Népszabadság * Tóth Ákos * 2007. március 7.
Valami rettenetes dolog történik Magyarországon – nyilatkozta Gyurcsány Ferenc a The Timesnak, és ezzel rendkívül veszélyes vizekre merészkedett.
A kormányfő egyebek mellett az árpádsávos lobogó egyre terjedő használata és annak kapcsán, hogy zsidó származású felesége egy primitív antiszemita röplapot kapott egy idősödő férfitól az egyetem előtt, ahol tanít, azt a következtetést szűrte le, hogy az elmúlt ötven évben, vagyis értelemszerűen a második világháború óta nem látott mennyiségű jele van az antiszemitizmusnak. A kormányfő hétfőn a parlamentben azzal vádolta a Fideszt, hogy elmossa a különbséget a tisztességes jobbközép és a sovinizmus között, a Fidesz pedig azzal őt, hogy nagy bajában ismét előhúzta a pakliból az antiszemitizmus kártyáját. Navracsics Tibor például mélyen átélt szenvedéllyel szólította föl Gyurcsány Ferencet, hogy mutasson rá a jobbközép karéjból arra, akit antiszemitának tart. Én lennék antiszemita? – kérdezte.
Nem. Messziről bár, de ismerem és tisztelem őt: Navracsics Tibor nem antiszemita. Neveltetése, ízlése és személyes meggyőződése alapján soha nem is válhat azzá. Hogy mások nem azok-e – bárhol, bármely pártban, társaságban -, erre azért nem tennék esküt. De nem is ez a lényeg.
Az antiszemitizmus kártyáját mindig elő lehet húzni, ebben igaza van a Fidesznek – nyilván, mert ott van a pakliban. Ott van félve megtett mozdulatokban, ott van annak az anyának az összerezdülésében, akinek ötéves gyereke a zsúfolt buszon hangosan megkérdezi, hogy ő zsidó óvodába jár-e és miért, ott van annak az elszörnyedésében, aki azzal szembesül, hogy az egyeteme előtt zsidógyalázó röplapot nyomnak a kezébe, ott van annak a döbbent tekintetében, aki meredten nézi a Kossuth téren lengedező árpádsávos zászlókat, ott volt Göncz Árpád bölcsen szomorú szemében, aki nem volt hajlandó elmondani 1992-ben az ünnepi beszédét, amikor kifütyülték, ott van a gesztusokban, az idegszálakban – és ott van abban is, amikor Orbán Viktor azt tartja a leghatásosabbnak, hogy egy konferencián „véletlenül” az élettér kifejezést használja, hogy aztán rögtön lakótérré javítsa azt.
Valami rettenetes dolog történik Magyarországon – mondta a kormányfő, és igen, igaza van: antiszemita honlapok készítői, írói, hívei árpádsávos zászlókkal masíroznak az utcákon, odavonulnak mindenhová, ahol nincs dolguk, zsidó származásúnak vélt politikusok, közéleti szereplők nevét olvassák föl a Kossuth téren, és a listát kiszögezik a fára a Fidesz hallgatólagos asszisztálásával, miközben egy friss felmérés szerint a megkérdezettek 68 százaléka(!) elutasítaná egy kitalált, nem létező népcsoport befogadását Magyarországra – az aljasság és a butaság olyan elegye ez, amely terrorban tartja az országot. Mert ezektől nem lehet nyugodtan ünnepelni, ezektől nem lehet focimeccsre járni, ezek miatt kell suttogva beszélni az étteremben, ezek akadályozzák az életet, és nem, Navracsics Tibor valóban nem antiszemita, de a legnagyobb ellenzéki párt ezekre az emberekre nem mondja azt, hogy nem. Pedig az igazi konzervatív olyan magától értetődően nem érintkezik ezekkel az emberekkel, mint ahogy nem köpköd a kihalt utcán sem: ízléstelennek tartja. Amiként azt is, amit ezek az emberek gondolnak, ezért megveti és lenézi őket. Nem várja őket a táborába, inkább – mint ahogy azt néhai Antall József próbálta – szabadulni igyekszik tőlük. A Fidesz ezt most nem így gondolja.
És ez itt a baj: nem az antiszemitizmus nő Magyarországon, hanem a politikai sunyiság. Nem, Navracsics Tibor nem antiszemita. A Fidesz sem antiszemita párt, hanem sunyi. Ha van morális válság ma Magyarországon, akkor ez is része.
