David Duke antiszemita kötetét propagálja a Lelkiismeret 88
Seres László 2006. november 7. 14:10
David Irving után újabb világhírű neonáci látogat hazánkba: barátja, a rasszista, antiszemita nézeteket valló David Duke, a Ku Klux Klán egyik újraszervezője, zsidógyűlölő kötetek szerzője, volt louisianai képviselő, kormányzójelölt. Egy hungarista könyvkiadó jóvoltából holnaptól Budapesten és több vidéki helyszínen köszönthetjük vendégként.
„A könyv oly meggyőző, dokumentációi pedig oly vitathatatlanok, hogy az olvasó soha többé nem fogja úgy látni hazánk és a világ politikai életét, mint eddig” – lelkesedik a magyar vendéglátó Gede Testvérek Bt. nevében is a Lelkiismeret recenzense „a világ legolvasottabb anticionista könyve”, a Zsidó szupremácia – a zsidókérdés amerikai szemmel c. mű iránt.
„A könyv által tárgyalt néhány főbb kérdés: a minden nép ellen gyűlöletet tanító talmudista-zsidó vallás, a holocaust propaganda, a palesztin népirtás, a szeptember 11-i terrortámadás, az iraki háború, a zsidó lobby, a cionista szupremácisták által megszállt amerikai kormány, és számos más kérdés, amelyekről a zsidók által uralt média sötétségben tartja a közvéleményt” – tudhatjuk meg a Lelkiismeret honlapjáról.
Az ismertető azonban méltatlan módon szerénykedik a mű szerzőjéről: a hazai kiadást megünneplendő mégiscsak Amerika egyik legismertebb neonácija, David Duke látogat holnap hazánkba, „díszvendégként”.
A díszvendég
Az 56 éves US-neonáci hat helyen tart könyvbemutató előadást (Budapest, Debrecen, Pécs, Szeged, Miskolc, Győr), két szélsőjobbos fővárosi könyvesboltban pedig dedikál. De ki ez az ember?
Duke 1978-ban, a KKK ruhájában David Duke már fiatal korában azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy rendszeresen megünnepli Hitler születésnapját. 17 évesen belép a Ku Klux Klánba (KKK), az egyetemen náci egyenruhában járkál, a fehérek felsőbbrendűségét hirdető teóriák érdeklik. 26 évesen Dorothy Vanderbilt álnéven szexuális tanácsadási könyvet ír nők számára, különös tekintettel a vaginális gyakorlatokra és az anális szexre.
Később ő az, aki Louisiana államból gyakorlatilag teljesen újraszervezi, „modernizálja” a mélyen rasszista, korábban fekete polgárokat is gyilkoló, égő keresztekkel félelmet keltő KKK-t, leveteti velük például a fehér csuhát, bevezeti a hétköznapi öltöny használatát, és elsőként enged be nőket is a szervezetbe.
Átnevezi a KKK legfelső vezetői tisztét, így lesz a „Nagy Varázslóból” „Országos Igazgató”. Sokak szerint a rasszizmust még sokkal veszélyesebbé tette azzal, hogy „mainstreamre” igyekezett formálni. 1978-ban kilép a Klánból, két évre rá megalapítja az „európai-amerikai” (értsd: fehér) érdekeket védő, faji szegregációt hirdető NAAWP-t, tevékenységének súlypontja azonban a feketékről és a bevándorlásról lassan áttevődik a nemzetközi „zsidó szupremácia” elleni harcra.
On tour
Mint a legtöbb déli rasszista, politikai befolyást ő is először a Demokrata Pártban próbál szerezni, éspedig 1975-ben, amikor a párt színeiben kísérel meg bejutni a louisianai törvényhozásba. 1988-ban még a demokraták, majd a kis Populista Párt elnökjelöltként is próbálkozik – hiába, úgyhogy még abban az évben átlép a republikánusokhoz.
1989-ben sikeresen legyőzi párton belüli riválisát, John Treent, és bekerül a lousianai képviselőházba, annak ellenére, hogy az idősebb George Bush elnök és Ronald Reagan exelnök is Treen mellett kampányol. 1991-ben úgy indul republikánusként – végül sikertelenül – a kormányzói posztért, hogy a Republikánus Párt levélben biztosítja őt és nézeteit a teljes megvetéséről.
1998-ban, My Awakening (Ébredésem) c. könyvében ismét nyíltan náci hangot üt meg, a zsidók asszimiláció-képtelenségéről, a fehér áriák megmentéséről beszél, majd 2000-ben újabb fehér szervezetet alapít NOFEAR néven. 2003-2004-ben kampányfinanszírozási csalásért és adómegkerülésért 13 hónapig börtönben ül.
Immár öltönyben, egy újabb sikertelen kampány idején
Zsidó szupremácia című, állítólagos Talmud-idézetekkel tarkított könyve először Oroszországban jelenik meg 2000-ben, az első ötezer példány pillanatok alatt elfogy. Botrányt kavar, hogy a művet egy Jelcin-barát szélsőjobbos hivatalnoknak köszönhetően az orosz Duma épületében is árulják, bár a későbbi ügyészi eljárás nem igazolja, hogy az (állítólag azóta 500 ezer példányban kinyomott) kötet megjelentetése vétett volna az orosz gyűlöletbeszéd-törvény ellen.
2001-ben közli, hogy Amerika cionisták és zsidó neokonok általi megszállása vezetett szeptember 11-hez, majd két éven át főként Oroszországban és Ukrajnában tart antiszemita előadókörutakat. Szélsőjobbos nacionalistákkal és antiszemita kommunista tábornokokkal networköl. Nyíltan kiáll a jelenleg németországi börtönbüntetését töltő holokauszt-tagadó, Ernst Zündel mellett, támogatja a revizionista történészt, David Irvinget, s honlapján kiemelt figyelemmel kíséri az európai szélsőjobb (NPD, Le Pen, Vlaamse Belang) előretörését.
2002-ben Duke ellátogat Kelet-Európába (állítólag Magyarországra is), és csak 2004-ben jelenteti meg könyvét Amerikában is. Bejárja a Közel-Keletet, ahol tévéknek nyilatkozva Izraelt és a cionizmust szapulja. És bár több törvényhozó megpróbálta kitiltani Ukrajnából, napokkal budapesti látogatása előtt ismét keleti szomszédunknál járt, ahol egyetemi előadásában világosan elmondta, melyik néptől kell védeni a világbékét.
Holnap legyen a mi vendégünk.
(Forrás: ADL, Wikipedia)


november 12th, 2006 at 13:47
Ha a zsido tiszta lenne nem kellene felnie. Ha valami nincs, arrol nem beszelnek, ugye? Az ugynevezett antiszemitizmus is ertelmet vesztene, ha nem lenne szemitizmus. Csak a szemitizmus fel a nyilvanossagtol. Ha meg leleplezik, akkor kiabalja: anti-szemitak!!