Svéd történelmi kiállítás nyílik a Centrális Galériában
Népszabadság * Varsányi Gyula * 2007. február 24.
A svéd diplomata emlékműve Stockholmban…Kép: Varsányi GyulaA mára kialakult Wallenberg-mítosszal szemben az embert kell fölfedezni, megérteni – vallják svéd és magyar kutatók, akik a március 1-jén Budapesten nyíló svéd kiállításon és közös szemináriumon találkoznak.
Nehéz megtalálni Stockholmban Raoul Wallenberg emlékművét. Két, régebbi hírességnek dedikált tér találkozásánál van a földön álló kőglóbusz, rajta a budapesti zsidómentő svéd üzletember-diplomata neve és a soknyelvű felirat: „Az út egyenes volt, amikor meggyilkolni vitték a zsidókat. Az út kacskaringós és veszélyes volt, tele akadállyal, amikor a zsidók menekülni próbáltak a gyilkosoktól.” E gömb-Bábeltől sínpár vezet a közeli zsinagóga kapujáig – emlékeztetve az auschwitzi vonatra. Az egész inkább a holokausztra utal, mintsem Wallenbergre.
… és Lidingőben Kép: Varsányi Gyula Érzékletesebben idézi őt a szülőhelyén, a közeli Lidingőben látható bronzszobor. Fej nélküli alak adja ki a menlevelet, a híres Schutz-Passért kezek nyúlnak. Az alkotó, Willy Gordon szerint a legtöbb üldözött nem tudta, kitől jön a segítség, ezért nincs az alaknak arca. Így viszont elvontabb a mű, az embermentés magasztosságát hirdeti. Érdekes, hogy ezzel a megközelítéssel rokon Pátzay Pál 1946-ban készített „kígyóölő” emlékműve is, amelyet az ötvenes években a debreceni Biogal Gyógyszergyárhoz száműztek, és csak a nyolcvanas évek végén helyeztek el a pesti Újlipótvárosban. Mindháromtól különbözik a Szilágyi Erzsébet fasori Wallenberg-emlékmű: Varga Imre szobra a személyiséget mutatja, azt, aki képes volt áttörni a „falakat”.
Nem könnyű Raoul Wallenberget, az embert megidézni, értelmezni. Svédországban sem, itthon sem. Ennyi év elmúltával sem. Hosszú volt a hallgatás. Nálunk az őt fogságba vető és minden bizonnyal elpusztító szovjetek uralma miatt, Svédországban politikai és családi okokból. A svédek a negyvenes évek elején még beszállítói voltak a náci német hadiiparnak, 1944-ben amerikai kérésre adtak zöld utat a fiatal Wallenbergnek a budapesti humanitárius küldetésre. A diplomata „eltűnése” után a svéd kormány nem akart ujjat húzni a Szovjetunióval. A család viszont évtizedekig nem fogadta el a szovjet kormány 1957-ben adott hivatalos tájékoztatását, hogy Raoul 1947-ben szívroham következtében elhunyt a Ljubljanka börtönben.
A kilencvenes években fölélénkült a svédországi érdeklődés, szobrokat állítottak, 2004-ben nagyszabású Wallenberg-kiállítást rendeztek Stockholmban Raoul Wallenberg – egyetlen ember is számíthat címmel, az ottani Zsidó Múzeum rendezésében, kiváló szakembergárda bevonásával. Ennek alapján most a svédek fölépítenek egy bemutatót Budapesten, a Centrális Galériában, amely március másodikától látogatható. Ehhez Wallenberg-szeminárium és pedagógiai konferencia is kapcsolódik a Közép-európai Egyetemen. A rendezvények egyik szervezője, a stockholmi Svéd Intézet támogatásával Stockholmban beszéltünk néhány szakértővel.
– Raoul apja még születése előtt meghalt, ezért számára a nagyapa volt nagyon fontos, ő irányította sorsát – emlékeztetett Thomas Böhm pszichoanalitikus, a kiállítás egyik szakértője. Az ifjú Wallenberg bátorságát emelte ki, ugyanakkor hangsúlyozta, nem szabad őt valamiféle szuperembernek tartani. – Inkább modern hős, nem hasonlítható például Martin Luther Kinghez, mert olyan emberekért harcolt Budapesten, akiket nem ismert – jegyezte meg. Majd hozzátette: nagyon nehéz az egészet megérteni, mert nem lehet pontosan tudni, mit tett, mit mondott (csak az eredmény, sok ezer zsidó megmentése bizonyos, bár a lélekszámról ellentmondó becslések vannak), roppant kevés dokumentum maradt fenn utána. A kiállítás másik szakértője, Ricky Neumann megjegyezte: Wallenberg alakja folyton arra kényszerít, tegyünk fel kérdéseket vele kapcsolatban. Például kétszer is találkozott Eichmannal, de nem tudjuk, mit beszéltek egymással.
Nina Lagergren, Raoul húga arra emlékezett, hogy gyereket várt, amikor utoljára találkozott a Budapestre induló bátyjával. Szülése után gratulálólevelet kapott tőle. A háború után a stockholmi szovjet nagykövet, Kollontaj asszony megígérte, hamarosan hazatér Raoul, ne tegyenek diplomáciai lépést. – A svéd kormány nem is tett – jegyezte meg Nina. Aztán jött a hivatalos magyarázat a szívrohamról, amelynek ellentmondott több hazatérő fogoly vallomása. – Hazudtak végig – tette hozzá -, Wiesenthal, Szolzsenyicin később biztatott, forduljunk a közvéleményhez, de a svéd kormány ebben sem volt elég aktív. És az orosz archívumok sem tártak elő mindent.
– Mitikus személlyé vált, ám angyalként nem érthetjük meg, csak emberként – figyelmeztetett Paul Levine, az uppsalai egyetem multietnikai kutatóközpontjában. – Wallenberg 1942-ig nem segítette a zsidókat, utána igen. Természetesen nem tudta megakadályozni a holokausztot, de kiszélesítette a védelmet ellene. Magas intelligenciájú fiatalember volt, aki hihetetlen kalandként élhette meg az embermentést. Előtte nem volt ilyesmire példa, de nem zárhatjuk ki, hogy többé nem lesz rá szükség – jegyezte meg.
Levine érdeklődéssel várja a budapesti szemináriumot, amelyen több előadást tart. Az előadók között szerepel Karsai László történész is, aki ugyancsak a mítoszok miatt remél termékeny vitát. A mai Wallenberg-képbe nem illik bele például, hogy amikor a diplomata megérkezett Budapestre, először arra hívta föl a svéd kormány figyelmét, túl liberális a védő okiratok kiadásának gyakorlata. Alaposabb értékelésre vár a „védett házak” és a védő okiratok tényleges szerepe is. Érthetetlennek tartja, hogy a Wallenberg-magánarchívumba máig nem engedték be a kutatókat. Karsai előadása „az ismeretlen Raoul Wallenbergről” fog szólni.
