Emlékművet avattak ma kora délután a Szabadság téren. Az Egyesült Államok nagykövetsége előtt leleplezett, nyitott könyvet formázó szobor a svájci diplomata Carl Lutz tiszteletére lett felállítva.
Ünnepélyes emlékműavatásA budapesti svájci nagykövetség alkonzuljaként több tízezer budapesti zsidó megmenekülését segítette elő. A Dob utcában 15 éve emlékmű hirdeti tevékenységét. Ki volt Carl Lutz? Miért pont ma és miért pont a Szabadság téren avatták fel új emlékművét?
Lutz svájci diplomataként működött már a háborút megelőzően is. Többek között a Brit mandátum területen is dolgozott Palesztinában. 1942-ben bízták meg a budapesti követség alkonzuli feladatával. Ez nagyon sokrétű tevékenységet foglalt magában. Hiszen a semleges állam képviselte Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok (akinek ma 65 éve üzent hadat Magyarország) állampolgárainak érdekeit is hazánkban.
A német megszállást követően a Sztójay kormány betiltotta a cionista tevékenységet és kivándorlást irányító irodát. Carl Lutz azonban annak vezetőjét, Krausz Miklóst és az iroda munkatársait befogadta a svájci konzulátusra és diplomáciai védettséget biztosított nekik. Weisz Artúr üveg nagykereskedővel megegyezve, annak Vadász utcai irodájában rendezték be a kivándorlási hivatalt.
Ebben a svájci védelem alatt álló épületben működött illegálisa, bár Lutz tudtával, a cionista fiatalok embermentő tevékenységének központja. Ők és Lutz több tízezer üldözöttet segítettek menlevélhez. A svájci alkonzul azt is elnézte, hogy a védleveleket hamisítva sokszorosították. A háború után Lutz visszatért hazájába, ahol csak 1958-ban ismerték el törvényesnek embermentő tevékenységét. 1965-ben a jeruzsálemi Yad Vashem kitüntette a Világ Igaza címmel.
Hogy miért az USA nagykövetség előtt állítottak emlékművet neki? April H. Foley nagykövet asszony ünnepi beszédében elmondta, hogy „Lutz és munkatársai a nagykövetség mai épületében dolgoztak, innen irányították nem csupán az üldözöttek mentését, hanem az amerikai állampolgárok képviseletét is.”
A svájci nagykövet, Marc-André Salamin, laudációjában kifejezésre jutatta, hogy „Svájc büszke Carl Lutzra, aki üldözött emberek sokaságának nyújtott segítséget. Méltán állítanak neki emlékműveket és neveznek el róla utcákat a világ minden táján a hálás megmentettek.
Carl Lutz. AranyemberDemszky Gábor, Budapest főpolgármestere rövid beszédében kijelentette, hogy „ha egy svájci (Carl Lutz), egy svéd (Raoul Wallenberg) és egy olasz (Gioirgio Perlasca) nincsenek Budapesten 1944-ben, akkor az nem lenne az a multikulturális város, ami ma.”
Külön örömét fejezte ki az iránt, hogy miközben Iránban a holokauszttagadók konferenciája zajlik, és a Szabadság téren néhány hónapja nyilas jelképek alatt törtek-zúztak némelyek, addig most a holokauszt emlékének fenntartása történik ma.
Végül a Carl Lutz Alapítvány vezetője és a svájci és cionista embermentést bemutató Üvegház Emlékszoba igazgatója, Vadász György szólt az egybegyűltekhez. Személyes történeteken keresztül világította meg az embermentés fontosságát. Egy ősi zsidó mondást idézve kiemelte, hogy „Lutz a jó cselekedeteket szaporította az emberek felett, ami a világ megítélésekor sokat fog számítani az emberiségnek.”
