Népszabadság * olvasói levelek * 2007. március 10.
Kép: Lehoczki Károly
Számlák és számlázók
Konvektoros háztartásunkban korábban háromhavonta olvasta le a fogyasztásunkat a Dégáz. Abban az időben a két leolvasás között kiállított becsült számlák értéke olyan mértékű volt, hogy a túlbecsült két téli hónapi részszámla befizetésével a következő novemberig nullás számlákat kaptunk, vagyis a két téli hónap alatt megelőlegeztük a gázszolgáltatónak a teljes évi fogyasztásunkat.
Az éves leolvasással most – a szolgáltató által deklaráltan és tapasztalatom szerint is – ugyanilyen mértékben túlbecsült számlákat kapunk („a tavalyi számlázás alapján”). Könnyű kiszámolni, hogy ha a leolvasás csak a következő novemberben lesz esedékes, kb. három-négy éves fogyasztásunkat kívánják előre megfizettetni velünk. Más háztartásokban is meggyőződtünk arról, hogy a mostani meleg tél ellenére 3000 MJ fogyasztást számláznak ki, miközben mindössze két konvektor üzemel. Érthetetlensége miatt az MJ-rendszer alkalmas arra, hogy a fogyasztó ezeket a számlákat gondolkodás nélkül befizesse, gondolván, hogy kizárólag az aktuális megszorítások miatt ugrott meg a gázszámlája, miközben ezzel a kooperatív (?) magatartásával valójában a saját megkárosításához járul hozzá.
Ha a fogyasztó panasszal kíván élni, gyakorlatilag nincs módja a személyes ügyintézésre. Az ügyfélszolgálat előtt hosszú sorok állnak, amit munka mellett képtelenség végigállni. A telefon állandó foglaltat jelez. Az e-mailekre pedig egyszerűen nem válaszolnak. Én például három héten belül háromszor kértem e-mailben, hogy soroljanak át a havi mérőállás bemondása alapján számlázott ügyfélkörbe, de még elutasító válaszra sem méltattak.
Itt tartunk most. De nem csüggedek. Jön még kutyára dér.
Dr. Szabó Gyula
Szeged
Levél Orbán Viktornak
Tisztelt Elnök Úr!
Még január 18-án történt, hogy az ATV Friderikusz most című műsora rövid megemlékezést sugárzott Budapest 1945-ös ostromáról. Az alig egyperces archív képsorban egyebek közt két fekete egyenruhás, nyilas pártszolgálatost láthattunk, amint éppen egy hosszú póznára vonták fel mozgalmuk zászlaját, miközben feszes vigyázzállásban sorakozó társaik jobbjukat a magasba lendítették.
Mindezt az Ön február utolsó napján, a TV 2 esti hírműsorában elmondott gondolatmenete juttatta eszembe. Amikor ugyanis a műsorvezető megkérdezte, miként vélekedik az árpádsávos zászló körüli vitákról, Ön így felelt: „Én ezt egy komoly kérdésnek tartom. Nem tartom súlyosnak, de egy komoly kérdésnek. Ezért nem érdemes vele komolytalanul foglalkozni. Tehát mint minden komoly kérdésre, itt is a tények tisztázásával kell vagy érdemes kezdeni a választ. Az árpádsávos zászló nem nyilaszászló. Ez egy tévedés. A nyilaszászló az úgy festett, hogy az árpádsávos zászlóba nyilaskeresztet rajzoltak. (…) Ugyanez a helyzet a magyar zászlóval. Az ötvenes években (…) beletettek egy önkényuralmi jelképet. (…) Ötvenhatban kivágtuk. (…) Az árpádsávos zászló is egy önkényuralmi jelképtől megszabadított történelmi zászló. (…) Egyszer Szájer Józsefnek volt egy javaslata, hogy kellene tartani egy nyílt színi bemutatót, amikor egy régi nyilaszászlóból, úgy, mint ahogy a piros-fehér-zöld zászlóval tettük, a közepéből ki kellene vágni a nyilaskeresztes szimbólumot, és azt kéne mondani minden magyar embernek, hogy, na látják, emberek, ez az árpádsávos zászló meg van szabadítva mindenfajta önkényuralmi jelképtől, nem érdemes tőle félni. Most még ez az előadás nem történt meg, de lehet, hogy szükségessé válik.”
Mi tagadás, mióta hírét vettem az Elnök Úr tervének, aggódom az előadás sikeréért. A fent idézett filmrészleten ugyanis tisztán látszik, ahogyan a feketeruhások lobogóját cibálja a szél, hogy nincsen rajta se nyilaskereszt, se más, csak a sávok. A három világos és a négy sötét.
Úgy látszik, ebben a zászlóügyben még a nyilasok sem voltak következetesek. Használták ezt is, azt is, nem finnyáskodtak, hiába, a zord háborús idők… További jó lengetést kívánva, tisztelettel:
Horváth Bálint
Budapest
Rólunk
Kisebb méretű, új külsejű és belsejű tévémagazinjukat átnéztem. Az én ízlésemnek kicsit sok az öt médiaszemélyiséggel készült interjú, kevesebbel is beérném, esetleg mást is tudnék helyette elképzelni, de mint tudjuk: ízlésekről nem lehet vitatkozni. Nem is ez a fő gondom. Amint tovább lapoztam, első pillantásra nagyon szimpatikusnak tűnt a műsorközlő rész tördelése, új színmegosztása, úgy tűnt, áttekinthetőbb az egész. Az sem zavart túlságosan, hogy a közölt csatornák sorrendjét megváltoztatták. Az már azonban igen rosszul érintett, hogy az egyik leghasznosabb csatornának, a National Geographicnak alig hagytak helyet. Teljes terjedelmében közlik – igaz, tették eddig is – a viszonylag kevesebbek által használt HBO-t, hiszen nem mindenki fizet rá elő. Ugyancsak részletesen közlik a Discovery Channel műsorát is, bár azt lehetne rövidebben is, mivel 7 és 18 óra között szinte kizárólag autós-motoros kisfilmeket adnak. Döbbenten vettem észre, hogy az újság nevéhez illeszkedően – TV Magazin – nem közli a rádióműsort. Már csak hab a tortán, hogy a napilapban sem teszik közzé.
Friedmann Péterné
Bravó! Ügyes trükk egy mellékletet átnevezni Jövő7-ről TV Magazinra. Az új lap természetesen több oldalból áll, tehát felemelték 10 forinttal az árát, ám ha egy kicsit átlapozza az ember, azonnal észreveszi, hogy a nyolc új lapból öt egész oldalas reklám, három egyoldalas (vagy nagyobb) kép van benne, egy oldalt meg teljesen betölt egy ételrecept. A tartalom nem bővült, hanem szűkült, hiszen öt tévécsatornát elvettek a kínálatból. A módszerük – enyhén szólva – nem sportszerű.
Id. Pasker Iván
1980 óta előfizetője vagyok a Népszabadságnak. Eddig elégedett voltam a terjesztéssel is, mert pl. a nyári szabadságok idején minden további nélkül átirányítható volt az újság, és az előfizetés lejárta előtt egy hónappal részletes levélben tájékoztattak arról, hogy mennyibe kerül a lap, ha az újságárusnál veszem meg, és mennyibe, ha előfizetek rá. Új terjesztőjük azonban nemhogy egy levelet, de még egy borítékot sem mellékelt a csekkhez, úgy dugta be a lapok közé, mint egy reklámszórólapot. Nem ilyen bánásmódhoz vagyunk szokva!
Dajka Józsefné
A telefonügyeletre érkezett:
Para-Kovács jobb, mint Uj Péter, szívesebben olvasom, Bugyinszki és Tanács véleménynyilvánításai is nagyon tetszenek, ők nem elfogultak.
Gratulálok a március elsejei számhoz! Annyira tetszett, hogy elküldtem Amerikában élő rokonaimnak, lássák: beindultak a reformok Magyarországon. Különösen tetszett a Diploma melléklet, Kiválónak találtam Ócsai Dorottya Küzdelem atantárgyakért, Nagy Krisztina Kortárs kultúráról bölcsészeknek és Csider I. Zoltán Ösztöndíj a roma joghallgatóknak című írásokat.
Gratulálok Tóth Ákosnak (Morális válságban, március 7.)! Csak így tovább!
Blogkóstoló
Kire jelent veszélyt az antiszemitizmus? – kérdezi az Abszurdisztáni anzix (http://abszurdisztan.nolblog.hu/) szerzője, Geőcze Zoárd a Nolblogon, ahol vezető témák a napokban a kisebbségi lét, az árpádsáv és a pirézek. Saját kérdését így válaszolja meg a blogger: „Antiszemitizmusból kétféle létezik. Az egyik a politikai antiszemitizmus, a másik a zsigeri. A második egyszerű dolog: X. Y. utálja a zsidókat. Akármiért is, de utálja. Ezek az emberek általában és normális körülmények között nem veszélyeztetik a zsidókat, sem senkit, akit zsidónak vélnek, habár gyakran vélnek zsidónak nemzsidókat is.
A politikai antiszemiták viszont nem feltétlenül utálják a zsidókat, de felhasználják a zsigeri antiszemiták érzelmeit politikai céljaik eléréséhez.” (…)
„A politikai antiszemitizmus lényege, hogy mindenről a zsidók tehetnek, miattuk rossz nekünk. Enek az ideológiának semmi köze sincs a valódi származáshoz-valláshoz. Zsidók is lehettek, lehetnek antiszemiták.” (…)
„Az antiszemitizmus voltaképpen nem más, mint bűnbakkeresés és bűnbakképzés. Saját tehetetlenségünk és nyomorúságunk kivetítése valaki másra. Tehát nem mi, hanem ők a felelősök. Nem nekünk kell többet és jobban dolgoznunk, okosabban élnünk, hanem ők szívják el az életerőnket.”
