avagy: egy napilapról
Seres László 2007. január 18. 08:57
Magyarország egyetlen „konzervatív” és „jobboldali” üzenőfüzete üzent – pontosabban nem túl nehezen dekódolhatóan üzentek általa. A lap nyíltan irracionális, misztikus, antikapitalista és antiszemita klisék dílerjévé vált.
Ez a kilencvenes évek, Bubba, nincs olyan, hogy paranoia. Minden igaz.
Hunter S. Thompson
Horváth Zsolt publicista elérte, amiről kollégái nagy többsége csak álmodik: nemcsak vélemény-, de politikaformáló tényező is lett, címlapon taglalják az állításait, a szerző kilétét firtatják. Külön műsoridőt is kap, hiszen Schmidt Mária élő tévévitára hívta, hadd lássuk, ha mást nem is, a Hír TV stúdiójának üres székét.
Horváth Zsolt ráadásul első és egyetlen publicisztikájával futott be a legjegyzettebbek közé, nem is csoda: kiváló íráskészsége megkérdőjelezhetetlen tárgyi tudással, markáns politikai állásponttal ötvöződik mintegy. Milyen szerencse, hogy volt napilap, amely felfedezte őt.
A Magyar Nemzet jókor van jó helyen: sorra fedezi fel a sajtó parlagon heverő tehetségeit. Tavaly májusban Egei Antal egyetemi hallgató küldte be első cikkét a lapnak, s lám, nemcsak azonnal közölték Antal írását, de akkora balhé lett belőle, mint most Zsoltéból – a szerző teljesen véletlenül szintén szervezkedéssel, Orbán-ellenes puccsal vádolta írása tárgyát.
Akkor a „minden hájjal megkent üzletemberek” tanácsát követő Pokorni Zoltán, most Schmidt Mária tör a szeretett vezér politikai életére, milliárdos vagyona birtokában természetesen instruktori-bábmozgatói szerepkörben.
Fájdalmas hiánya azonban a mostani cikknek a nyílt zsidózás méltatlan mellőzése: míg a „birodalomépítő” Pokorni bűnlajstromának fontos eleme volt, hogy ő tett javaslatot a holokauszt-emléknapra, siratófalat állíttatott a XII. kerületben, ezenkívül állítólag jóban van a „keresztény karácsonyból zsidó viccet kreáló” Horn Gáborral, és ez „a jobboldali táborban morálisan elfogadhatatlan”, addig Schmidtnél csak a klasszikus összeesküvés-elméletek egyéb kellékei szerepelnek: a háttérből irányító, összefonódó hatalmi elit, a gonosz nagytőke politikai táborokon átívelő figurái, a nagyhatalmú média, és egyáltalán, „az összetartozás látszata.”
Mert az nagyon fontos, az összetartozás látszata.
*
A szerzőnek minden jel szerint bőven elég a látszat, hiszen azt „erősíti” szerinte a következő „hír”: „Az Index hírportált üzemeltető vállalkozásba – Nobilis mellé – korábban beszállt csendestársként Spéder is, ami a rossz nyelvek szerint Csányi jóváhagyása nélkül nem történhetett meg. Ez azt is jelentheti, hogy Spéder a nagytőke politikai szereplésre kijelölt új személyisége.”
Akár azt is jelentheti, bár jelenthet mást is, végül is a publicisztika nem feltétlenül az egzakt tudományok műfaja, bármely kolumnát meg lehet tölteni mások vagyoni helyzetének, „rossz nyelvek” szerinti gazdasági-politikai helyezkedésének taglalásával, vagy csak sima, spontán, elkúrt denunciálással.
No name szerzőnk tehát állít valamit, amiről mi, a lap, reméljük, hogy igaz. Ha nem igaz, akkor az egész kolumnás vádiratunkban meghurcolt persona non gratis majd jól megcáfolja. A Magyar Nemzet tegnap ezirányú sajtóetikai alapállását tette közzé – és innentől válik a szerző publicisztikája az egyetlen magyar „jobboldali” (muhaha) napilap személyes álláspontjává. Ügyévé.
A szerkesztő ugyanis annyit tett, hogy miután előző napi hadüzenetének visszhangját kicsit összefoglalta a 3. oldal alján, a véleményrovatba berakta Schmidt közleményét („a cikk szerzője személyemmel kapcsolatban valótlan megállapításokat tett”), majd hozzábiggyesztette: „Sajnáljuk, hogy Schmidt Mária érdemben és tételesen nem cáfolta a hivatkozott publicisztikában foglaltakat. (A szerk.)” Klasszikus hadüzenet ez, valóban. Érdemben és tételesen.
Magyarország „jobboldali” üzenőfüzete tehát üzent, pontosabban nem túl nehezen dekódolhatóan üzentek általa. Végül is így is fel lehet fogni egy napilap szerepét, pláne ha azt írunk, amit akarunk, mert olvasói spektrumunk a nemzeti liberálistól az árpádsávos MTV-gyújtogatóig nem kap mást, nincs más a lappiacon, ezzé nőtt össze, ami.
Horváth Zsolt, Egei Antal, a reálisan létező Balavány György és számos szerzőtársuk rövid hatótávolságú publicisztikáinak visszatérő eleme a paranoia, jellemző toposza az egyedül lehetséges keresztény jobboldalt érő folyamatos kapitalista, ill. nettó zsidó kihívás, az idegenszerűek támadása. Legfontosabb alapmotívuma a polgári anyaszentegyház védelme a szektás támadásoktól, a jobboldal „spirituális vezetője” melletti hűségdeklaráció.
Se szeri, se száma ugyanis a Fideszt letámadni vágyó, Orbán Viktort trónjáról ledönteni akaró belső akarnokoknak, de csak mostanában. Előtte az áruló MDF-fel, valamint az áruló MDF mögött álló, a magyarság és a kereszténység iránt enyhén szólva közömbös, idegen gyökerű, „bankár származású” (© Bojtár B. Endre), neokon Political Capitallel és a Hírszerző cionista-sátánista főszerkesztőjével kellett szintén kolumnákon át leszámolni, az „összetartozás látszatát” fenntartani, az „összetartozók” állítólagos hátterét megvilágítani, ha jól értem azért, mert miattunk nem kormányoz most a Fidesz.
„A milliárdos vagyonú üzletasszony nyilvánosan és nem nyilvános körben tett megnyilatkozásai egyértelműsítik, hogy elégedetlen a jobboldal spirituális vezetőjével” – a polgári egyház világában nem létezhet ennél súlyosabb vád, kevesebbért is írtak már publit eretnekről. A mondat legérdekesebb alapvetése az „üzletasszony” szó pejoratív fílingje – eljön majd az idő, amikor Magyarország egyetlen „konzervatív” napilapja magát az üzlet szót is csak a raffendes Kapitalnak kijáró jelentős szájhúzással fogja leírni (képzavar).
*
Szóval, mit kíván a Magyar Nemzet? Rendet az egyházban. A Fidesz és 100 százalékosan spirituális érdekeltségű, Simicska Lajostól teljesen független körei üzentek, a korábban megbízhatónak számító frontharcos történész asszony szabad préda, Magyarország egyetlen „konzervatív” és „jobboldali” napilapja pedig, amely külpolitikai rovatában a Hamászt és a Hezbollahot támogatja, nyíltan irracionális, misztikus, antikapitalista és antiszemita klisék dílerjévé, napi felhasználójává és terjesztőjévé vált.
A nagytőke által megvásárolhatatlan, ezért posztjáról morálisan kirobbanthatatlan Spirituális Vezető pedig kénytelen végignézni, ahogy a lapok Fidesz címszó alatt azt tényfeltárják, ki kicsoda az OTP-ben.
A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A Hírszerző fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.
