avagy csavarlazítás terrorveszély idején
Seres László 2007. február 9. 10:55
Ha konkrétan robbantásos terrorveszély van, az más minőség: akkor ne a kordon igazolásának ötödik verziójával pöcsöljünk, hanem vegyük komolyan az ügyet, és garantáljuk a politikusok, a város életének biztonságát.
Haladj magabiztosan álmaid irányába! Éld azt az életet, amit elképzeltél magadnak. Ahogy leegyszerűsíted az életedet, úgy egyszerűsödnek le az univerzum törvényei is.
Henry David Thoreau (1817-1862)
Kalandos az ember élete, ha egy polgári párt képviselőcsoportjának a tagja. A mai, enyhén zaklatott időkben bármikor előfordulhat, hogy az ember pontosan megjelenik munkahelyén a reggeli frakciógyűlésen, amikor is a párt elnöke közli: elő a csavarkulcsokkal, emberek, megyünk álmaink irányába, kordont bontani a Kossuth térre.
Kamerák kereszttüze, csoportos akció, csavarkulcs a kézben – ez nyilván nem az a helyzet, amikor megtagadhatjuk pártlojalitásunkat, különben is, a tíz perc elbontás hamarabb elszáll, mint a rá következő háromnegyed óra, amikor is a téren toporogva hiába várjuk azt a rendőrhatósági fellépést, amit mi idéztünk elő. Viszont napokra munkát adtunk: a szélsőjobbos tüntetőknek, a frusztrált rendőröknek, az alkotmányjogászoknak, a politológusoknak, a médiának és a Nap-keltének (ez két külön kategória).
Kordonellenes, „polgári engedetlen” akciónkkal paradox módon sikerrel tereltük el a figyelmet magáról a kordonról, pedig akkor még nem is tudtuk, hogy terrorveszély van. Sőt, lehet, hogy akkor még a kormány sem tudta.
Orbán Viktor számára mindenesetre már jóval korábban leegyszerűsödtek az univerzum törvényei: vannak ők és vagyunk mi, és mivel a kordon szimbolizálja őket, az október 23-i népveréstől az őszödi hazugságbeszéden át egészen Apró Piroskáig, mi viszont már rég nem szerepeltünk a médiában, hát hajrá.
*
Bűnös mulasztása a polgári engedetlenségről szóló, elsősorban angolszász politikai szakirodalomnak, hogy nem annyira Répássy Róbertet vagy Szájer Józsefet, hanem Henry David Thoreaut és Mahatma Gandhit említi a civil engedetlenség (hangsúlyozottan passzív eszközének) tanítóiként. E fellépés feltételez a) egy alkotmányos jogállamot, amelyen belül b) rossz törvények, igazságtalan viszonyok uralkodnak, amelyeket ezért c) egy erős belső moralitással rendelkező, egyéni lelkiismeretét – éppen a törvényesség védelmében – az igazságtalan gyakorlat fölé emelő, természetjogilag érvelő szabad ember helyre akar állítani.
A klasszikus polgári engedetlenség az alkotmányosság és a törvényesség normáinak számonkérése engedetlen eszközökkel, passzív rezisztenciával. Az adófizetés thoreau-i megtagadásának (reálisan létező rabszolgatartás, illetve igazságtalan háború idején) nem éppen adekvát hazai megfelelője a BKV-bérlet kifizetésének megtagadása, a hungarista hídblokád, a kisgazda félpályás útlezárás – de ide sorolhatjuk választott országgyűlési képviselők Országgyűlésen kívüli akciózásait is, a Kossuth téri szónoklatoktól az ominózus kordonbontásig.
Amikor tehát Szájer József EP-képviselő arról beszél, hogy „a Kossuth tér felszabadítása békés lépés volt, csak néhány csavart kellett meglazítani”, valójában azzal kérkedik, hogy a hazai demokrácia gépezetén lazított meg pár csavart. A Gergényi-kordon jogállása valóban problémás, egymást iktatják ki komoly alkotmányjogászok érvei – de hát arra tartjuk ugye a képviselőket, hogy az állam ne a jogi bizonytalanságot, hanem az áttekinthető joguralmi megoldást jelentse.
*
Enyhén szólva más megvilágításba, mi több, dimenzióba helyezi az ominózus kordon státusának, legitimitásának kérdését az a merőben új információ, amit a kancelláriaminiszter osztott meg a köztársaság polgáraival, incl. saját minisztertársaival, pártvezetőkkel, az Országgyűlés bizottságaival és takarítónőivel: veszélyben a tér és a Ház biztonsága, fegyveres akciók készülnek az alkotmányos rend ellen, rendszeresen fenyegetnek állami vezetőket, „az őrültek száma megszaporodott” (ez mondjuk a Házon belülre is igaz).
Nem tudom, Orbánék csavarkulcsos akciója kellett-e ahhoz, hogy Szilvásy György utólag adjon egyfajta legitimációs választ a kordon mibenlétére, vagy magától is most tájékoztatta volna a köztársaságot a vészhelyzetről, de bizony joggal kifogásolták a nemzetbiztonsági bizottság tagjai, hogy ők is a sajtóból értesültek a nem kis horderejű tényálladékról, ráadásul sem a köztársasági elnök, sem az Országgyűlés elnöke nem kapott hivatalos tájékoztatást a kormánytól arról, hogy terrorcselekmény készülne a Kossuth téren. Meg egyáltalán.
Szilvásy megint rosszul és megint későn kommunikált – ez az ember semmit nem tanult augusztus 20-ából? Hónapok óta folyik a demokráciát lejárató közjogi huzavona arról, lehet-e meghatározatlan időre „műveleti területté” nyilvánítani a főváros egyik központi terét, és ha igen/ha nem, a főkapitány vagy a rendészeti miniszter felelőssége bármit is változtatni.
Ha viszont konkrétan robbantásos terrorveszély van, az más minőség: akkor ne a kordon igazolásának ötödik verziójával pöcsöljünk, hanem vegyük komolyan az ügyet, és garantáljuk a politikusok, a város életének biztonságát, indítsunk eljárást, nézzük meg, kik időzítették fenyegető, anyacsavarkilövő videójukat éppen a Szilvásy-bejelentés idejére. Ez esetben terrorelhárításra, nem pedig tömegoszlatásra kellene készülnie a rendőrségnek – márpedig emlékezetem szerint még alig néhány napja is erről lehetett olvasni, meg arról, milyen új eszköztárat vásárolnak a rendőröknek március 15-re.
„Megint az történt, hogy a politikai kommunikáció agyonütötte a realitást” – fogalmazott lapunknak egy kormányzati forrás, igen találóan. Csak remélni lehet, hogy ez lesz az egyetlen agyonütés a most következő politikai szezonban.
A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A Hírszerző fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.
