Február 13-án a Wallenberg-szobornál
NOL * Blogszemle * 2007. február 14.
Ma részt vettem a szadesz felszabadulási megemlékezésén a Wallenberg szobornál. – írja bagarja blogjában.
KENDE PÉTER szavaiból a következőket jegyeztem fel:
Az egész mai visszás helyzetre jellemző, hogy ma már megint nem lehet egyenes, értelmes mondatokat kimondani a felszabadulásról.
Eleve felemássá teszi a helyzetet, hogy egy olyan ember szobra előtt emlékezünk, aki máig – és talán soha – nem ismert helyen és időpontban, az oroszok fogságában halt meg.
Ráadásul egy olyan szobor előtt, amelynek ugyancsak története van, hiszen a felszabadulás után felállították, majd eltüntették, sőt, meg is semmisítették, ez itt tehát nem Pátzay Pál eredeti Wallenberg-szobra.
Volt tehát bőven alap arra, hogy az ország ne élhesse meg teljes felszbadulásként a németek kiűzését.
Mindezen túl is van azonban itt egy felemás helyzet. Miközben nagyon szép, hogy itt most összegyűlt ötven ember, ünnepségünket furcsává – sőt, ki kell mondanom: nevetségessé – teszi, hogy ugyanebben az országban most már rendszeresen ezrek, sőt tízezrek vonulnak fel azoknak a zászlai alatt, akik 1944 végétől Budapest felszabadulásáig ezreket lőttek a Dunába. Olyan zászlók alatt, amelyekről azt gondoltuk és azt gondoljuk, hogy azok után, ami történt, örökre el kellett volna tűnniük ebből az országból. Ma már meg sem lepődnünk – ha „normálisnak” nem is tarthatjuk – ezeket a híreket.
Mindezzel együtt önmagunkkal szemben kötelességünk a tiszta beszéd. Mi, akik itt megjelentünk, és mindannyian, akik velünk együtt érzik a veszélyt, fogadjuk meg, hogy bármerre fordul a magyar politikai helyzet, és – ha most kedvező is Magyarország helyzete – bármilyen kedvezőtlen irányba forduljon is Európa – soha nem engedjük meg, hogy megismétlődjenek a 62 évvel ezelőtt Budapesten történt szörnyűségek.
HORN GÁBOR legfontosabb gondolata:
Valamennyien „túlélők”, valamennyien Holokauszt-utáni nemzedék vagyunk. Mi már azok után, ami történt, kevesebbet engedhetünk meg magunknak gyűlöletbeszédben, egymás hergelésében, és nem játszhatunk többé az egyszer már pusztulást hozó szavakkal és eszmékkel.
A megjelentek között ott láttam Kókát, Pető Ivánt, Donáth Ferencet.
A néhány tucat megemlékezőtől kissé távolabb négy rendőr ácsorgott – jelezve az idők szavát. Horn Gábor meg is jegyezte: hosszú idő óta először van ilyen védőőrizet. Tavaly még föl sem merült, hogy erre szükség lenne.
Horn egyébként megemlítette, hogy ott, a Szt István parkban nőtt fel, sőt, a gyerekei is ott cseperedtek – a szobor azokban az évtizedekben momentán nem volt ott, édesapja pedig a közelben, a Katona József utca és a Pozsonyi út sarkánál élte túl a Vészkorszakot.
Kötelességeink vannak ezen anapon, amit minden évfordulón teljesíteni fogunk, teljesen függetlenül a kampánytól, a megemlékezés politikai hozadékától…
————————
Az ünnepség közben és azóta is mocorog bennem egy erőteljes kritikai hang:
JÓKORA FÉLREÉRTÉS, ahogyan a szadesz ezt a felszabadulási ünnepet kezeli. Ez nem egyszerűen a halálra szánt budapesti zsidóság csodával határos megmenekülésének ünnepe.
Ez az egész magyar nép együttes felszabadulásáról szól, aminek nagyon fontos része – de RÉSZE, nem KIZÁRÓLAG ERRŐL SZÓL a felszabadulás – tömeggyilkosok eltakarítása.
A magyar felszabadulás értelméről, arról, hogy mi mindent takarított el 1945 tavasza a továbblépésünk útjából, fontos részletekkel szolgált Bibó István, vagy Eörsi István például.
————————–
A mai nap krónikájához tartozik:
ahogy a Wallenberg szobortól a város felé ballagtam, Újlipóciából a Nyugati térre érve mit látok?
Népszavazási aláírásgyűjtés folyik a Szabadság téri szovjet hősi emlékmű eltávolításáért (nem jegyeztem fel, de gyanítom, hogy ők nem így nevezik…) Annyira sürgős nekik, hogy ma sem bírták felfüggeszteni. Sőt, szerintem ma még nagyobb élvezettel táboroztak le a helyükön, bizonyítva mélységes emberségüket.
A zsidózó-cigányozó Tomcat „vicces” mellényeiben feszítettek az aláírásgyűjtők.
Eleven illusztráció volt ez arra, hogy van miről megemlékeznünk 2007-ben. Újra itt van ugyanaz a sötét árnyék.
Ukridge: Egy képzeletbeli szakdolgozat vázlata
„Vizsgálom, hogy az MSZP és az SZDSZ világszemléletéből, értékeiből le lehet-e vezetni a jelenlegi reform céljait.” Tovább
nordiquetortue: Ordítani szeretnék
„IGEN, IGEN, Igen! Mindig is így képzeltem el egy nemzetközi kapcsolatok szemináriumot (ezen a szinten).” Tovább
Hettie: Unicef tanulmány: a britek utolsók
Nagy-Britanniát a gyerekek elhanyagolásával vadolják mivel utolsó helyen áll 21 iparilag fejlett országból álló listán gyermekjólét tekintetében. Tovább
(nolblog)
