Izrael ellentmondásos védelmi kerítésének építése hajthatatlanul halad a főutcákon át, és már a befejezéséhez közeledik. A kilenc méteres táblák elzárják a főként zsidók lakta nyugat Jeruzsálemet, hogy megvédjék azt az öngyilkos merénylőktől. Ahelyett azonban, hogy a fal kirekesztette volna a palesztinokat, több ezernyit vitt be Jeruzsálem belsejébe.
A legtöbb kelet jeruzsálemi arab elég szerencsés ahhoz, hogy birtokában legyen egy jeruzsálemi személyi igazolványnak, mely lakhatási jogot biztosít számukra a falon belül, mielőtt az végleg bezárulna. Az eredmény egy drasztikus szociális és demográfiai változás a bibliai város külvárosában, melyet már két fal is elválaszt: Ariel Sharon „beton örökségének” tetejéről tisztán látható Szulejmán óvárosi fala.
A külvárosi kerületek félig elhagyottak, mivel akik megtehették vagy elég gazdagok voltak, már elköltöztek. A törvények a belsőbb külvárosokban megkétszerezték a lakbéreket és az ingatlanárakat is növelték az arab részeken, arra ösztönözve az újonnan érkezetteket, hogy zsidó területekre költözzenek. Raed Jaber, egy 27 éves arab al-Eizariya-ból, egy méteráru üzlet tulajdonosa a majdnem kizárólagosan zsidó lakta Pisgat Zeev nevű településen.
„Be fogok költözni egy éven belül, vagy amikor megházasodom” – mondta vállrándítva, ezzel is kifejezve ellenérzéseit azon vallásos zsidók felé, akik szórólapokon kérik az ott lakókat: araboknak ne adjanak ki ingatlanokat.
Pisgat Zeev tulajdonképpen Jeruzsálem szomszédságában van, viszont a zöld zónán kívül esik olyan területen, melyet Izrael az 1967-es háború során szerzett meg. A kritikusok azt mondják, hogy a félig kész, 450 mérföld hosszú fal a zsidó állam földszerzési trükkje. Az ENSZ szakemberei szerint ez 10.1 százalékot vesz el abból a területből, amelyre a palesztinok tartanak igényt az államuk megalapításához. Izrael pedig ragaszkodik ahhoz, hogy ez egy biztonsági és anti-terrorista kerítés, melynek célja a lakosság védelme.
„Ez egy sokkal tisztább képet ad nekünk a várok kerületéről” mondja Miri Eisin, Ehud Olmert miniszterelnök szóvivője. „Azt mondjuk folyamatosan, hogy ez nem egy jövőbeli határ lesz. Ez egy olyan védelmi vonal, mely nehézséget fog okozni azoknak, akik csak úgy besétálnának Jeruzsálembe azért, hogy felrobbantsák magukat.”
Az izraeli Védelmi Minisztérium honlapja kiemeli, hogy ez csak egy fal, vagy ahogy ők hívják egy szilárd határvonal, melynek csak egy kis része érinti a sűrűn lakott részeket, és arra szolgál, hogy megakadályozza az orvlövészeket, hogy tüzet nyissanak Jeruzsálemre. Egy pár perces autóútra Jeruzsálemtől északra fekszik Dahiyat al-Bareed, pont a rossz oldalon, egy pár méter híján. Az itteni fal kettéoszt utcákat és elválaszt családokat: a helyi frusztrációt jól mutatja egy falra festett horogkereszt. A taxik és munkások még éppen átférnek egy résen, amit várhatóan heteken belül bezárnak. A kivándorlás emiatt nyilvánvaló: az utcák üresek, az iskola létszáma 1500-ról 500-ra esett vissza, a lakásokat bérlők 80 százaléka elköltözött és az üzletek bezártak. A szegények bevándorlása azonban észrevehető a csökkenő bérleti díjak miatt.
A sárga izraeli rendszámtáblákat felváltotta a zöld palesztin, egyre több nő kendőzi el magát, a kelet jeruzsálemiek eltűnnek a hivatalokból és osztálytermekből, a bolttulajdonosok pedig egyre inkább tapasztalják az idegen akcentusokat, melyek elővigyázatosságra intenek.
„Amint elkezdték itt ásni a fal alapját, az emberek elkezdtek költözni. Mostanra a háztulajdonosok 90 százaléka elköltözött” – mondta a 42 éve Hani Bakir. „A bűnözés megnövekedett, a boltokat fosztogatják és a házakat feltörik.” Egy 2006-os tanulmány kimutatta, hogy az 5100 megkérdezett palesztin 17.3 százaléka költözött el a fal miatt.
Adatok:
– a fal hossza 793,41 kilométer
– eddig 403,95 kilométernyit fejeztek be
– az építés mérföldenként 2 millió angol fontba kerül
– a fal által elzárt területeken a bérleti díjak 50 százalékot estek
