Ezen a napon született Kéthly Anna szociáldemokrata politikus, a nőmozgalom egyik vezetője, aki az emigrációs mozgalomban a Magyar Forradalmi Tanács elnöke volt.
1889. november 16-án született Budapesten Kéthly Anna. Apja, a kilencgyerekes család feje tehetséges munkás volt a Ganz-gyárban. Külföldi szerelési munkákkal is megbízták, s így gyermekei tanulását tudta biztosítani. Anna a polgári iskola elvégzése után gép-és gyorsírást tanult, s a Tolnai Világlapja szerkesztőségében helyezkedett el. Apját kísérve külföldi útjaira tanult meg németül (később angolul). Állandóan képezte magát. Bekapcsolódott a tisztviselőnők szervezkedésébe, a szociáldemokrata szakszervezetbe, a Magántisztviselők Országos Szövetségének tisztviselője, nőtitkára majd vezetőségi tagja lett, később a szervezet alelnökévé, főtitkárává választották. A szövetség jelöltjeként a parlamentbe is bekerült.
1919 végén belépett az Magyar Szociáldemokrata Pártba, s évtizedekig a szocialista nőmozgalom egyik vezetőjeként működött. 1922-48 között tagja volt a párt vezetőségének, országgyűlési képviselőként több bizottság aktív tagja volt, felszólalásainak száma megközelítette az ezret. Fáradhatatlanul járta az országot, politikai tapasztalata társadalmi érzékenységgel párosult. Szenvedélyes és okos megszólalásaira a Parlament minden padsorából odafigyeltek. Akkoriban elterjedt ez a mondás róla: Egyetlen férfi van a parlamentben – az is nő.
A Nőmunkás című lap közölt tőle írásokat, 1926-tól ő lett a felelős szerkesztő és kiadó, s az maradt a lap betiltásáig, 1938-ig. Írásai, tanulmányai megjelentek a Népszavában és a Szociáldemokrata Füzetekben is. A párt nőmozgalmi programjában leginkább szociális, munka- és magánjogi porblémákkal foglalkozott. Nemcsak a gyárakban és a földeken dolgozó nőkre, hanem a háztartásbeliekre, és a középosztálybeli dolgozó nők gondjaira is odafigyelt.
Személye hamarosan külföldön is ismertté vált. A második világháború alatt szembeszállt a soviniszta fajüldöző politikával s a fasiszta törekvésekkel, a zsidótörvényeket élesen elítélte. Támogatta a polgári ellenzék és a szocdemek összefogását. A háború után már 56. évében járt, de újult erővel kapcsolódott be a munkába. 1945-ben a Világosság című szociáldemokrata napilap felelős szerkesztője lett, beválasztották a szociáldemokrata párt vezetőségébe, ő vezette pártja parlamenti frakciójának intéző bizottságát 1948-ig, és továbbra is részt vett a nőmozgalom irányításában. Igazi demokrataként elutasított mindenféle diktatúrát, ellenezte a két munkáspárt egyesítését, ezért kizárták pártjából. 1950-ben koncepciós perben életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték, négy év után szabadult, de 1956-ig házi őrizetben tartották.
Kiszabadítását a brit munkáspárt főtitkárának, Morgan Philipps moszkvai látogatásának köszönhette, mert a brit szociáldemokrata politikus Hruscsovot, az SZKP első titkárát személyesen kérte közbelépésre Kéthly sorsa miatt. 1956-ban az újjászerveződő szociáldemokrata párt elnökeként Nagy Imre mellé állt, a november 2-i koalíciós kormányban államminiszteri tisztséget vállalt. November 3-án a II. Internacionálé bécsi értekezletére utazott, hogy tárgyaljon kormánya támogatásáról, és amikor hírt kapott a szovjet támadásról, már nem tudott visszatérni Magyarországra. (Autója a határátlépés után a szovjet tankok láttán visszafordult.) Megkezdődött emigrációs élete. Brüsszelben telepedett le. A Magyar Forradalmi Tanács elnöke lett, 1957-től 1964-ig a Londonban megjelenő Népszava kiadója volt. Bibó István őt tartotta a Nagy Imre-kormány egyetlen hiteles külföldi képviselőjének.
Ő volt a forradalom legmagasabb rangú képviselője a világpolitika színpadán, s mint ilyen, sokat utazott és mindenütt felszólalt a magyar ügy érdekében. Amíg egészségi állapota engedte, aktívan részt vett a nemzetközi szociáldemokrata mozgalomban. Azok közé a ritka tisztességes politikusok közé tartozott, akik életük végéig következetesen képviselték a demokrácia és a szocializmus, a szabadság és a haladás ügyét. 1976. szeptember 7-én hunyt el a belgiumi Bankerbergében. 1990-ben hazahozták hamvait és Budapesten magyar földbe helyezték örök nyugalomra.
Ma azok a volt baloldali szociáldemokraták, akik annakidején őt személyében támadták, ha későn is, megértették, hogy nem a kommunistákkal titokban paktáló álbaloldaliak, hanem az olyan típusú vezetők, mint Kéthly Anna képviselték a szociáldemokrácia igazi érdekeit. Kéthly Anna személyiségét a német szociáldemokrata párt folyóiratában, a Vorwärts-ben a forradalom ötvenedik évfordulójára megjelent cikkében Helga Grebing, a nemzetközi szociáldemokrata mozgalom történésze kifejezetten méltatta.
