Az Egyesült Államok iraki inváziója előtt Ariel Saron akkori izraeli miniszterelnök tájékoztatta Bush elnököt azokra a veszélyekről, amit Szaddám Huszein jelentett a térség számára, ugyanakkor arra is kitért, hogy az arab világ nem befogadó a demokrácia irányában – nyilatkozta Danny Ajalon, Izrael volt amerikai nagykövete a múlt héten, a Jerusalem Post izraeli napilapnak adott interjújában.
Bush-Saron találkozó. ÁllamférfiakAjalon, aki számos Bush-Saron találkozón vett részt, beszámolt arról, hogy több amerikai-izraeli konzultáció zajlott a háború előestéjén, de Saron gondosan vigyázott arra, hogy ne tegyen semmilyen konkrét javaslatot az amerikai támadásra, ugyanakkor Bush figyelembe vette Saron helyzetértékelését.
Saron szerint, Szaddám akut veszélyforrás volt a térség számára, melyet több katonai akció tényével támasztott alá. Kitért a diktátor az irak-iráni háború alatt tanúsított magatartására, az első öbölháború alatt Izraelre 39, és Szaúd-Arábiára, Kuvaitra, és Bahrainra több mint 40 kilőtt Scud-rakétára, terrorista csoportok anyagi és logisztikai támogatására, és szomszédai folyamatos fenyegetésére.
Saron elemzésében az is szerepelt, hogy noha Izrael 1981-ben lebombázta Irak osziraki atomerőművét, Iraknak továbbra is megmaradt az a technikai tudása, mellyel atombombát tud előállítani, és csak idő kérdése, hogy újra hozzáfogjon a programja megvalósításához.
Szaddám. Ki volt biztosítvaA térség demokratizálásával kapcsolatban Saron figyelmeztette Bush elnököt arra, hogy az igen hosszú időt fog igénybe venni, amit az elnök figyelembe vett.
„Saron nagyon jól ismerte az arab világot, és ezért igen szkeptikus volt azzal kapcsolatban, hogy arab társadalmak készek lennének a demokratikus kultúra befogadására.” – mondta Ajalon.
A Saron kormány volt szóvivője, Raanan Gissin szerint, Saron azt magyarázta Bush elnöknek, hogy a demokrácia megteremtésének, a stabilitás létrehozása az előfeltétele Irakban. Gissin elmondása szerint Saron egy alkalommal azt mondta Bush elnöknek, hogy „nem lehet a szekeret a lovak elé kötni, vagyis nem lehet demokráciát létrehozni a stabilitás megteremtése nélkül.”
