Seres László 2007. február 1. 10:28
Az utca pár hét múlva jó néhány kérdésben választ vár a Fidesztől, éspedig ASAP, és ha túl zavaros vagy túl puhány lesz a hangvétel, akkor a tömeg majd jól körülnéz, mi még a választék. A Fidesznek legkésőbb márciusban döntenie kell, polgári párt-e.
Ezek az elveim. Ha nem tetszenek – nos, vannak más elveim.
Groucho Marx
Azokban a napokban, amikor Schmidt Mária emlékezetes Jones gazdás cikke már megjelent a Népszabadságban, de a Magyar Nemzet még nem adta meg a kilövési engedélyt a Fidesz-elnök volt főtanácsadójára, Orbán Viktor érdekes interjút adott a lassan egyetlen megbízható pártközeli lapnak, a Magyar Demokratának. Az interjú első kérdése és válasza konkrétan így nézett ki:
– Jones gazda…
– Hm…
Lényegében már ez a kontemplatív válasz, a maga kimerítő teljességében, elindítója lehetett annak a folyamatnak, amely a Nemzet-cikkel kezdődött, Schmidt pszeudo-híváslistájával és a Gorka-féle pártalapítással folytatódott, és még messze nem ért véget.
A szélsőpolgári hetilap következő két kérdése még kicsit rákérdez a Jones-os hasonlatra, mire Orbán azt mondja: „…a szóban forgó úr elment. Én nem mentem el, ezért nem is jöhetek vissza. Egyszerűen csak itt vagyok.” Értsd, itt is maradok, be lehet kapni. Aki pedig rólam megírja, hogy nem jövök vissza, annak hm.
Se szeri, se száma az Orbánnal szemben állítólag fellépni kész politikai szereplők állítólagos ambícióinak. A potenciális szembeszegülők, ill. összeesküvők skálája a Terror Házától Stumpf Istvánon és az OTP-n át egészen a Belső Pártig terjed, megfűszerezve egy-két nagytőkéssel, cionista médiamogullal, attól függően, melyik polgári orgánumot olvassuk.
Valami megbolydult, a gondolatbűn megtörtént: a Heti Válasz publicistája az MSZMP-hez hasonlítja a Fideszt, a lap immár nyíltan szembeír a Nemzettel, a Demokrata óvatosan hallgat, a Hír TV leépíti a Századvéget, a duplapluszjó Spirituális Vezető egyeduralma nyíltan megkérdőjeleződött.
Mindez azonban csak a szokott közhelyek elsütésére jó: a szereplők mozgásának, pozicionálásának taglalására, arra, ki hogyan „tematizálja” a politikai napirendet. A lényeg ismét az elvekben és az eszmékben rejtőzik: pontosan mit akarnak az elégedetlenek, a lázadók, a pártütők és -alapítók? Milyen érdemi politikai tartalmat, a jobboldali/konzervatív eszmekör mely verzióját állítják szembe a Fidesz jelenlegi balos-reálpop csapásirányával? Hát ezt még ők sem tudják. Ezért is kell a Demokratában továbbolvasni az Orbán-interjút.
*
A lapban ugyanis a Fidesz-elnök két fontos dolgot üzent: az egyik, hogy pártja a „neoliberális” MSZP-vel szemben a valódi baloldali értékek képviseletére vállalkozik, hiszen „a baloldali érzelmű emberek (…) mindenhol úgy tekintettek erre a változásra, hogy elárulták őket”, „a német szociáldemokraták például a hagyományos munkásvilágot hagyták magára.” Mi más lehet egy polgári párt feladata, mint a kisemberek felkarolása? Pláne, hogy Blairéktől is milyen szemétség, hogy „legfeljebb választások idején kalózkodnak a baloldali értékekkel”.
A másik fontos message, hogy lehetőleg erőszakmentes, alkotmányos eszközökkel kell kicsikarni a hazug, áruló stb. kommunista kormány menesztését, de csak lehetőleg: „Amíg van esély arra, hogy az alkotmányos út eredményhez vezethet, járjunk inkább azon”, azaz békésen népszavazunk, azt is majd valamikor, valamiről, amire már ma sem emlékszik senki. Gyurcsány? Ő persona non grata, ha beszél, kimegyünk a plenárisról – de ha önkormányzati meeting van, ott vagyunk ezerrel, mert ez felülírja az előbbi elvet.
Az utca azonban pár hét múlva jó néhány kérdésben választ vár a Fidesztől, éspedig ASAP, és ha túl zavaros vagy túl puhány lesz a hangvétel, akkor a tömeg majd jól körülnéz, mi még a választék. A Fidesznek legkésőbb márciusban döntenie kell, polgári párt-e.
Orbán Viktor mára izolálta magát, de továbbra is megkérdőjelezhetetlen: nincs, és egyelőre nem is lesz olyan karizmatikus figura a „jobboldalon”, aki ki tudná váltani őt.
Nincs, és a közeljövőben nem lesz olyan vezetője a „jobboldalnak”, aki képes a duplagondol-ra, aki tehát egyszerre tud a fejében tartani egy nyugatos-konzervatív-liberális-adócsökkentő és egy kádárista-újraelosztó-munkás/parasztbarát igazságot; helyszín vagy interjúhelyzet alapján dönt a nyilatkozat tartalmáról, s aki egyszerre képes „jobboldalinak” lenni a Magyar Demokrata, a Kiskunsági Polgári Kör, az AmCham, a washingtoni Heritage Foundation, az izraeli Likud párt és a Pozsgay Imre Nemzeti Konzultációs Központ közönsége előtt.
Ha igazak a hírek, melyek szerint legalább három érdekcsoport rivalizál jelenleg a Fideszben a politikai irányításért (vagy legalább az önkormányzatokba folyatható köz- és EU-pénzekért), akkor e csoportoknak hamarosan színt kell vallaniuk, mely politikai rendezőelvek alapján képzelik el életük hátrelévő aktív évtizedeit. Nem elég csupán taktikai-stratégiai-vezetéstechnológiai alternatívát kínálni Orbánnal szemben: elveket kell megfogalmazni az elvnélküliséggel, a kiüresedett hatalommegtartással, az irracionális spiritualizmussal szemben.
*
„A legnagyobb ellenzéki párt végzetesen célt tévesztett. Valamilyen ismeretlen betegség megbénította (…). Mi több, a párt egységének fenntartása érdekében az ötvenes évekre emlékeztető politikai módszereket kezdett alkalmazni” – írta egy még hetekkel ezelőtt is elképzelhetetlen cikkben Gorka Sebestyén, az atlantista-antiterrorista biztonságpolitikai szakértő, aki a HVG-ben előbb három új párt megalakítását valószínűsítette, majd néhány napra rá, a Klubrádióban be is jelentette az egyiknek a megalapítását.
Az eddig külpolitikai megnyilvánulásairól ismert, angolszász kötődésű volt Fidesz-közeli szakértő azt írja: „Tizenhat év és két bukás után itt az idő a megújulásra. Orbán Viktornak tudomásul kellene vennie, mi történt legutóbb a nagyhatalmú Edmund Stoiberrel Bajorországban. Mindenható vezetőből néhány nap alatt kegyvesztett lett. Talán itt az ideje a méltóságteljes távozásnak. Máskülönben utolérheti a „Stoiber-effektus””.
Néhány napra rá, klubrádiós bejelentése után arról nyilatkozott röviden a Hírszerzőnek, hogy évek óta foglalkoztatja egy új, szabadelvű-konzervatív, szabadpiaci párt alapításának a gondolata: „Valódi, nyitott, szabad piacgazdaságot képviselő jobboldali pártot szeretnénk.” Mindez remek hír mindazoknak, akik Gorkával együtt évek óta várnak egy valódi, nyitott, szabad piacgazdaságot képviselő párt megjelenésére Magyarországon. A kérdés csak az, hogy ez mindeddig miért volt reménytelen, és miért tűnik annak az új Gorka-párt esetében is?
Talán mert az első, nem is cáfolt hírek szerint ott van vele a fél Kossuth téri szervezősereg, köztük oldschool nacionalisták, akiknek azért lesz egy-két szavuk a projekt szabadelvűségét, piacpártiságát és Amerika-barátságát illetően? Talán mert nem bízunk abban, hogy a magyar nagytőke megfinanszíroz egy vadiúj outsider kezdeményezést? Azt viszont pontosan tudjuk: ha nem tudják magukkal hozni a fél Fideszt, a fél MDF-et és a dél-baranyai SZDSZ-t, akkor veszett ügyük van.
A fő baj persze az, hogy nincs ütős középosztály, amely mintegy a vállán hordozna, bizalmat és pénzt invesztálna egy ilyen pártba. És amíg Jones itt van, nem is lesz.
A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A Hírszerző fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.
