Fényárban úszott Párizsban csütörtökön este az Eiffel-torony a nagy és ünnepélyes eseményre. Chirac elnök a Panthéon templomhajójában jelentős beszédet mondott. Az „igazakat” méltatta, azokat a franciákat, akik országuk náci megszállása idején zsidókat mentettek meg a deportálástól, a biztos haláltól.
Mondhatni Európa szempontjából (különösen a mai Közép-Európa számára) korszakosak voltak az államfő szavai. Egyébként is, ő volt az első francia konzervatív politikus, aki kendőzés nélkül, nyers őszinteséggel szembenézett a kollaboráció bűnével. Nem mentségeket keresett Pétain marsall (a francia Horthy) és a vichyi rendszer Hitlert kiszolgáló vétkeire, hanem nyíltan kimondta, az ő lelkükön is száradnak a holokauszt borzalmai. Most megerősítette, hogy az 1940-es vichyi zsidótörvény nélkül (Teleki Pál gróf és horthysta kormánya jóval megelőzte ezt) aligha következett volna be az, ami később bekövetkezett.
Chirac elnök szavai azonban ennél is megszívlelendőbbek és messzire tekintőbbek voltak. Azt hangoztatta, hogy a küzdelem az antiszemitizmus, a rasszizmus, mindennemű megkülönböztetési szándék ellen szüntelenül újra kezdődik, nem lankadhat soha. Ha az 1930-as, 1940-es esztendőkben – mondta – így föllángolt a nácik szította gyűlölet, csak azért lehetett, mert elviselték, úgy tekintették, mint egy véleményt a sok közül. Ez a felejthetetlen leckéje a sötét éveknek. Chirac ítélete annyira fontos, hogy kulcsmondatai kurtítás nélküli idézést érdemelnek. „Ha megalkusznak a szélsőségességgel, olyan harci terepet engednek át neki, amelyen fölserkenhet, és ennek az árát előbb-utóbb meg kell fizetni. A szélsőségességgel szemben egyetlen magatartás lehetséges csupán: az állhatatos elutasítás. Könyörtelen harcot kell vívni a holokauszt tagadása ellen, ami ocsmány lelki és szellemi állapotra vall, és amelynek legundorítóbb formája az antiszemitizmus”.
A péntek reggeli franciaországi lapok vezető hírként ismertették az eseményt, ami ott nem újdonság. Chirac elnök Nyugat-Európában ma már nem egyedül, hanem a kereszténydemokrata Angela Merkellel az oldalán küzd a szélsőjobboldal elszigeteléséért, azt vallja, a cinkosság velük elképzelhetetlen. Az összekacsintás ugyanolyan vétek, mint azoké, akik az átkos múlt föltámasztásával, vagy akár csak mentegetésével kísérleteznek.
Várkonyi Tibor
