Bayer Zsolt kimondta azt a hazugságot, amit ma sokan elhisznek, és amitől ma él és népszerű a Fidesz. Sokan ennek az illúziónak a foglyai. A Magyar Nemzet vasárnapi számában (Képeslap) írja: „Na végre! Igen! Már nem is tudom, mióta vágyok erre. Hiszen olyan minden megint, mint akkor. Harmincheten úgy döntöttünk, nem csináljuk tovább. Úgy döntöttünk, ezentúl úgy teszünk, mintha egy normális országban élnénk Kádár ocsmány Magyarországa helyett. És akkor megalapítottuk a Fideszt. A rendszer visszatért.” Ezeket a kordon lebontása kapcsán írta le. Szerinte teljesen hasonló a helyzet most, mint akkor.
ellenkezett az alkotmánnyalMagam is ott voltam az emlegetett harminchét között. Szeretném kiegészíteni a Zsolt által leírtakat. A kiegészítésből ki fog derülni, miért egy nagy csalás (jobb esetben tévedés), Bayer véleménye. Először is: nem tért vissza a rendszer. Ezt meg se indokolnám, mert ez egy nyilvánvaló, evidens dolog. Mégis, mi lenne, ha igaz lenne, hogy újra a Kádár rendszerben élünk? Tegyük fel, hogy így van. Igaz lenne, ebben az esetben, hogy a kordon lebontása olyan jellegű tett, mint a Fidesz alapítása hajdan? Valóban, az alapítás estéjén, a vitákban fontos gondolat volt, hogy tegyünk úgy, mintha egy normális országban élnénk. Egyet, úgy látszik, elfelejtett tisztelt alapító-társam, azt, hogy a normalitás fogalmába beleértettük a törvényességet is.
Szervezetet alakítani elvben nem volt törvénytelen például: ezért megalakultunk. A Fidesz sajátossága az volt tehát, hogy minden létező törvényes út használatával tágítani a lehetőségeket. Ez, ritkán, vezethetett alacsonyabb rangú törvények megsértéséhez, de az alkotmányt mindig figyelembe vettük, a diktatúrában is.
Azaz itt, ekkor, elvben még belefért volna egy kis bontogatás, hiszen egy alapjogot ért sérelemről lenne szó. De ilyen nyilvánvalóan provokatív lépést még a diktatúra ellen sem tettünk, azért sem, mert már puha volt. Erre építettünk is. Nem kezdtük el leverni a vörös csillagokat, nem döntöttünk szobrokat, nem égettünk munkásőrruhát, nem zaklattunk szovjet laktanyákat, ha beidézett a hatalom, bementünk stb. De egy kis bontogatás akkor belefért volna, bár kerültük az ilyen módszereket, ezt hangsúlyozom. Akkor ez üzenet lett volna: bontsuk le a diktatúrát. Ma, amikor szó sincs a gyülekezési jog komoly sérelméről, hiszen rengeteg helyen lehet tüntetni, már teljesen más a helyzet.
A Fidesz 88- 89-ben sem lépett fel ilyen oktalanul provokatív módon, pedig akkor több ok volt erre. Az lehet, Bayernek, Orbánnak nem tetszik a mai rendszer, ezért komolyan olyan érzésük van, mint az alapítás idején. Csak hát az a helyzet, hogy ez a rend, amit változtatni szeretnének, ami nem tetszik nekik, az a magyar köztársaság demokratikus rendje, ez az, amit most bontogatnak. Tettük üzenete ma ez.
A nagy illúzióval le kell számolni, mert sokan ezért szavaznak bizalmat az orbánista csapatnak. Nem olyan most megint minden, mint akkor. A polgári demokraták nem tesznek ilyet egy demokráciában, de még a puha diktatúrában is kerülték a hasonló tetteket. Ha mégis mámoros, rendszerváltó érzéseik vannak, akkor, nos, akkor akarva – nem akarva a köztársaság demokratikus rendjét gyengítik, támadják.
A neohungarista rendszerváltozás akarása már egy teljesen más történet, mint a 88-as sztori. Ilyen változásra semmi szüksége az országnak. És nem is lesz ilyen változás, mert bal és jobboldalon erősek a köztársaság hívei.
