November 7-e nem csak a Téli Palota ostromáról nevezetes. 1944-ben ezen a napon végezték ki a nyilasok Szenes Anikót (Hannát). A fiatal lány ejtőernyősként érkezett Magyarországra, hogy a halálraítélt zsidóknak segítsen. Elárulták, elfogták, elítélték és kivégezték. Mindössze 23 éves volt. Ma már emlékpark, alapítvány, sőt oktatási ösztöndíj is van elnevezve róla.
Szenes Hanna1921-ben budapesti értelmiségi családban született meg a kis Anikó. Édesapja, Szenes Béla ismert újságíró és színpadi szerző volt. A belbudai családi otthon, apja korai halála ellenére a felnövekvő leánynak is komoly szellemi tőkét biztosított. Az asszimilált zsidó család a legmodernebb és legjobb képzést igyekezett nyújtani gyermekeinek.
Anikó a budai Baár Madas Gimnáziumba járt, ott is érettségizett. Ez a református magángimnázium (csak lányok számára) katolikus és zsidó tanulókat is felvett. Igaz magasabb tandíjat kellett fizetniük. Ennek ellenére az Anikót és testvérét nevelő özvegy édesanyjuk úgy látta, hogy megéri az áldozatot. Kitűnően érettségizett, de a zsidótörvények miatt nem volt lehetősége a továbbtanulásra.
1939-ban kivándorolt az akkori Palesztin Brit Mandátumra, a mai Izraelbe. Szdot Jamban, egy tengerparti kibucban élt és végzett kétkezi munkát. Eközben teljesen átjárta az ősi zsidó otthon megteremtésének láza. Az ebben való részvétel és az Erecen tett kirándulások felébresztették benne a költőt.
Amikor kitört a második világháború és a zsidók üldözéséről és meggyilkolásáról egyre többet lehetett hallani, Anikó (illetve akkor már Hanna) jelentkezett a brit hadseregbe. Egyike volt annak a tizenhét zsidónak, akiket arra a különleges feladatra képeztek ki, hogy Jugoszláviában ejtőernyővel leugorva igyekezzenek megakadályozni a magyar zsidók küszöbön álló letartóztatását.
Amikor elérte a magyar határt, akkor egy árulás következtében letartóztatták. Hosszas vallatás, idős édesanyjának megkínzásával való fenyegetés hatására sem árulta el társait és az akció részleteit. A nyilas hatalomátvételt követően Hannát rögtönítélő bíróság elé állították, és halálra ítélték. November hetedikén.
Izraelben az óta is nemzeti hősként tisztelik, utcákat neveztek el róla. Verseit, mint népdalokat éneklik Izrael szerte. Tehetik is, hiszen ezekben foglalta össze hitvallását:
„Vannak csillagok, melyeknek fénye világít a földön,
Mikor ők maguk már régen nincsenek helyükön.
Vannak emberek, akiknek csillogó emléke világít,
Amikor ők maguk már nincsenek köztünk.
Ezek a fények csillognak és különösen,
Ha sötét az éjjel: mutatják az utat az embernek.”
