Jegyzet
Baj van a régi pesti zsidónegyedben. Nem most, általában. Házakat bontanak, mert nincs elég hely a lakótelepeknek.
Az erre érzékeny civilek alkalmanként (legközelebb január 23-án) nagy, vicces táblákkal vonulnak ki a mutatóba maradt, középkorinak tűnő épületek elé. Pedig csak historikusak, mint Budapest – nemrég még összefüggőnek mondott – épületállományának a nagyja. Arról már ritkábban hallani, hogy az érintettek egy asztalhoz ülnek; talán mert ritkán végződnek jól az ilyen beszélgetések.
A tegnapi a szabályt erősítő kivétel volt: Perczel Anna, a zsidónegyed rehabilitációját szorgalmazó Óvás! Egyesület és Lakatos András, a nemzetközi civil szervezeteket tömörítő UNESCO-bizottság, az NGO elnöke hívta találkozóra az érintetteket, mások mellett az örökségvédők, a főváros és a kulturális tárca képviselőit.
A megbeszélés végén egyezségre jutottak: fölösleges a rehabilitáción rágódni, vagy a kerületi ingatlanpanamák ellen harcolni akkor, ha lassan már nem lesz mit megvédeni.
Időt kell nyerni, hogy konszenzusra juthassanak a lakókkal, akiknek új lakást ígérnek a régi helyett azok, akik hagyták leromlani a régit; a kerületvezetőkkel, akikhez nyilván nem hálátlanok a beruházók, miután potom áron jutnak a leromlott épületekhez; és nem utolsósorban a városvezetéssel, amely a gyanús ingatlaneladások láttán csak a hibás önkormányzati rendszerre mutogat.
Na, ehhez tényleg idő kell: változtatási tilalom a teljes negyedre. Amit a jelenlegi gyakorlattal ellentétes, most készülő Budapesti városépítészeti keretszabályzat is indokol.
Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az érintett, VI. és VII. kerület polgármesterei ritkán látott vendégek az efféle beszélgetéseken. Most sem voltak ott.
Márpedig logikusnak tűnik, hogy aki nem ad lehetőséget a párbeszédre, az nemmel szavaz mindenre – magára is. Kár, hogy ez a stratégia a konfliktusé, és nem a konszenzusé. Mert ez utóbbi ma ritka kivétel.
A valamikori gettó szögesdróttal védett falának utolsó szakaszát például tavaly bontotta el egy beruházó a Király utcában. Ott mélygarázsról volt szó, nem együttműködésről.
A zsidónegyed rehabilitációját talán mégiscsak jó lenne falbontás nélkül kezdeni.
Ahhoz azonban, hogy ne az üres grundokon demonstráljanak az örökségvédők, a bebetonozott önkormányzati rendszer újragondolása szükséges: falakat kell bontani. A jelentéskülönbség néha csak árnyalatnyi, de itt milliárdokban mérhető. Itt van a baj.
BOR
