Népszabadság * Gréczy Zsolt * 2007. január 30.
Nem kizárt, hogy az őszödi beszéd és a Magyar Televízió székháza ellen indított ostrom új fejezetet nyitott a magyar demokrácia, a rendszerváltozás történetében. Szeptember közepe óta olyan dolgok esnek meg ugyanis a magyar emberekkel, amelyek korábban soha. Ráadásul kitartó következetességgel és egyre növekvő intenzitással.
„Megint fölszánt, magyar világ van” – írta Ady, de írhatná ezt költő ma is.
Kiderült, hogy szinte semmi sincs itt biztos rendben. A lángoló tévészékház fényénél az 1989-től szervesnek tekinthető magyarországi fejlődés új irányt vett. Most már látunk szinte mindent és mindenkit.
Itt van előttünk új szerepében a jogásznő, aki előbb végignézi a tévében, hogyan lángol a család autója, és benne a gyermekülés, majd az elrontott ünnep után a randalírozók mellé áll. Megcsodálhatjuk a volt moszkvai nagykövetet, aki szovjet emlékművet bontatna, és tudomásul kell vennünk, hogy a Kossuth téren szószékről, nyilvánosan, fennhangon zsidóznak és verbálisan akasztatnak.
Az egykori tanácsadó történész asszonyból hirtelen összesküvéssel gyanúsított milliárdos üzletasszony lesz, majd a radikális jobboldali honlap az „üzletfelek” névsorát is közli. Igaz, nemcsak a szándék volt fals, a megvalósítás is hamis, hiszen mint maguk is bevallották, „kamu névsort” hoztak nyilvánosságra. Az viszont nem tűnik kamunak, hogy egy ilyen honlap megint csak azt a feltételezést erősítheti, hogy a Fideszt és a Jobbikot egyre kevesebb mondat választja el egymástól. (S ha már Ady, álljon itt Illyés is: csak egy mondat.) Eközben bírósági ítélet relativizálja a rendőrség felhatalmazását egy jogellenes tüntetés feloszlatására. Mindez vitatémává teszi az 1989-ben hosszú időre lezártnak hitt gyülekezési jog szabályait. Ugyanis immár nem szent a politikus lakása sem, még ha gyerekek élnek is ott, akkor sem, miközben műveleti területté nyilvánítással, úgy fest, bármely teret le lehet zárni. (Még a Szabadságot is?) Kiderül az is, negyvenezer forintból kijön az, aki kirakatokat tör be és nekimegy a rendőrnek. Annyi az egész, mint egy balesetmentes gyorshajtás. Az antiszemitizmus pedig tombolhat immár médiaszerte. Az interneten például hol képzelt ügynöknévsorok, hol hamis híváslisták jelennek meg, máskor közzéteszik a randalírozókat elítélő bírók lakcímét. Az adatvédelmi törvény tehát valóban új dimenzióba kerül. Elvont jogvédelem helyett éles embervadászat ellen kell menedéket nyújtania. És akkor jöjjön ide József Attila: „És nem sejthetem, mikor lesz elég ok / előkotorni azt a kartotékot, / mely jogom sérti meg.” Írhatná költő ma is?
1998-ban Orbán Viktor szlogenje az volt: Van más választás – polgári Magyarország. Gyurcsány Ferenc ma állítja: nincs más választás. Ezt kell megcsinálni. Nem lesz könnyű a fent vázolt, korántsem polgári körülmények között próbálkoznia vele. De tényleg: nincs más választása.
