Az ügyvéd fellebbez a volt csendőr százados ügyében
Hírszerző információ 2007. március 2. 10:06
„Végrehajthatatlannak” nyilvánított a Fővárosi Bíróság egy volt csendőr százados ellen 1944-ben meghozott ítéletet. A Wiesenthal Központ szerint Képíró Sándor háborús bűnös, aki résztvett délvidéki deportálásokban és zsidók kivégzésében is. Történészek azonban állítják: erre semmilyen bizonyíték nincs, erről szóló dokumentumok máig nem kerültek elő.
A Fővárosi Bíróság tegnapi határozata szerint végrehajthatatlan a Képíró Sándor volt csendőr százados ellen 1944-ben meghozott ítéletet – a döntést az újvidéki mészárlásokat „partizánellenes rendészeti műveletnek” nevező Nemzeti Jogvédő Alapítvány hozta nyilvánosságra.
Miután a tízévi fegyházbüntetést kiszabó 1944-es ítélet az azt követő eljárás során hatályát vesztette, hatálytalanná vált az az ítéleti rendelkezés is, amelynek végrehajtása érdekében a bíróságnak intézkednie lehetne, így azt végrehajthatatlannak nyilvánította – olvasható a február 19-i keltezésű végzésben, amely ellen nyolc napon belüli fellebbezési lehetőség van.
Képíró ügyvédje, Zétényi Zsolt a Hírszerzőnek elmondta: élni is fognak a fellebbezés lehetőségével, mivel itt nem egyszerűen „végrehajtási” kérdésről van szó: magában a 44-es ítéletben sem szerepelnek a Wiesenthal Központ vádjai. „Nincsenek őt terhelő tények. Nemcsak bizonyíték, de bűncselekmény hiányáról is beszélünk” – állította lapunknak Zétényi Zsolt.
Az ügyet a külföld figyelemmel, a hazai mainstream média jelentős közönnyel követi, a szélsőjobb számára pedig a Képíró-ügy a zsidók által ártatlanul meghurcolt magyar csendőr szimbóluma. „Nem volt egy fegyverhasználat se és nem raboltam, milyen alapon beszélnek háborús bűnösről? És különben is ez a razzia nem volt zsidóellenes razzia, hanem partizánellenes razzia volt” – nyilatkozta a nyugati sajtó egy részében „tömeggyilkosként” aposztrofált Képíró nemrég az Echo Tv-nek.
Az ártatlanság vélelme
A Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi irodájának igazgatója 2006 szeptemberében jelentette be, hogy a volt nácikra vérdíjat kitűző Utolsó esély akciójuk keretében feltételezett háborús bűnösre bukkantak Budapesten.
Efraim Zuroff akkor azt mondta: Képíró Sándor az 1942-es újvidéki mészárlásokban (a „hideg napokban”) csendőrként, valamint az 1944-es délvidéki deportálásokban csendőr századosként tevékenykedett. Az újvidéki razzia idején, 1942. január végén a Délvidéket visszafoglaló magyar karhatalom mintegy 1300 embert (más források szerint összesen több mint háromezer embert) – főleg szerbeket, zsidókat és cigányokat – gyilkolt meg.
Délvidéki vérengzés, 1942
„Máig nem tudjuk, milyen dokumentumokra alapozzák a vádat Képíró Sándor ellen. Amíg nincs bizonyítva, hogy háborús bűnös, addig nem tekinthetjük annak” – közölte a Hírszerzővel Ungváry Krisztián, aki már korábban is bírálta a Wiesenthal Központ eljárását.
A történész szerint máig kérdés, pontosan mit tett Képíró. „Azt ugyanis tudjuk, hogy deportálásokban bizonyíthatóan nem vett, mert nem vehetett részt. A kérdéses időpontban vizsgálat alatt volt, akkor még nem kapta vissza a rendfokozatát” – mondta a történész, hangsúlyozva: a vád többi részét állítólag tartalmazó szerb dokumentum nem elérhető a köz számára.
Hűtlenség és rossz hírnév
Képíró Sándort 1944-ben tíz évre ítélték a Magyar Hadsereghez való hűtlensége (nem ellenőrizte eléggé a beosztottai ténykedését) és rossz hírnév keltése miatt. Ezt az ítéletet a német megszállást követően érvénytelenítették, majd 1946-ban, távollétében a Népbíróság 14 évre ítélte háborús bűnök miatt. Az ítélethirdetéskor már külföldön tartózkodott, négy évig Ausztriában, majd évtizedekig Argentínában élt. Képíró 1996-ban költözött haza.
Tavaly novemberben a Dnevnik című újvidéki napilap arról írt: a Wiesenthal Központ felszólította Belgrádot, hogy Budapesttől kérje Képíró kiszolgáltatását, hogy Szerbiában ítélkezhessenek felette. A Wiesenthal Központ adatai szerint az újvidéki razziáért felelősek listáján Képíró Sándor a 13. helyen szerepel (háborús bűnösként ott van a neve egy 1945 novemberében keletkezett magyar és egy 1947-ben keletkezett jugoszláv listán).
Efraim Zuroff a Fővárosi Bíróság határozatát „erkölcsileg igazságtalannak és jogi szempontból hibásnak” minősítette, és fellebbezést sürgetett ellene. „Ha ez nem sikerül, haladéktalanul teljes körű vizsgálatot kell kezdeni Képíró 1942-ben és 1944-ben elkövetett bűncselekményei ügyében, hogy végül el lehessen számoltatni borzalmas bűneiért”. Képíró ügyvédje viszont lapunknak elmondta: rágalmazás miatt mérlegeli, hogy jogi lépéseket tesz Zuroff ellen.
Kétséges bizonyítékok
A kérdés valóban az: mire alapozzák Zuroffék az állításaikat, és ha vannak dokumentumaik, azokat miért nem tudták a magyar bíróság rendelkezésére bocsátani? Zétényi Zsolt szerint ugyanis csak az 1944-es ítélet belgrádi levéltárból származó fénymásolatát nyújtották be a bíróságnak, márpedig „a hűtlenség nem háborús bűntett”.
Képíró ügyvédje erről így nyilatkozott decemberben a Magyar Nemzetnek: „A nácivadász iroda (…) egy fax fénymásolatát csatolta ítéletként az angol nyelven benyújtott kérelméhez. Az egyes lapokon pecsét látható Jugoszlavia, Beograd felirattal. A szöveg egy belgrádi jugoszláv archívumból származik, a pecsétje cirillbetűs. Semmilyen magyar hatóság bélyegzője nem szerepel rajta, sőt a szöveg végén az olvasható, hogy az azonos az ítélet magyar nyelvű fordításával. Nem derül ki: milyen nyelvből fordították magyarra a magyar bíróság magyar nyelvű ítéletét.”
Mint arról nemrég beszámoltunk, Ungváry Krisztián és más történészek is állítják: „A rendelkezésre álló adatok teljesen megbízhatatlanok. Egyrészt nincsenek meg az eredeti bírói eljárás iratai, illetve csak részben vannak meg, abból nem derül ki, hogy Képíró Sándor pontosan mit követett el.” A Fővárosi Bíróság szakkollégiumának vezetője az MTI-nek úgy nyilatkozott, hogy a magyar bíróságnak a jelenleg ismert adatok alapján nincs tudomása az 1946-ban hozott ítéletről.
(Forrás: MTI, Magyar Nemzet, radio.hu, Hírszerző)
