Dévényi István, eletstilus@hetivalasz.hu
A Terror Háza igazgatónőjéről öt perc alatt kiderült, hogy nemzetáruló, a jobboldal bomlasztója, zsidóbérenc, sőt, személyében is zsidógyanús.
A tudomány jelenlegi állása szerint Schmidt Mária nem fog új pártot alapítani, Orbán Viktor nem menekül a KDNP-be, és Gyurcsány Ferenc nem mond le. Hogy akkor mi végre íródott a Magyar Nemzetben közzétett nagy anti-orbánista összeesküvésről szóló publicisztika, arról az első huszonnégy órában már valamennyi lehetséges elmélet megszületett, a téma ilyetén érdektelen. Persze én is gondolok valamit az ügyről, ez lenne ugyebár az n+1-ik teória, ami nagyjából és egészében olyan, mint egy átlagos szakdolgozat: innen is egy kicsi, onnan is egy kicsi, meg a saját tapasztalatok, némi de ezt inkább ne írd meg típusú fülessel izgalmassá téve, aztán ennyit is ér az egész.
Sokkal érdekesebb, ahogyan a honi társadalom fogadta a derült égből villámcsapás információt. A reakciókban benne van minden, amitől igazán nyomorultul érezhetjük magunkat a Kárpát-medencében. Egyik oldalon ott találjuk az ördögi Orbántól rettegők szakadó jobboldal fölött érzett felhőtlen örömét – ők azok, akik akár napi egy Balatonőszödöt is csont nélkül lenyelnének, méghozzá mélytorok üzemmódban, ha ez lenne a feltétele, hogy a Fidesz elnöke soha többé ne veszélyeztesse a demokráciát. A másik oldal szélén meg a Terror Háza igazgatónőjéből lett a cikk hatására azonnal nemzetáruló, a jobboldal bomlasztója, zsidóbérenc, sőt, személyében is zsidógyanús, de mindenképpen gátlástalan és profitéhes nagytőkés, akinek a pénz az istene.
Közéletünk eme tragikomikus keretében zajlik a normálisabbnak mondott vita. Itt már szolidabb a helyzet, lazábbak a jelzők, ám egy bővérű összeesküvés-elméletért a visszafogott honpolgárok sem mennek a szomszédba.
A legnépszerűbb, legsűrűbben hangoztatott ötlet, hogy a Schmidt Mária szervezkedését firtató írást azért dobták be épp most, mert így akarták elterelni a figyelmet az áremelésekről. Ez a vélemény a különböző fórumokon nagyjából minden tizedik hozzászólásban előfordul, gyártóit és terjesztőit a legkisebb mértékben sem zavarja, hogy Orbán Viktor egykori főtanácsadójára most éppen nem a Népszavából tüzeltek.
Szintén gyakori vélekedés, hogy valakik így akarnak éket verni az ellenzék kellős közepébe, mert hogy túlságosan is meggyengült az MSZP, s mint köztudomású, a szocialisták 20 százalékos tetszési index alatt hajlamosak a miniszterelnök-váltásra. Ezen álláspont híveit sem zavarja különösebben a publicisztika megjelenési helye. A Gyurcsány állt a háttérben tábor létszáma egyébként a közeljövőben minden bizonnyal jelentősen gyarapodni fog, mivel az egyik korábbi virtuális Orbán-összeesküvő, Kósa Lajos, Debrencen polgármestere is ebben a szellemben adott ki nyilatkozatot.
Másfelől viszont örömtüzek gyúltak, mert végre megkezdődött a baloldalon oly erősen várt normális Fidesz kialakulása. Ezt az úgynevezett szalonképes ellenzéket arról lehet megismerni, hogy az MSZP legalantasabb ténykedésén is csak hümmög, szigorúbb esetekben összevonja a szemöldökét, de azért megszavaz mindent, amit a kormány a Tisztelt Ház elé terjeszt, hiszen így lehet csak megmenteni az országot, és temessük be az árkokat, fogjunk össze, miegymás. Erről a Magyar Nemzet cikke után villámgyorsan szárba szökkent új jobboldalról azt érdemes még tudni, hogy tavaly simán hozhatta volna a választást, ha – miközben minket irigyelt a fejlett Nyugat, mint arra pannon pumák gazdasági minisztere fizetett hirdetésekben volt szíves fölhívni a figyelmünket, és beköszöntött a stabil és nagy jólét dübörgő időszaka, elkezdődött a törvényileg garantált adócsökkentéssel támogatott aranykor, s az államháztartás köszönte szépen, jól volt – őszintén kiáll a nép elébe, és azt mondja: szavazzatok ránk, mert borzasztó nagy a baj, de ha mi nyerünk, akkor valamennyiünkre kínkeserves évek következnek. Ugyanakkor az orbántalanított áderista új-Fidesznek megvan az a szépséghibája, hogy Áder és Sch midt is benne találtatik, ezért a jobboldalt valójában a jobboldal nélkül elképzelő baloldali demokraták a kizárólag a Magyar Nemzet ismeretlen szerzőjének jegyzetében létező pártot máris besorolták a mocskos radikálisok közé.
A legtermészetesebb választ, vagyis hogy „Na és?”, bővebben: demokrácia van, ezért az alapít pártot, aki csak akar, és olyat, amilyen neki tetszik, ráadásul azzal, akivel nem szégyell, viszont eddig még senkitől sem hallottuk. Nem csoda, a normalitásnak most nagyon nincs szezonja.
