Raoul Wallenberg sorsáról mai napig rengeteg nyugtalanító kérdőjel sorakozik. A stockholmi Zsidó Múzeum mától a Centrális Galériában látogatható utazó kiállítása talán közelebb visz személyének megértéséhez, és példát adhat az ifjúságnak, hogy akár egyetlen ember is rengeteget tehet az egész világ ellenében.
Raoul Wallenberg sorsa sajnos még ma is korunk egy torokszorító rejtélye. Nem tudjuk, legfeljebb hozzávetőleges becsléseink lehetnek arról, hány zsidót mentett meg a nyilas rémuralom tombolásának idején, ugyanakkor miért tartóztatta le a Budapestet elfoglaló szovjet hadsereg. A huszonegyedik századba léptünk, és cáfolva az emberiség haladásába vetett hitünket, mai napi nem ismerjük halálának pontos körülményeit. Ha a svéd kormány háború utáni halogató, passzív magatartására kérdezünk rá, arra, vajon miért nem tett komolyabb lépéseket Raoul Wallenberg sorsának tisztázásért – mindenki csak pironkodik.
A hazánkba látogató tárlat aktualitása vélhetően megkérdőjelezhetetlen. Heroizmusa mindig aktuális, amely szembeszállt az embertelenséggel. Svédország egyik legismertebb mágnáscsaládjából származó fiatalember olyan korban mentett halált megvető bátorsággal ezreket, vállalkozott szinte őrült akciókra, amelyben egy rosszul ejtett félmondat is az ember életébe kerülhetett. Honnan merítette a bátorságot, amikor egy női kerékpár nyergében száguldozott Pest utcáin és nyilas keretlegényeket tartóztatott fel? Hogyan dacolhatott hosszú ideig világbirodalmak akaratával? És a történelem csúfságára, hogyan válhatott mégis mártírrá a győztesek oldalán…? Raoul Wallenberg befejezetlen története a huszadik század abszurditása, mártíromságában tükröződik a történelem haladásába vetett hit egész értelmetlensége.
Időszerű más miatt is Wallenberg története. Ma, amikor sokan a legkisebb fáradságot sem hozzuk meg, hogy létünk valamilyen karakterisztikus irányban haladjon, amikor legtöbbünk élete csupa óvatoskodás, látni kell egy embert, aki mert döntéseket hozni. Manapság nem hiszünk a hősökben és jó látni, hogy voltak és vannak hőseink. Ismét a kultúrák összecsapásának korát éljünk. Wallenberg sorsa arra is példa, hogy akár egyetlen ember is rengeteget tehet az emberségért pusztán a kiállásával.
A Wallenberg életét időrendben bemutatott tárlat ezért szól hangsúlyozottan a fiatalokhoz. A tér szellemes kialakításának segítségével, mintha jelenkorunkból valóban belépnénk a múltba. A szobákból újabb szobák nyílnak, és mintha elnyelne minket a negyvenes évek hidegrázós légköre. A hangszórókon katonacsizmák ütemes menetelése hallatszik, karcos régi felvételeken szól Szálasi nemzetvezető hangja.
A tárlat felidézi a félárva Wallenberg ifjúságát, pesti dolgozószobájának légkörét, és a fogság éveit. Külön kis üvegvitrinben látható az a néhány személyes tárgy, amely a ljubljankai szovjet börtönéből került vissza évek múltán a családhoz. Majd egy kis folyosón látható számos dokumentum, amely a család erőfeszítéseit, és a hivatalos körök korabeli nemtörődömségét szemlélteti, a halogatás okait keresi.
A kiállítás megnyitásának napján egész napos konferenciát rendeznek pénteken Wallenberg sorsáról elsősorban a történelemtanároknak, a tárlat megtekintését szervezett látogatások is segítik a diákoknak. A stockholmi Zsidó Múzeum Raoul Wallenberg, életeket mentett, világokat mentett című kiállítását elkísérte hazánkba egyebek mellett Louise von Dardel, Raoul Wallenberg unokahúga is. Bár maga nem ismerhette nagybátyját, hiszen a háború után született, mégis úgy véli, egyszerre volt a múlt, a jelen és a jövő embere. A diplomaták sorában alacsony rangot töltött be, mégis a legnagyobbaknak lett a példaképe… – mesélte Louise von Dardel a kiállítás megnyitóján.
Podhorányi Zsolt
