David Irving 2003-ban megszólalt a közszolgálati televízió Éjjeli Menedék című műsorában. A Fidesz elnöke fontosabbnak tartotta, hogy körlevélben szólítsa fel a polgári köröket: védjék meg az Irving szereplése miatt megszüntetett műsort, illetve Siklósi Beatrixot, a műsor főszerkesztőjét. A volt miniszterelnök úgy fogalmazott: „Felkérem önöket, hogy nyilatkozatunkhoz csatlakozzanak, fejezzék ki tiltakozásukat, és minden törvényes eszközzel lépjenek fel önök is a műsor és annak kiváló főszerkesztője, Siklósi Beatrix mellett.” A műsor egyébként kommentár nélkül szólaltatta meg Irvinget, aki kijelentette: „1956-ban a munkásság lázadt föl a zsidó kormány ellen, a forradalom első néhány napja pedig ennek megfelelően antiszemita pogrom volt.” (Nem mellékesen Irving a MIÉP mostani március 15-i megemlékezésének fő vendége.) Orbán ezt a kijelentést nem ítélte el, helyette inkább úgy fogalmazott: „aggasztónak tartom, hogy ez már nem az első eset, amikor kifejezetten a polgári nemzeti vagy keresztény értékrendet magáénak valló műsorokat érik ilyen atrocitások.” Az Éjjeli Menedék című műsor mellett később szimpátiatüntetést szerveztek, ahol több radikális csoport jelent meg, köztük azok, amelyek most magukat „kossuth térieknek” nevezik.
Szélsőjobboldali ünnep fideszes fővédnökséggel
Fideszes polgármester volt a fővédnöke a szélsőjobboldalinak is mondott Magyar Demokrata című hetilap 2004. augusztusi ünnepségének, az engedély nélküli Turul-szobrot felállító Mitnyan György XII. kerületi vezető személyében. Elhatárolódás helyett a rendezvényen köszöntőt mondott Pokorni Zoltán is. Korábban Orbán Viktor nyilvánosan arra szólította fel a Fidesz szimpatizánsait, hogy fizessék elő a Demokratát, a Magyar Nemzetet és a Heti Választ. A Magyar Demokrata főszerkesztőjét, Bencsik Andrást korábban jogerősen felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték Mécs Imre parlamenti képviselő rágalmazásáért. A hetilap egyik korábbi lapszámában pedig terjedelmes összeállítást szentelt a Budapestet 1944-45-ben védő náci és nyilas csapatoknak, Európa hőseiként állítva be őket.
Komoly felháborodást váltott ki korábban a lapban egy Gazdag István tollából megjelent írás is. Ebben a szerző többek között arról írt, hogy a Hitlerjugend arany betűkkel írta be a nevét a német történelem dicsőséglapjaira, mivel halált megvető bátorsággal harcolt a hazáját nagy túlerőben elözönlő orosz és angol hordák ellen. De olyan megdöbbentő kijelentéseknek is teret adott a lap, miszerint az egykori koncentrációs táborokban található gázkamrák egyike sem eredeti építmény, valamennyit a háború után építették a győztesek, nyilvánvaló propagandacélból. Sőt Gazdag ezt írja: „A Harmadik Birodalom összeomlása után a győztes hatalmak kezébe kerülő hatalmas mennyiségű dokumentum között egyetlen olyan sincs, amely a zsidók kiirtására vonatkozó parancsot tartalmazna.” A lapban egyébként előfordult olyan hirdetés, amely a Cion Bölcsei című holokauszt-tagadó könyvet ajánlotta megvásárlásra. Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke (aki épp Mitnyant váltotta a XII. kerületi polgármesteri székben) azt mondta: az elmúlt tíz évben többször dühösen csapta le olvasás után a Demokratát, mivel másról vagy másként írtak, mint ahogy ő tette volna, de készítőivel szemben soha nem táplált indulatot, szerette őket. Pokorni kijelentette azt is, hogy a radikális, egyenes, szókimondó tónusnak van helye a közéletben. Erősíteni kell a nemzeti, konzervatív oldalt jellemző bizalmi alapot, összefogást, „ami nélkül nem lehet élni”.
Népszava-összeállítás
Keretes cikkek
Egy a tábor, egy a zászló
„A kérdés természetesen nem az, hogy X. vagy Y. antiszemita-e a Fidesz frakciójában, hanem hogy mi az ellenzéki párt politikája ebben a kérdésben. S ha ezt vizsgáljuk, sajnos újra és újra el kell mondanunk, hogy a Fidesz szégyenteljes szimbiózisban él egy szélsőjobboldali, antiszemita politikai szubkultúrával. Bátorít, olykor táplál egy olyan politikai vonulatot, amellyel semmilyen közösséget nem lenne szabad vállalnia. Eltűr, nemritkán vállon vereget, úgy általában pedig kézen fog és bevezet a politikai szalonba egy olyan politikai szubkultúrát, amelynek eszmevilága a történelem szemétdombjáról lett összeguberálva” – fogalmazott Gusztos Péter szabad demokrata képviselő. A parlamentben azt mondta: „a Fidesz kormányra kerülve gátlás nélkül fogadta el e Ház falai között a MIÉP támogatását, (…) a Fidesz több politikusát sem zavarta, ha olyan rendezvényeken szerepeltek, ahol nem sokkal utánuk skinhead zenekarok léptek föl. Hetek óta mást sem hallunk, mint hogy büszkén vállalják az árpádsávos zászlót. De nem, tisztelt képviselőtársaim, persze nem antiszemiták ők, épp csak számítanak az antiszemiták és rasszisták szavazataira, és lelki, kulturális közösséget vállalnak velük. Ugyanazokat a lapokat olvassák, ugyanazokat a műsorokat nézik és hallgatják, és nem zavarja őket, ha Márai a náci könyvek mellett található meg kedvenc könyvesboltjuk polcain. Egy a tábor, egy a zászló, egy a vezér, egy a sajtó.”
Kiáltvány jobbszélről
A Kossuth adó főszerkesztője mindenfajta politikai megnyilvánulást összeférhetetlennek tart a közszolgálati műsorszolgáltatónál végzett vezető szerkesztői beosztással. Ezt mondta lapunknak Kerényi György, miután Kondor Katalin is aláírta azt a szélsőséges hangvételű kiáltványt, amelyet tegnap tettek közzé jobboldali közéleti szereplők. Emlékeztetett rá, hogy ezt a volt rádióelnökkel is sokszor megbeszélték. Arra a kérdésre, hogy indul-e belső vizsgálat az ügyben, Kerényi azt válaszolta: erről a rádió menedzsmentje dönt. A kiáltvány – amelyet Kondor mellett aláírt Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője; Makovecz Imre építész és Pilhál György, a Magyar Nemzet publicistája is – puccsal hatalomba került, törvényesnek nem tekinthető, tisztázatlan szellemiségű kormányról beszél. Szerintük „az 1956-os forradalom és nemzeti szabadságharc 50. évfordulóját ünneplő tömeget, ártatlan embereket, sosem látott brutalitással szétverő rendőri erők és vezetői nyilvánvalóvá tették, hogy Magyarországon 16 év után, a hatalomban élősködő, szélsőbaloldali, nihilista kispárt-töredék irányításával ismét tombol a kommunista hatalmi erőszak”. A nyílt levél úgy véli, „hazánk törvényen kívüli ország. Mint 1990 előtt”. Az aláírók személyes felelősségre vonást szorgalmaznak, és úgy érzik, „a rendszerváltók közül sokan elárulták” őket, „idegenekkel, jött-mentekkel összejátszva.” A kiáltvány így végződik: „Mi saját hazánkban nem lehetünk sem szórvány, sem cselédnép! Tömörüljünk!”
