Több horvátországi kávézóban Adolf Hitler képmásával díszített cukros-zacskókat fedeztek fel – az ország ügyészsége közölte, hogy vizsgálatot indított az ügyben. Sajnos a jelenség Európában nem egyedi: a közelmúltban például első alkalommal szerepelt Hitler-bábu karneváli felvonuláson Németországban – a félreérthetetlen pózba állított figurát hétfőn vitték végig Düsseldorf belvárosában.
A jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ közölte: tiltakoznak a cukros-zacskók miatt a horvát hivatalos szerveknél. Efrájim Curoff, a központ igazgatója követelte Horvátországtól, hogy a vonatkozó – a faji, vallási és etnikai gyűlölködést tiltó – törvény előírásának megfelelően azonnal hívják vissza a tasakokat a kereskedelmi forgalomból.
Az inkriminált kristálycukros tasakokat – amelyeken a náci diktátor képe mellett a holokausztot kifigurázó viccek éktelenkednek – egy kis pozegai üzemben állították elő az ország keleti részén – a Novi List című lap értesülése szerint.
Az ügy rendkívül kínos a zágrábi kormány számára, mert a kabinet buzgón igyekszik háttérbe szorítani Horvátország náci múltját. Ugyanis a horvát usztasa rezsim a nácik oldalán állt a II. világháborúban, s az akkor elfogadott törvények alapján 1941-1945 között több ezer embert – szerbeket, zsidókat, cigányokat és antifasiszta horvátokat – hurcoltak horvátországi táborokba, ahol legyilkolták őket.
Franjo Tudjman néhai horvát államfő elnöksége idején – 1991-1999 között – bocsánatos bűn volt egyes usztasa jelképek használata, s ez meg is terhelte Horvátország és Izrael viszonyát. Azonban a Tudjman-éra utáni horvát vezetők nyilvánosan bocsánatot kértek az usztasa-rezsim bűneiért.
Németországban januárban bemutatták az első német Hitler-vígjátékot, Dany Levi Mein Führer – Die wirklich wahrste Wahrheit über Adolf Hitler (kb.: Mein Führer – Az igazán legigazibb igazság Adolf Hitlerről) című alkotását.
Szintén idei hír, hogy az országban egyre népszerűbbek a hagyományos keresztnevek: a Lieselotte, Otto, Siegfried, vagy éppen az Adolf. Szakértők szerint ez újabb jele annak, hogy a németek különösebb görcs nélkül viszonyulnak a nemzeti történelem sötét korszakaihoz is.
