Forrás: ÉS

Shlomo Stern

„Ich bin auch ein Jid”

Meghatottan olvastam Varga László fenti címen megjelent írását az ÉS idei 47. számában, amelyben megemlékezik Jevgenyij Khaldeiről/Haldejről, és megdöbbentő pontossággal, mintegy összefoglalja Haldej személyén keresztül az orosz zsidóság sorsát 1918-tól napjainkig.

Könnybe lábadt szemem, mikor a cikk közepén Varga leírja Haldej találkozását a néhány nappal előbb felszabadított pesti gettó egyik kihalt utcáján egy sárga csillagot viselő ismeretlen házaspárral. Könyvükben A. & A. Nakhimovsky is leírják ezt a találkozást (Witness to History, The Photographs of Yevgeny Khaldei, Aperture Publ., New York, 9-10. o.). Idézik Haldejt, hogyan találkozott egy üldözött-szemű házaspárral, akik, fekete bőrkabátja után ítélve, rémülve hitték, hogy újra egy SS-szel állnak szemben. Miután lefényképezte őket, hozzájuk lépett, és letépte róluk a sárga csillagot. Az asszony még jobban megijedt, „ezt nem lehet, ezt nekünk viselni kell”. Csak akkor nyugodtak meg, mikor Haldej felfedte nekik, hogy ő orosz katona és zsidó. „Az aszszony sírva fakadt.”

„Minden embernek van neve” – ez a Jad Vasem, a jeruzsálemi holokauszt múzeum mottója, amivel felhívja a Soá túlélőit, hogy elpusztított családtagjaik nevét örökítsék meg. Én szomorú kötelességemnek tartom itt először leírni, hogy ez az azóta ikonná és mementóvá vált kép nagybátyám, Klein Zoltán és felesége, szül. Stein Malvin gyermektelen házaspár képe, akik velem együtt a Wesselényi utca 13-as gettó-ház pincéjében élték meg a felszabadulást. Ők a Vilmos császár úton az azóta lerombolt Marokkói-udvarban laktak, és ott volt sportüzletük; nem sokkal élték túl e kép felvételének idejét.

Köszönet jár Varga Lászlónak e szép cikkért.

Shlomo Stern

Jeruzsálem, Izrael

Élet és Irodalom

50. évfolyam, 50. szám