Raoul Wallenberg sorsáról mai napig rengeteg nyugtalanító kérdőjel sorakozik. A stockholmi Zsidó Múzeum mától a Centrális Galériában látogatható utazó kiállítása talán közelebb visz személyének megértéséhez, és példát adhat az ifjúságnak, hogy akár egyetlen ember is rengeteget tehet az egész világ ellenében.
Raoul Wallenberg sorsa sajnos még ma is korunk egy torokszorító rejtélye. Nem tudjuk, legfeljebb hozzávetőleges becsléseink lehetnek arról, hány zsidót mentett meg a nyilas rémuralom tombolásának idején, ugyanakkor miért tartóztatta le a Budapestet elfoglaló szovjet hadsereg. A huszonegyedik századba léptünk, és cáfolva az emberiség haladásába vetett hitünket, mai napig nem ismerjük halálának pontos körülményeit. Ha a svéd kormány háború utáni halogató, passzív magatartására kérdezünk rá, arra, vajon miért nem tett komolyabb lépéseket Raoul Wallenberg sorsának tisztázásáért – mindenki csak pironkodik.
A hazánkba látogató tárlat aktualitása vélhetően megkérdőjelezhetetlen. Heroizmusa mindig aktuális, amely szembeszállt az embertelenséggel. Svédország egyik legismertebb mágnáscsaládjából származó fiatalember olyan korban mentett halált megvető bátorsággal ezreket, vállalkozott szinte őrült akciókra, amelyben egy rosszul ejtett félmondat is az ember életébe kerülhetett. Honnan merítette a bátorságot, amikor egy női kerékpár nyergében száguldozott Pest utcáin és nyilas keretlegényeket tartóztatott fel? Hogyan dacolhatott hosszú ideig világbirodalmak akaratával? És a történelem csúfságára, hogyan válhatott mégis mártírrá a győztesek oldalán…? Raoul Wallenberg befejezetlen története a huszadik század abszurditása, mártíromságában tükröződik a történelem haladásába vetett hit egész értelmetlensége.
Időszerű más miatt is Wallenberg története. Ma, amikor sokan a legkisebb fáradságot sem hozzuk meg, hogy létünk valamilyen karakterisztikus irányban haladjon, amikor legtöbbünk élete csupa óvatoskodás, látni kell egy embert, aki mert döntéseket hozni. Manapság nem hiszünk a hősökben és jó látni, hogy voltak és vannak hőseink. Ismét a kultúrák összecsapásának korát éljünk. Wallenberg sorsa arra is példa, hogy akár egyetlen ember is rengeteget tehet az emberségért pusztán a kiállásával.
A Wallenberg életét időrendben bemutatott tárlat ezért szól hangsúlyozottan a fiatalokhoz. A tér szellemes kialakításának segítségével, mintha jelenkorunkból valóban belépnénk a múltba. A szobákból újabb szobák nyílnak, és mintha elnyelne minket a negyvenes évek hidegrázós légköre. A hangszórókon katonacsizmák ütemes menetelése hallatszik, karcos régi felvételeken szól Szálasi nemzetvezető hangja.
A tárlat felidézi a félárva Wallenberg ifjúságát, pesti dolgozószobájának légkörét és a fogság éveit. Külön kis üvegvitrinben látható az a néhány személyes tárgy, amely a ljubljankai szovjet börtönéből került vissza évek múltán a családhoz. Majd egy kis folyosón látható számos dokumentum, amely a család erőfeszítéseit és a hivatalos körök korabeli nemtörődömségét szemlélteti, a halogatás okait keresi.
A kiállítás megnyitásának napján egész napos konferenciát rendeznek ma Wallenberg sorsáról elsősorban a történelemtanároknak, a tárlat megtekintését szervezett látogatások is segítik a diákoknak. A stockholmi Zsidó Múzeum Raoul Wallenberg, életeket mentett, világokat mentett című kiállítását elkísérte hazánkba egyebek mellett Louise von Dardel, Raoul Wallenberg unokahúga is. Bár maga nem ismerhette nagybátyját, hiszen a háború után született, mégis úgy véli, egyszerre volt a múlt, a jelen és a jövő embere. A diplomaták sorában alacsony rangot töltött be, mégis a legnagyobbaknak lett a példaképe… – mesélte Louise von Dardel a kiállítás megnyitóján.
Podhorányi Zsolt
Keretes cikkek
Utazó vagonkiállítás a holokausztról
Az Élet Menete Alapítvány vándorkiállítást szervezett tegnap a Magyar Vasúttörténeti Parkban a holokausztról. A tárlat megálmodója, Novák Ilona múzeumpedagógus és az Élet Menete Alapítvány elnöke, Gordon Gábor közös együttműködéssel idézte a látogatók elé a vészkorszak pusztításait. A kiállítás fő színtere az a vagon, melyet a Magyar Állami Vasutak erre az alkalomra felújíttatott és ingyen a szervezőknek biztosított. Belépve a Magyar Nemzeti Múzeum fotótár archívumából válogatott képek idézik a holokauszt borzalmait, korabeli egyenruhák, fegyverek és a gőzmozdony jellegzetes hangja teszi még élethűbbé a tárlatot. A szervezők célja elsősorban az, hogy a mai fiatalok hiteles képet kapjanak a hajdani történésekről. A vagon talpazatán festett lábnyomok emlékeztetnek az áldozatokra, a falakon pedig többek közt Radnóti Miklós Nem tudhatom című verséből olvasható idézet. A kiállítást csütörtök estig nézhették meg a budapesti érdeklődők, elsősorban szervezett középiskolai csoportok, majd március 5-én Nagykőrösre vándorol a vagon, azt követően pedig több vidéki nagyvárosban is látható lesz a tárlat.
