Forrás: Heti Válasz

Stumpf András, itthon@hetivalasz.hu

Ismét slágertéma lett a terrorveszély, köszönhetően Szilvásy Györgynek, aki szerint komoly veszély csak akkor lesz, ha a Fidesz lovat ad a szélsőségesek alá.

Az elmúlt hetekben ismét slágertéma lett a terrorveszély, hála Szilvásy György bejelentésének: szélsőséges csoportok veszélyeztetik az ország biztonságát. Ugyancsak a kancelláriaminisztertől tudhatta meg a közvélemény, hogy veszély nincs, és nem is lesz, ha a Fidesz nem ad lovat a szélsőségesek alá.

„Az elmúlt évben a titkosszolgálati információk a politika eszközeivé váltak. Leggyakrabban azt voltak hivatottak alátámasztani, hogy – miközben a kormány a „csendes többséget” képviseli – az ellenzék összekacsint a felforgatókkal. Kérdés, hogy a november 4-i békenap után a titokvédelmi szabályok felülírják-e a kampánylogikát, vagy továbbra is szabadon csöpöghet olaj a tűzre.” Az iménti, lapunk által tavaly novemberben felvetett kérdésre az elmúlt hetek eseményei válasszal szolgáltak: csöpöghet az olaj.

KOMMUNIKÁCIÓS HIÁNYOSSÁGOK

A terrorbombát Szilvásy György titkosszolgálatokat is felügyelő kancelláriaminiszter robbantotta, amikor február 8-án bejelentette: „Szélsőséges csoportoknak az a szándékuk, hogy összehangolt akciókkal megzavarják a március 15-i nemzeti ünnepet, és nem zárható ki konkrét támadás sem egyes közintézmények ellen.” A miniszternek kapóra jött a két nappal később a Hősök terén megtartott „becsületnapi” rendezvény, amelyen mintegy ezer skinhead tisztelgett a budai várból 1945-ben kitörni próbáló magyar és német katonák emléke előtt.

Más körülmények ugyanakkor hiteltelenítették az állítást, a terrorveszély ugyanis a fideszes politikai akció következményeként vált ismét égető problémává. Szilvásy szavai most az ellenzéki párt február 2-án „elkövetett” kordonbontása utáni vita utolsó érveként hangzottak el, terrorveszéllyel magyarázva, miért is kell kordon a Kossuth térre. Az állítás komolyságának látszatát aligha erősítették a tárcaközi kommunikáció hiányosságai: Kondorosi Ferenc igazságügyi és rendészeti államtitkár nem sokkal korábban még a Kossuth térre vágyó „nemzetközi bűnözői csoportokat” vizionált. A Szilvásy szavaiban kételkedni vágyóknak már csak azért sem volt nehéz dolguk, mert a kordon eltávolíthatatlanságát korábban rendőrszakmai-eljárási okokkal magyarázták: azaz Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitányt nincs mód a rács eltávolítására utasítani. Főleg, hogy e hét elején kiderült: mégiscsak van erre mód. A főkapitány ugyanis kénytelen volt kibökni a dátumot, ameddig az ideiglenesen a téren állomásozó kordonra szükség van. Gergényi március 31-ét jelölte meg, ami aligha erősíti a terrorveszéllyel való, Szilvásy-féle indoklás hitelét, hacsak nem közli a kormányzat, hogy a márciusban még ereje teljében levő terrorista miért nem képes terrorizálni áprilisban. Az ügy komolyságát mutatja az is, hogy amikor a terrorveszély lett a fő indok, a miniszter úgy tájékoztatta a sajtót, hogy közben – miként Gulyás József SZDSZ-es parlamenti képviselő is nehezményezte – a parlament nemzetbiztonsági és rendészeti bizottságának előzőleg nem jelezte: új, nemzetbiztonsági kockázatokról szóló információk birtokába jutott.

ÚJRA FIASKÓ

A farkaskiáltás gyanúját erősíthette, hogy tavaly már-már szabállyá csontosodott a tétel: ha a kormány terrort kiált, nem történik semmi, ha viszont történik valami – szeptember 18.: a tévészékház ostroma, október 23.: utcai zavargások -, azt a Nemzetbiztonsági Hivatal nem jelzi előre, és nem előzi meg. Tavaly márciusban Gyurcsány Ferenc jelentette be, hogy szlovák segítséggel megtudták, egyes szervezett bűnözői körök választási nagygyűlésekre terveznek bombamerényletet. Ősszel a szeptember 23-ra tervezett Fidesz-gyűlést minősítették kockázatosnak, közölve, hogy a rendőrség nem tudja biztosítani a résztvevők épségét. A Fidesz lefújta a megmozdulást, ám a párt november 4-re meghirdetett – az október 23-án ártatlanul megsérültek melletti szolidaritást kifejező – békemenete előtt menetrendszerűen érkezett Szilvásy figyelmeztetése: „Szélsőjobboldali szervezetekhez köthető személyek erőszakos rendzavarásra készülnek.” A Fidesz ehhez képest békésen menetelt, rendzavarás nem történt.

A fiaskósorozat a múlt héten folytatódott: ismeretlenek kedd hajnalban géppisztolysorozatot adtak le a rendőrség Teve utcai székházára. A nemzetbiztonságnak erről az akcióról sem volt tudomása. Noha a rendőrség csak e hét elején gyanúsított meg két személyt, mindez nem akadályozta Gyurcsány Ferencet abban, hogy a történtek napján „radikális események láncolatáról” értekezzen, annak ellenére, hogy még Szilvásy is elszigetelt esetről beszélt. A szómágiával folytatott politikai küzdelem lehetőségét persze Szilvásy is kihasználta, amikor a múlt héten „az ellenzék egyre radikalizálódó vezetőinek” felelősségéről szónokolt, amiért azok szerinte bátorítást adnak szélsőséges csoportoknak, s szorgalmazta: minden parlamenti párt határolódjon el ezektől a szervezetektől.

Érdeklődésünkre, hogy mégis mely szervezetek jelentik a veszélyt, amelyektől ildomos lenne elhatárolódni, Szilvásy György csupán annyit válaszol: „az tudható”. Így csak valószínűsíteni tudjuk, hogy a miniszter alapvetően két körre gondolhat. A korábban Vér és Becsület néven működő, a bíróság által megszüntetett egyesület és köre lehet az egyik: a Hazáért Egység Mozgalom nevű bejegyzetlen ernyőszervezet az ex Vér és Becsülettel együtt fél tucat nemzetiszocialista/ hungarista szervezetet tömörít, ami 1000-2000 elkötelezett bőrfejűt jelent. A másik körbe tartoznak a legkülönbözőbb ideológiákat magukénak valló, nem kifejezetten vagy egyáltalán nem skinhead szervezetek, úgymint: Lelkiismeret 88, Pajzs Szövetség, Magyar Nemzeti Front, Magyar Önvédelmi Mozgalom, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. Utóbbinak nagy a vonzása (a szervezet 8-10 ezer szimpatizánst tudhat maga mögött), aminek oka: szigorú ideológiával nem kell fárasztania magát az oda tartozónak, egy Vesszen Trianon! kiáltás is belépő lehet a vármegyések közé.

Azt Szilvásy is elismeri, hogy ősz óta nem nőtt a szélsőséges szervezetek száma és ereje. Hogy akkor mégis kik fegyverkezhetnek, talány – a Nemzetbiztonsági Hivatal illetékesei ugyanis réges-rég rajta tartják a szemüket a már bejáratott csoportokon. (Akinek ez nem volt világos, legkésőbb 2005 nyarán meggyőződhetett róla, amikor a hivatal egyik munkatársa a Magyar Sziget nevű rendezvényen elvesztette az igazolványát.) Mára az is valószínűvé vált, hogy az interneten a múlt héten megjelent fenyegető videoüzenetek mögött sem valós szervezetek állnak. A rendőrség el sem rendelte a nyomozást a „Magyar Nemzeti Forradalmi Ítéletvégrehajtó Ezred” fantázianevű fantomcsoport ellen, ahogy a múlt ősszel Budapest lángba borításával rémisztgető „Demokrácia Harcosai” ellen sem nyomoz már. Bármelyik legyen az állítólagos fegyveres harcra készülő szervezet, a Nemzetbiztonsági Hivatal és a rendőrség képes elejét venni a tervezett erőszakos cselekményeknek – véli Szilvásy. Kis Zoltán SZDSZ-es képviselő kérdésére, hogy ha megvan a szükséges információmennyiség, miért nem vonják eljárás alá a szélsőségeseket, a miniszter érdemben nem válaszolt: „megelőző szakaszt” emlegetett, valamint a rendőrség illetékességét hangsúlyozta.

OMBUDSMANOK A REJTÉLY KÖRÜL

Mindez múlt pénteken, a nemzetbiztonsági és a rendészeti bizottság csonka ülésén hangzott el – a fideszes és KDNP-s képviselők ugyanis még annak megkezdése előtt elhagyták a terepet, mondván: politikai cirkuszban nem vesznek részt (a szocialista Keleti György ugyanis felvetette: ne a kordonbontó, úgymond elfogult fideszes Lázár János vezesse az ülést, módosító indítványát pedig frakciótársai nem is átallották megszavazni). Szilvásy itt a Nemzetbiztonsági Szolgálatnak tulajdonította az érdemet, amiért november 4-én a Fidesz békemenetén nem történt erőszakos cselekmény. A miniszter ennek bizonyítására sem szolgált részletekkel, és lapunk sem kapott választ az NBH-hoz eljuttatott kérdésekre: kik, milyen rendzavarásra készültek, s hogyan sikerült ezt megakadályozni.

Arra az ellenzéki gyanúra, hogy a miniszter ellenőrizetlen információkat tár a nyilvánosság elé, amikor terrorveszélyt emleget, Szilvásy egy számsorral válaszolt. Eszerint a nemzetbiztonsághoz eljutó sok ezer információ közül 106 került miniszteri szintre; 34 fegyverek beszerzéséről, 19 erőszakos cselekmények előkészületéről, 21 védett vezetők veszélyeztetettségéről, 14 rendőri erők elvonásának szándékáról, 18 a szervezetek közötti kapcsolatról szólt. Az NBH működését közelről ismerő informátorunk szerint ez még nem jelent sokat. Szerinte a szolgálatok önvédelemből is hajlamosak miniszteri szintre juttatni még nem ellenőrzött információkat, nehogy rajtuk verjék el a port, amiért nem szóltak, ha történik valami. Ha azonban a politika el is vár ilyeneket – véli szakértőnk -, azok az elvárt mennyiségben meg is fognak érkezni a miniszteri dolgozószobába.

A beszerzett információk hitelességéről az állampolgárnak nincs módja meggyőződni, sőt a titoktartási nyilatkozatot tevő bizottsági tagok is csak meghatározott részt ismerhetnek meg a dokumentációból. Azt viszont, hogy a terrorkártya hitelességét illetően minden korábbinál nagyobb kétségek vetődtek fel, jelzi: bár az országgyűlési biztosoknak nem szokásuk megjelenni bizottsági üléseken, a múlt péntekire Takács Albert, Péterfalvi Attila és Lenkovics Barnabás is időt szakított. Sőt, az ombudsmanok külön találkozót kértek Szilvásytól, hogy megismerhessék a kancelláriaminiszter által említett információkat dokumentáló film- és hangfelvételeket, valamint jegyzőkönyveket.