Sólyom László a kommunizmus áldozataira emlékezett

„Az emlékezés elégtételt ad az áldozatoknak és erőt ad nekünk” – mondta a köztársasági elnök megemlékező beszédében, majd hozzátette: az emlékezésnek túl kell élnie a szereplőket, az eseményeknek a nemzet kollektív emlékezetébe kell beépülniük. Kiemelte, „az áldozatok szenvedése égbe kiállt, ezért megemlékezni sohasem késő”. Különösen akkor nem, ha a hallgatásra kényszerítés is része volt az igazságtalanságnak – tette hozzá, majd úgy folytatta, hogy csak a rendszerváltás oldotta fel a hallgatás kényszerét. Az államfő szerint a legsúlyosabb bűnöket a kommunizmus az ötvenes években követte el. „Nem felejthetjük, mennyi vér tapadt Rákosi kezéhez, hány száz gyilkosság Kádár kezéhez!” – mondta. A köztársasági elnök hozzátette: de azt se feledjük, hogy a kommunizmus nem ért véget 1963-ban, a rendszer lényege nem változott amíg csak fennállt, 1989-90-ig. „Micsoda rendszer volt az, amely besúgókkal hálózta be az egész társadalmat!” – fogalmazott. Mint mondta, a magyar nép 1956-ban lemosta a gyalázatot. Véleménye szerint akkor tudunk ehhez méltónak maradni, ha kitartunk amellett, hogy a rendszerváltás utáni Magyarország és a kommunista rendszer között nincs folyamatosság, nincs átjárás. Sólyom László szerint vigyázni kell a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságára, nem lehet megengedni ezek csorbítását. És meg kell követelni, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatás tökéletesen jogszerűen működjön – tette hozzá. Sólyom László a megemlékező beszéde végén úgy fogalmazott: hallotta, hogy Csolnokon, ebben a sváb községben, milyen kevesen vették magukat nyilvántartásba a nemzetiségi önkormányzati választásokkor. Az államfő ehhez hozzátette: nem saját szavaival (hanem a néhai II. János Pál pápává történt megválasztásakor elmondott szavaival) üzeni az egész országnak: „ne féljetek!” Szerinte Csolnok lakossága példát adott a jóból, az üldözöttekkel való szolidaritásból. Csolnok négyezer főnyi lakosságának többsége bányamunkás volt az 50-es években. A község a Dorog környéki szénbányászat gazdag lelőhelyeként vált ismertté. Itt működött és maradt fenn legtovább a korszak legnagyobb bánya-munkatábora, a nehéz művelésű IX-es aknán dolgoztatták a közmunkára ítélt politikai foglyokat. Az Országgyűlés 2000-ben hozott határozata alapján lett február 25. a kommunizmus áldozatainak emléknapja. A megemlékezésen beszédet mondott még Rainer M. János, az 1956-os Intézet Közalapítvány igazgatója és Ernst Ervin, a Politikai Elítéltek Közösségének tagja. A beszédek után az államfő az emlékezés koszorúját helyezték el a csolnoki bányatábor politikai foglyainak emléktáblájánál.

STOP

Téma: Hozzászólás a cikkhez

Az MSZP nem kolonc Gyurcsány nyakán

Még néhány óra és minden kiderül

Kóka János igazságot akar

Az összes hátrányos helyzetű kisebbségi csoportnak tisztességes és igazságos szerepet szeretne a médiában és a politikában Kóka János.

A rovat további hírei

Per indul a Heves megyei fideszes képviselő ellen

Egyetértettek abban, hogy Szerbia helye az EU-ban van

Elküldték a Terror Háza elől a Kossuth téri tüntetőket

Sólyom László a kommunizmus áldozataira emlékezett

Az MSZP nem kolonc Gyurcsány nyakán