Zsuppán András, [email protected]
Bontanak, védenek, építkeznek és pereskednek a karakterét mindinkább elveszítő pesti zsidónegyedben. A város értékeit védők és az önkormányzat meccse döntetlenre áll.
Foghíjak, toronydaruk, szellemházak, vasbeton monstrumok, mélygarázsok – egész Belső-Erzsébetváros egyetlen nagy építési területre emlékeztet. A negyed arculata gyorsan változik, annak ellenére, hogy a legerősebb jogi védelem bástyázza körül: hetven egyedileg védett műemlék, műemléki jelentőségű terület, világörökségi védőzóna. A negyed bontása ellen fellépő civilek annyit azért elértek, hogy a szavak szintjén a főváros, az oktatási és kulturális minisztérium, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) és az új budapesti főépítész is kiemelt fontosságú ügynek tartja a negyed védelmét. Még Hunvald György erzsébetvárosi polgármester is enyhített valamicskét műemlékellenes retorikáján.
SZOCIALISTA LOBBI
Az önkormányzati kampányban a zsidónegyed megmentése mindkét főpolgármester-jelölt tervei között szerepelt – egyetlenként a régi belvárosi városrészek közül. Demszky Gábor rehabilitációs modellkísérletet ígért, ám a mögötte álló SZDSZ nem indított ellenjelöltet a két bontáspárti szocialista polgármester, Hunvald György és Verók István ellen, akik meg is nyerték a választást. (A Terézvárosban az Élőlánc ökopárt független jelöltje a szavazatok 12 százalékát elvitte.)
A szavakat csak a KÖH-nél követték tettek: tavaly újabb öt házat nyilvánítottak védetté, mások pedig – a bontást megakadályozandó – ideiglenes védelmet kaptak. Az önkormányzat és a hivatal versenyt fut, mivel a KÖH későn kezdte feltérképezni a negyedet, és lépéshátrányba került a bontásokat előkészítő önkormányzatokkal szemben. Hiller István október 26-án újabb hat ház esetében írta alá a védettségről szóló rendeletet, s 2007 első felében még négy épületet terjesztenek fel aláírásra.
Győr Attila, a KÖH védési osztályának vezetője szerint a hivatal igyekszik előre sorolni a veszélyeztetett házakat, de a lehetőségei korlátozottak, mivel évente legfeljebb 150 új műemléket védhetnek le. „Egyedül a VI. kerületben 300 védelemre érdemes épületet találtunk. A zsidónegyed esetében minden újabb körben 8-10 házat tudunk felterjeszteni a miniszterhez. A folyamat még nem ért véget, mivel a Klauzál tér körüli utcákban tucatnyi értékes ház várja, hogy 2007-2008 folyamán sorra kerüljön” – mondja lapunknak.
A friss lista munkaváltozatán gyászos mementóként ott árválkodik az 1850 körül épült, klasszicista Kazinczy utca 9., melynek bontását a hivatal nem tudta megakadályozni. Az esetet Bozóki András akkori kulturális miniszter hibájának tartják, aki nem vállalt konfliktust az MSZP-s lobbival. 2006 nyarán eltűnt a Dob utca 27. is, helyén az önkormányzat húz fel újabb monstrumot. A KÖH reménytelennek ítélte a ház sorsát, mivel az önkormányzat még a területi védelem elrendelése előtt kiadott bontási engedéllyel rendelkezett.
A CSONKÍTÁS VESZÉLYE
Hunvald György hozzáállását mutatja két nagyszerű, romantikus ház ügye a Klauzál téri csarnok mögött, melyeket a KÖH tavaly január 13-án nyilvánított védetté. A hatálybalépéshez egy hétre volt szükség, de január 20-án a két házra bontási engedélyt adtak ki. A KÖH pert indított, és Sajti Zsuzsa területi felügyelő szerint a házakat megvásárló magánbefektető már tudomásul vette a védettség tényét.
A magánbefektetőkkel való megállapodásokkal a KÖH kompromisszumokra kényszerül. „Eltűnnek a területre jellemző hosszú udvarok, mivel a KÖH sok esetben csak a főfront megtartását írja elő. Ez fog történni a Pollack Mihály tervezte Akácos udvar esetében, ahol egy Király utcai ház hátsó kertjét is feláldozzák, miközben a negyedben alig van zöldterület” – mondja lapunknak Perczel Anna, az ÓVÁS! Egyesület szakértője, aki szerint a kétszintes tetőteret kapott Gozsdu-udvar és az agyonépített Jálics-ház sem egyértelműen jó példa. A csonkítás veszélye fenyegeti a Dob utca 14.-et is, mely lemaradt a 2007. januári védettségi listáról, valamint a városrész egyik rejtett kincsét, a Király utca 25.-öt, melynek hátsó udvara lefalazva várja a sorsát.
Halálra ítélték a negyed utolsó kóser mészárszékét is (Kazinczy u. 41.), valamint a mellette álló ötemeletes Bauhaus-házat. Itt hatalmas tömb épülne, melynek tervét a „legrosszabb telekspekulációt idéző belső folyosó” és a növényzet teljes kiirtása miatt december 29-én nem támogatta az összevont műemléki és fővárosi tervtanács. Az értékes ipartörténeti emlék, a zsidó iparos múlt egyik utolsó maradványa ettől függetlenül nemsokára csákány alá kerül.
A Király utca 40. és a pár nap alatt eldózerolt Vasvári Pál utca 4. ügyében az ÓVÁS! feljelentést tett ismeretlen tettes ellen rongálás miatt. Bár az ügyészség szerint mindkét bontás törvénytelen volt, a VIII. és XV. kerületi rendőrkapitányság decemberben lezárta az eljárást. Az indoklás igazi magyar jogi abszurd: „Mindkét kapitányság úgy ítélte meg, hogy a műemlék megrongálása olyan büntetőjogi tényállás, amiben csak a saját tulajdonú műemlék megrongálását lehet büntetni, itt pedig nem az önkormányzat kezében volt a kalapács, hanem a kivitelezőjében. A rongálás tényállásnál pedig csak más tulajdonában álló tárgyat rongálnak, de a VIII. kerületi rendőrség meglepetésre azt mondta, hogy az önkormányzat a saját tulajdonát nem rongálhatta meg, a kivitelezőről viszont megfeledkeztek. A XV. kerületi rendőrség csak annyit mondott, hogy a bontáskor érvényes engedély volt a kivitelező birtokában, és nem kellett vizsgálnia, hogy az építésügyi eljárás jogszerű volt-e” – magyarázza lapunknak Földes Ádám, az ÓVÁS! jogásza. Úgy látszik tehát, a rendőrség soha nem fogja megtalálni két nagy ház jogtalan lerombolásának felelősét Budapest közepén.
RÉGI-ÚJ EGYSÉG
Súlyos gond, hogy a műemléki jelentőségű terület határát esetlegesen vonták meg. Így fordulhatott elő, hogy ősszel eldózeroltak három értékes házat a Kertész utcában, melynek csak a páros (belső) házsora áll védelem alatt. A három házat félig elbontott állapotban díszletként bérbe adták Andy Vajna Szabadság, szerelem című filmjének forgatásához.
A műemléki területen belül a KÖH elvileg egyedi védettség nélkül is képes megvédeni az utcaképet a nagyberuházásoktól, de ezzel a jogával most próbál először élni a Klauzál utca 8-10. esetében. A két nagy, öreg bérház helyén az ír Kendar Holdings akar 105 lakásos, óriási társasházat felhúzni; a műemléki környezetbe nem illő tervet a KÖH megvétózta, mire az írek pert indítottak.
Hosszú távú megoldást csak az jelenthet, ha sikerül megfékezni a jelenlegi folyamatokat, mielőtt az új és a régi aránya végérvényesen felborul. A bontásokat lehetővé tevő régi szabályozási tervek helyett jelenleg új rendezési terv készül. A tervezés lebonyolítása a főváros, a kerület és a KÖH közös feladata. Eredetileg a grémiumban az ÓVÁS! is helyet kapott volna, de az utolsó pillanatban Gy. Németh Erzsébet szocialista képviselő kérésére a civil szervezet csak megfigyelőként vehet részt az egyeztetéseken. „Még nem láttuk a tervet, de bizakodó vagyok. El kell érni a beépítési százalék és a szintterületi mutatók csökkenését, mivel ezek a szűk utcák nem bírnak el ekkora házakat és az általuk generált autóforgalmat” – magyarázza érdeklődésünkre Sajti Zsuzsa.
Rossz hír az önkormányzat számára, hogy a védett területet hamarosan kibővítik, első lépésben csak a körútig, később viszont a kerület egészére. A területen így hasonló versenyfutás indulhat meg a befektetők és a KÖH között, mint a belső városrészben. A körút és a Rottenbiller utca közötti zónában számításaink szerint legalább harminc 1875 előtti, tehát hivatalból védendő, többségében alacsony ház áll.
MÉLYGARÁZS KONTRA PLATÁN
Folytatódik Verók István szocialista polgármester botrányos tevékenysége a VI. kerületben: az október 1-jei választások után kiderült, hogy az önkormányzat mélygarázs céljára eladta a Nagymező utca Andrássy út és Király utca közötti szakaszát egy magánbefektetőnek. A beruházás a fővárosi védettségű, öreg platánfasor pusztulásával jár. A lakók megtámadták az ügyészségen a tervet, ám az építkezés megindult. Verók sajtóközleményben tudatta, hogy érzelmileg „mélyen érinti” a szerinte egyébként beteg platánok kivágása, de semmit sem tehet, mivel a terület a magánbefektetőé. A közlemény folytatása önmagáért beszél: „Eredetileg 2006. december közepére terveztem lakossági fórum összehívását a beruházással kapcsolatban, nem számolva a téli munkakezdéssel. A kivitelező azonban korábban nyújtotta be a munkakezdést az építési hatóságnál, így sajnálatos módon előbb jelentek meg a helyszínen, mint ahogy Önöknek érdemi tájékoztatást tudtunk volna adni.” A szomszédos Jókai téren a lakóknak és a Védegyletnek már sikerült megakadályozniuk egy hasonló beruházást, ezért a kivitelezést végző Murus Zrt. nekilátott a munkálatoknak, mielőtt ügyészségi döntés születik.
