Népszabadság * Munkatársunktól * 2007. február 5.
A „kritikus tömeget” azonnal kiszorítottákKép: Szabó Bernadett„Ne maradjon állva egyik sem!” – mondta Orbán Viktor frakciótársainak, mielőtt a Kossuth téri fémkordonnak esett volna egy csavarkulccsal. Szimpatizánsai a jelek szerint vették az üzenetet: azóta is áll a bál a téren.
A Fidesz-frakció tagjai péntek délelőtt fölébresztették téli álmukból a radikálisokat. Az Orbán Viktor Fidesz-elnök által levezényelt polgári engedetlenségi akcióval, mint mondták, megszüntették az alkotmányellenes állapotot, vagyis bírósági út helyett kétkezi munkával oldották meg – vagy újították föl – a Kossuth téri tüntetések hatósági betiltásáról szóló vitát. A rendőrség eljárást indított, majd újból fölhúzta és össze is lakatolta a Fidesz-frakció által lebontott fémkerítést. Ezzel párhuzamosan heves jogi-politikai vita vette kezdetét az alkotmányosságról, gyülekezési szabadságról, a rendőrség és a kormány „műveleti” hatásköreiről. Sólyom László köztársasági elnök elítélte az akciót és arra is fölhívta a figyelmet, hogy annak társadalmi következményeiért a Fideszt felelősség terheli.
A „vasfüggöny” lebontása nem csupán a kellemetlen aszszociáció miatt váltott ki heves reakciókat a baloldalról. A kerítésszaggató akcióval a szocialisták szerint a demokráciát támadták a fideszesek. A két vezető politikai erő a hét végén is üzent egymásnak – az egyik oldal a térről, a másik a Parlamentből, miközben mindkettő szükségtelennek tartja, hogy Budapest egyik legnagyobb terét kordonnal zárják el a közönség elől – erre egyébként az államfő is utalt közleményében. Szájer József, a Fidesz EP-képviselője (az egyik ötletgazda) pénteken levelet írt a szocialista vezetőknek, kérve, „szorítsák rá” a kormányt, hogy hagyjon föl alkotmánysértő tevékenységével. Hiller István pártelnök és Lendvai Ildikó frakcióvezető válaszukban elképesztőnek nevezték, hogy a törvénysértő fideszesek most őket vádolják. Majd vasárnap Szájer (Balsai István fideszes képviselővel közösen) sajtótájékoztatót tartott – stílszerűen a kordonon keresztül -, a kormánnyal és a rendőrséggel való bűnrészességgel vádolva a két MSZP-s politikust. Az MSZP, illetve a kormány azzal érvel, hogy ha utasítják a rendőrséget, az a baj, ha meg nem, akkor az. Eközben a rendőrség rendületlenül védi a kordont, kezdetben mintegy ezer, később már csak néhány tucatnyi tüntető kitartó ostromával szemben. Amit a fideszesek lebontottak, a rendőrök visszaállították, a péntek délelőttől a térre érkező tüntetők pedig igyekeztek újból lebontani – ha már a fideszesek csavarkulcsai – a várakozásokkal szemben – nem segítettek a Kossuth térieknek. A változó nagyságú és összetételű, de a jelek szerint kitartó tömeg az őszi tüntetéssorozatból már ismert rigmusokat skandálva igyekszik megszabadulni a kormányfőtől, a kormánytól és a kordontól egyidejűleg. Így aztán több alkalommal alakult ki dulakodás a két oldal között; vasárnap kora délutánig összesen tizenhét embert állítottak elő a rendőrök. Kettejüket: Molnár Tamást és Gonda Lászlót, a „Kossuth tériek” két vezető figuráját azért, mert vasárnap a kordonhoz láncolták magukat.
Az alapvetően az Országház épületét védő több száz rohamsisakos, pajzzsal, gázálarccal felszerelkezett rendőr a jelek szerint nem akarta megvárni, hogy néhány tucatnyinál több ember gyűlhessen össze egy helyen, ezért aztán, ahogy megérett a „kritikus tömeg”, azonnal kiszorította őket a térről. A rendőrök és a tüntetők fogócskájának következményeként a hét végén gyakorlatilag megbénult a forgalom a tér környékén, hiszen élő sorfallal zárták le valamennyi oda vezető utcát a rendőrök. A tüntetők meghátráltak, majd a sorfal visszavonulása után fölbátorodva közelítették meg a kordont – majd az egész kezdődött elölről, s kis megszakításokkal tartott lapzártánk idején is.
A Kossuth téren kívül is volt élet: szombat este Kuncze Gábor tököli családi háza előtt tüntettek úgy hatvanan, az úgynevezett Rendszerváltó Fórum szervezésében. Nem volt világos, hogy pontosan milyen sorsot szánnának a „rendszerváltók” az általuk zsidóbérencnek nevezett SZDSZ-elnöknek, ám ha hozzávesszük a Kossuth téri kommunistázók szólamait, illetve azt, hogy az MSZP pécsi irodáját tojással dobáló tüntetők a hét végén azt skandálták: „Gyurcsányt a Dunába, Tasnádit meg utána!” -, az olvasó talán képet kaphat arról, mi a valódi céljuk, és kik a valódi ellenségeik a tüntetőknek.
Lánczi: A Fidesz összekapcsolja a politikát és az erkölcsöt
Lánczi András, a Corvinus Egyetem Politikatudományi Intézetének igazgatója az Info Rádiónak nyilatkozva arról beszélt, hogy az akció résztvevői nem pusztán jogi kategóriákban gondolkodnak, hanem összekapcsolják a politikát és az erkölcsöt. Úgy gondolják, hogy a hatályos törvényeken túl van még egy magasabb törvény, a természetjog. A kérdés az, hogy élhetnek-e az emberek alapvető polgári jogaikkal, a szabad véleménynyilvánítás, a gyülekezés jogával. Lánczi közölte: arról szól a dolog, hogy vajon egy többségi elven megválasztott politikus bármit megtehet-e, ha a többségi elvre hivatkozik, vagy vannak egyéb korlátai is a hatalomgyakorlásnak. A kordonbontás része egy politikai játszmának, szimbolikus jelentősége van. Lánczi kifejtette: két malomban őrölnek azok, akik egyfelől csupán jogi problémát látnak a dolog mögött, és azok, akik sokkal szélesebben, felelősség, erkölcs, politika viszonyát hangsúlyozzák. Lánczi szerint az első elemzések azt állítják, hogy a kordonbontás lerombolja a Fidesz elmúlt hónapokban felépített békés stratégiáját. „Az én olvasatomban viszont ez a polgári jogokért való kiállás” – mondta Lánczi András.
A Magyar Televízió A Szólás szabadsága című műsorának fölkérésére a Szonda Ipsos a múlt hét pénteken 500 fő megkérdezésével telefonos közvélemény-kutatást készített a Fidesz kordonbontási akciójának fogadtatásáról. A műsorban közölt fölmérést lapunkban is közzéteszszük. A százalékok összege a kerekítés miatt eltérhet a száz százaléktól.
