Szélsőjobboldali fiatalok és fiatal muzulmánok olyan gyűlöletet hívtak életre, amelyet Németországban az emberek évtizedekig elképzelhetetlennek tartottak: vadásznak zsidó iskolatársaikra. A politikai tiltakozás sok iskolában süket fülekre talál – a „zsidó” pedig egyre divatosabb szitokszóvá válik.
A Berlin belvárosában található zsidó középiskola újabban leginkább szigorúan őrzött börtönre hasonlít – annak, aki az impozáns régi épületbe, amely a Nagy Hamburgi utcában található, be akar lépni, át kell esnie egy biztonsági ellenőrzésen. Az iskola területe körül méteres drótkerítés, kamerák mindenhol, és rendőrök posztolnak az épület előtt.
Barbara Witting, az iskola vezetője világossá teszi: „Ez nem egy gettó. Védelmet biztosítunk olyan gyerekek számára, akiknek más iskolákban diszkriminációtól kellene tartaniuk”. Az igazgatónő szerint a támadások száma az utóbbi két évben drasztikusan megnőtt. „Mindig azt gondoltam, hogy a zsidók integrálódtak a német társadalomba. Nem tartottam lehetségesnek, hogy az antiszemitizmus ilyen burjánzó módon újra kifejezésre jut, mint mostanában.”
Witting diákjai közé tartozik e hét óta két lány is, akik nemrég még az állami, nem felekezeti Lisa-Morgenstern középiskolába jártak Berlin-Kreuzbergbe. Az ellenük elkövetett atrocitások keltettek nagy figyelmet, mivel a lányokat, akik 14 évesek, egy hónapon keresztül zaklatták, verték és leköpdösték arab származású diákok. A gyerekek útja az iskolába vesszőfutássá változott, mivel a támadók az utcán is üldözték őket. A végén a lányoknak iskolába menet már rendőrségi védelemre volt szükségük.
A kreuzbergi eset nagyon súlyos, de nem kivételes: a berlini szenátus egyik jelentésében, amely az „Erőszak jelei a berlini iskolákban 2004/2005” címet viseli, a „szélsőjobb” címszó alatt 62 bejelentett esetet soroltak fel, amely erős növekedést jelez az előző évhez képest, amikor 39 hasonló eset történt. Ebben a kategóriában a szenátus a gyerekek illetve fiatalkorúak „antiszemita, rasszista/idegenellenes, szélsőjobboldali, népbujtogató, vagy fundamentalista/iszlamista megnyilvánulásait” tartják nyilván.
Horogkereszt egy berlini iskola falánA Steglitz-Zehlendorf nevű kerület egyik középiskolájában az órán egy diák így nyilatkozott: „minden zsidót el kéne gázosítani”. Friedrichshain-Kreuzbergben a diákok bezárták egyik zsidó társukat a kémiai szertárba azzal a felkiáltással, hogy „most nyitjuk ki a gázcsapot”. Egy külföldi diák Treptow-Köpenickben a következő szavakkal sértegette tanárnőjét: „zsidó, boszorkány, vizitehén”. Amikor Friedrichshain-Kreuzbergben egy pedagógiai segítő megpróbált lecsendesíteni egy diákok közötti veszekedést, a következő megjegyzéseket váltotta ki a diákokból: „kapd be, zsidó”.
Az antiszemita hullám azonban egyre inkább megerősödni látszik. Ebben az évben a berlini hatóságok már novemberig több antiszemita esetet regisztráltak, mint az egész tavalyi évben. Az Európai Unió Rasszizmus és Erőszak elleni megfigyelési központja is bírálta a német iskolákban egyre sűrűbben előforduló antiszemita, rasszista és szélsőjobboldali megnyilvánulásokat.
Az elő-pomerániai Grimmenben ezen a héten szélsőjobboldali fiatalok egy Anna Frank kiállítással kapcsolatban azt állították, hogy a napló hamisítvány. A szászországi Pareyben októberben több fiatal egy 16 éves diáktársukat arra kényszerítette, hogy a legnagyobb szünetben egy olyan táblát hordjon a nyakában, amely egy náci időkből származó feliratot tartalmazott: „Én vagyok itt a legnagyobb disznó, mert zsidókkal barátkozom”. Egy tanárnő avatkozott közbe, megszabadította a fiút a táblától, majd értesítette a rendőrséget. Jelenleg is eljárás folyik a 14 és 16 év közötti fiatalokkal szemben izgatás, kényszerítés és becsületsértés vádjával, valamint valószínűleg bizonyítást nyer a testi sértés tényállása is.
A berlini zsidó közösség már az „antiszemitizmus új dimenzióiról” beszél. A szélsőjobboldali erők ellenségeskedése mellett a zsidó gyerekeknek a moszlim fiataloktól is gyűlöletet kell elszenvedniük. A közösség azt tanácsolta a szülőknek, hogy a gyerekeket a konfliktus elkerülése érdekében inkább zsidó iskolába írassák, ott legalább biztonságban vannak.
A védett területnek azonban vége szakad az iskola falain kívül. Egy zsidó osztályt egy másik berlini iskolai csoport a helyiérdekű vasúton antiszemita felkiáltásokkal zaklatott, és a vallásos zsidóknak sapka alá kell rejteniük a kipájukat, ha az utcára mennek.
Az esetek Peter Trapp kereszténydemokrata politikust arra ösztönözték a berlini képviselőházban, hogy egy kérdést intézzen a szenátushoz: a hasonló támadások közül, amelyeket utóbb követtek el, „mennyi írható a szélsőjobb tábor számlájára”, és mennyi olyan fiatalokéra, „akik nem német származásúak”. A kérdésre nem kapott választ egyelőre.
Witting igazgató asszony szerint a politika ugyan próbálkozik hallatni a hangját a kérdésben, viszont ritkán ér el valós eredményt. Sok muzulmán fiatal annyira rejtve és védve van, hogy szinte lehetetlen elkapni őket – panaszkodik Witting. „A tanárok meg hagyják, hogy a diákok zsidó vicceket meséljenek”.
A „zsidó” szó a fiatalok között egyre gyakrabban használatos, és egyre magasabbra kapaszkodik a szitokszavak toplistáján – állítja Peter Wagenknecht, a kreuzbergi „Oktatási építőkövek az antiszemitizmus ellen” projekt munkatársa. Wagenknecht és kollegái jelenleg állami támogatással workshopokban és iskolai látogatások alkalmával az antiszemitizmusról világosítják fel a fiatalokat.
Aki a „zsidó” szót mások megsértésére használja, még nem feltétlenül antiszemita, hanem sokkal inkább meggondolatlan, állítja az aktivista. „Sok diák már nem érzékeli a szó élét, egyszerűen nem tartják tabunak többé.” Hasonló módon a diákok az „áldozat” szót is sértésként használják, hogy valakit gyengének mondjanak.
Wagenknecht szerint, amikor a 90-es évek elején elkezdték a felvilágosító munkát, az antiszemitizmus még nem jelentett ekkora problémát, mint most. Ma gyakran két forrásból táplálkozik: arab vagy török származású diákok esetében a családokat átitatja a közel-keleti konfliktus, és „Izrael-ellenes” álláspontot vesznek fel, ami azonnal antiszemitizmusba csap át a fiataloknál. A német fiatalok esetében a szélsőjobboldali tendenciák ideológiai alapon ültetnek a fiatalokba egyre mélyebb és tévesebb előítéleteket a zsidókkal és a zsidósággal kapcsolatban.
Wagenknecht aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a zsidó fiatalok az atrocitások elkerülése érdekében eltitkolják származásukat osztálytársaik előtt. „Nem akarják nyilvánosságra hozni, az osztályban gyakran nem ismert a származásuk, a tanárok pedig nem árulják el”. Az ilyen tanácsot általában saját szüleiktől kapják a fiatalok, akik meg akarják spórolni gyermeküknek a konfliktusokat. Witting igazgató asszony szerint „mi vagyunk az egyetlen iskola Berlinben, ahol a zsidó diákok identitásukat felvállalhatják. Máshol a többséghez kell alkalmazkodniuk”.
Hetek/Spiegel
