Takács Ákos
Pontosítás
A lap 3. számában jelent meg Berger Ágnes írása Emlékező macskakövek címmel.
A cikk témája és mondanivalója közös emberi – vagy talán helyesebben „nem emberi” – múltunk feldolgozását érinti. Ennek felelőssége bennünket, magyarokat nem csak a holokauszt, hanem egyebek mellett 1956 tekintetében is terhel. Az ilyen „érzékeny” témák bármely – írásban vagy épp szóban történő – feldolgozása, a szakadékok további mélyítésének elkerülése érdekében, lehetőség szerint tényszerűen kell történjen. Berger Ágnes cikkének fontos bevezetésében Amos Oz Nobel-békedíjas írót idézi, „aki a nácizmus európai térhódítása idején családjával még gyermekként Izraelbe települt”. Az idézett mondatrészben az egyén, a közösség és a társadalom tragédiája egyaránt átérezhető, érzelmi szempontból tehát a mondat a későbbi mondanivalót kellően megalapozza.
A tényszerűség azonban itt jelentősen sérül. Amos Oz nem menekülhetett gyermekként Izraelbe: egyrészt, mert 1939-ben Jeruzsálemben született, másrészt, mert Izrael függetlenségi nyilatkozatát tizenkét neves politikus – köztük például a talán legismertebb, később az állam történetében jelentős szerepet játszó Golda Meir – csak 1948. május 14-én, azaz a II. világháborút követően írta alá.
A II. világháború előtt – azaz a nácizmus térhódítása idején – a mai Izrael Palesztina néven brit mandátum volt.
Takács Ákos
építész
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 06. szám
