Ádám Zoltán 2006. november 11. 09:25
Gergényi Péter elutasította a hibák és jogsértések vizsgálatára irányuló igényt. Hazug és cinikus, a rendőri fellépést kritikusan szemlélőket megvető nyilatkozatokat tett. Magatartása önmagában alkalmas volt a rendőrséggel – rajta keresztül pedig a kormánnyal – szembeni közbizalom aláásására.
1/2. oldal »
Volt egyszer egy párt, amely a kelet-európai emberi jogi mozgalmak magyarországi képviselőjének, a hetvenes-nyolcvanas évek demokratikus ellenzékének szellemi és politikai örököseként jött létre. Ez a párt talán minden más magyarországi pártnál európaibb Magyarországról álmodott. Zsigerből utasította el az emberi jogok megsértését és a rendőri önkényt.
Ez régen volt.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán és az Olton, melyeknek, ha nem is egy, de egymáshoz nagyon hasonló a hangja: a Kelet-Európára alvadt testi-lelki nyomorúság jajveszékelése; a társadalmi érdekérvényesítés egymáshoz nem illeszkedő fogaskerekeinek csikorgása; a működésképtelen politikai intézmények összeomlásának egyre hangosabbá váló robaja.
Az elmúlt két hónapban Magyarország sokat közeledett ehhez a Biharkeresztes és a Donyeck-medence között domináló mintázathoz. Mintha a hazugság, melynek permanens és szisztematikus kivitelezését rendszerint a politikusaink szemére vetjük, sokkal inkább egy olyan nagy, közös öncsalás volna, miszerint a demokrácia és a kapitalizmus, amit az elmúlt 16 évben létrehoztunk, szubsztantíve működik. Hogy az Európai Unió tagjaként a fejlett világ integráns részét alkotjuk, és kielégítő – nemegyszer nemzetközileg megcsodált – eredménnyel vesszük át annak társadalmi és gazdasági intézményeit.
Az elmúlt hetek nyílt és mindenki számára jól látható válságjelenségeiből arra következtethetünk, hogy ez a feltevés hamis. Nincsenek a társadalmi viselkedés normarendszerére, a gazdasági berendezkedés jellegére és a politikai hatalom feladataira vonatkozó konszenzusaink. A versengő érvrendszerek egymással kevéssé kommunikáló, elkülönült paradigmákba rendeződnek.
*
Az október 23-án Budapest utcáin történtek megmutatták, hogy egy kiélezett politikai helyzetben mindez hová vezet. Nem hiszem, hogy a parlamenti ellenzék főerejének érdekében állt az utcai harcok kirobbantása. Nem állt érdekében, és nemcsak azért, mert a képviselőinek betörhették a fejét.
A parlamenti ellenzék főereje, bár sok tekintetben alapvetően hibás módon, de az alkotmányos demokrácia keretein belül politizál. Az utcára hívja a híveit, ahol tűrhetetlen stílusban előadott ostobaságokkal szórakoztatja őket, de a lényeget tekintve soha nem szólít fel az alkotmányos intézmények elvetésére. Nagyon messzire megy el, de nem lépi át a Rubicont; egyrészt mert minden ellenkező híreszteléssel szemben ez nem fér össze az értékrendjével, másrészt mert tudja, hogy ezzel a saját cselekvési lehetőségeit is nagymértékben szűkítené.
Vezetői nem antiszemiták. A november 4-én maguk elé tartott „Az igazság szabaddá tesz” transzparens nem kódolt antiszemita üzenetet tartalmazó Auschwitz-reminiszcencia volt. Ha az lett volna, nem tartották volna maguk elé. A kódolt antiszemitizmus – itt és most – nem így működik.
A kormányoldal támogatóinak meg kell érteniük, hogy a jobboldal számára az október 23-án tapasztalt rendőri fellépés az alkotmányos demokrácia alapszabályainak megkérdőjelezését jelentette a politikai hatalom részéről. Úgy érezték, hogy a szakszerűtlen és velük szemben ellenséges rendőrség a szó szoros értelmében az ő bőrükre folytat test-test elleni küzdelmet a kődobálókkal.
A Fidesz gyűlésén részt vett százezer ember egy része lehet, hogy rokonszenvezett az utcai harcosokkal (szerintem a túlnyomó részük félt tőlük), de legfeljebb elenyésző számban csatlakozott hozzájuk. Az Orbán Viktort és Wilfried Martenst kisgyermekükkel meghallgatni érkező polgártársaink joggal gondolhatták úgy, hogy a rendőrségnek nemcsak a Parlamentet kötelessége megvédeni, hanem az ő testi épségüket is.
Ízléseken nem vitatkozunk, pofonokon igen.
A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A Hírszerző fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.
1. oldal
