Forrás: ÉS

FORGÁCH ANDRÁS

Zehuze

ami minket illet, Apussal, Morgensternnel szólva: ein finstrer Esel sprach einmal, zu seinem ehlichen Gemahl: „Ich bin so dumm, du bist so dumm, wir wollen sterben gehen, kumm!” Doch wie es kommt so öfter eben: die beiden blieben fröhlich leben*, Eisenhower még egy pofátlan Christmas cardot küldött a Népi demokráciáknak, amit nyilván jó nagy hahotával fogtok fogadni, miszerint az amerikaiak tudják, hogy ti milyen megpróbáltatásoktól szenvedtek, és együtt éreznek veletek, mert szerinte ti is a személyes és politikai szabadságotok restaurálásába reménykedtek, vagyis abba, hogy Horthy papa visszajön, ugyan mi mást lehetne nálatok restaurálni? és hogy a ti kitartásotok majd újra a világ szabad nemzetei közé emel, a saját háza táján kéne söpörnie, Mr. President! kibújt a szög a zsákból, se Békét nem akar, se status quo-t, ez nyilt hadüzenet a szeretet ünnepére, nevetnem kell, amikor azért dobnak börtönbe egy néger varrónőt, mert nem adta át a helyét egy fehér férfinak az autóbuszon,

1956

ijesztő hirek jönnek a magyarországi földrengésről, amikor az ember már biztonságba tudja a szeretteit, jön egy ilyen szörnyű hir, és ezt nem lehet megszokni, azóta éjjel-nappal felváltva csüngünk a Kossuthon, de nem tudjuk, mit higgyünk, Apus három napja nem akar leülni az iró asztala mellé, pedig ha nem dolgozik, én se birok hozzátok utazni, a betüid a legutolsó leveledbe ellenkeznek a leveled tartalmával, néha nagyitóval is nehéz ki syllabizálni, Sudánba is beköszöntött a szabadság, Farouk be akarta kebelezni, de most a Brittek kiokádták, már 4 éve megigérték, és most mehetnek Isten hirével, de azonnal kitör a harc a rebellisek között, a hatalmi vákuumban, amit a Brittek hagynak maguk után, hogy bebizonyitsák, nélkülük nem megy, ugyanezt a trükköt Palestinába is be akarták dobni, a TITO egy chaméleon, ahová megy, olyan szinü, Egyptomban barátkozott egy kicsit Nasserral, kislányom, a betűid kuszák, valósággal fejjel lefele kell olvasni őket, mint néhol olvassák a Talmudot, mert csak 1 könyvük van, és körbe ülik, és felnőtt fejjel is csak fejjel lefele tudnak olvasni; úgy néz ki, mintha a földrengés alatt irtad volna, igaz, a te otthonod néha hasonló földrengéshez, azt irod, hogy nem kell fölfujni, de ha nálatok reng a föld, mi itt megkapaszkodunk a butorokba, kellemetlen volt, irod, és más semmi, Matyi fején találta a szöget, azért jó a földrengés, mert Apu és Anyu sose hintáznak, most legalább ők is hintáztak egy kicsit, Robinak úgy látom, nincs ideje olvasni a mi leveleinket, te pedig utazol reggelente a jeges időbe Pest Hidegkútra, mi itt naponta hallgatjuk, hogy a Nilusi szónok egész Palestinát akarja vissza hóditani, bár volna itt egy olyan fül, amelyik meghallja Nasser fegyvercsörgetésébe a vágyat, hogy észre vegyék, egy hinta-politikus, mégis, hamarossan Alkotmányt fog adni a népének, és olcsó villanyáramot az Assuáni gát által, ami Sárát illeti, a heti egyszeri pelenka mosást csinálhatná más, legalább a hét végén leülhetnél egy könyvet olvasni, irod, hogy Gitusba nyomtad a vitamin injectiókat, bár vitamin injectiokkal boldogságot is lehetne nyomni valakibe, nagyon furcsa hireket hallottunk Moskvából, nem igazán tudjuk kisillabizálni, valami titkos beszédet mondott Khruscsev a Stalin ellen? mi Apussal nem tudjuk mire vélni, a döbbenettől csak hallgatni tudunk, ha csak fele is igaz annak, de nem fele, tizede, amit Khruscsev elmondott a titkos beszédébe, akkor is nagyon nehéz idő vár a világ összes kommunistájára, ami egy nagy család, amely elvesztett egy Apát, és az Apáról kiderült, hogy ruthless murderer and cruel criminal, fáj leirni, Apus megszerezte nagy nehézségek árán, és be van zárkózva vele már két napja, a szeme alatt olyan mély árkok vannak, hogy siralom nézni, a mi Pártunk nem profitált az ilyen gonosz tettekből, hanem inkább kárára volt, Solokhov azt mondta, hogy hiába várják el az orosz iróktól, hogy legyen egy hatodik 5 éves tervük, úgyse fogják teljesiteni, mert az iróknál nincs rendetlenebb népség, a brittek Cyprusról deportálták Makariost, nem telik sokba, mig rájönnek, hogy az ilyen deportálással nem hogy elfojtanák a népek szabadság vágyát, hanem megszemélyesitik, Lenin levele Stalinról hallatlan érdekes documentum, Sára úgy látom, sokat betegeskedik, akarom tudni azt is, hogy Pest Hidegkútra mennyi idő alatt jutsz ki, meglepő volt, hogy Vorosilov nekiesett a soviet fiataloknak, mondván, hogy a szórakozó helyeken illetlenül viselkednek, Marokkó véglegessen kikiáltotta függetlenségét, kezd Africa térképe formálódni a saját törvényei szerint, már csak ezért is jobb lenne, ha Israel jobb viszonyt ápolna Egyiptommal, még akkor is, ha a fedayeenek nem mind szabadságharcosok, nincs mit tenni, ha ők megölnek valakit, mi tüzözönnel mészárolunk le egy rakás embert és kijelentjük, hogy ez éppenséggel Micrájim meggondolatlan tettének elkerülhetetlen következménye, most már Hammarskjöld is jön, hogy cease-fire-t csináljon az arabokkal, most már csak őszig kell kibirni valahogy, legalább mi köztünk legyen most cease fire, ne fenyegetőzz, hogy végleg visszatérsz, rajta, kezd bátran előről nulláról az életedet, gyere, fürészeld magad alatt a fát, leveleid hangját nem lehet másként érteni kicsi lányom, mint vész sikolynak, azokból olyan fekete bánat árad, hogy az egész lakás besötétedik, mikor kinyitjuk a boritékot, Dmitri és Hanna helyzete egészen más, bár sok paralell van Dmitri és Robi közt, ők a mi családunkba jött idegenek, mindenesetre van egy nagy külömbség, Dmitri is tud üvölteni, de a szerszámait elpakkolja rendben, és be tud verni egy szöget, kissé szomorúan olvastam, milyen büszkén beszélsz arról, hogy gyermekkorodat elfelejtetted, és kitörölted az emlékezetedből, és nem törődsz a sweet sixteennel, ezt én mondom neked, sweet 55, hallottad, hogy az Ifju gárda irója öngyilkosságot követett el, ráadásul a Sára születésnapján, sok kommunista nehéz órája ez, legalább Rákosi a Sportcsarnokban nem tért ki a felelősség vállalása elől, Dávid most a privát sectorban próbál szerencsét, a gyár nagyon messze volt, és nem is szeretett oda járni, szenved, mert eddig megmondták neki, mit csináljon, itt meg sokszor nincs munkája, ha elküldöd a Khrullt annak nagyon fogunk örülni, arra a Hochstaplerre Apusnak már régen fájt a foga, most nyakig van a József-eposba, bolyong Judeába és Samáriába, meg a piramisok között és azon töpreng, mit csináljon a Stalin kötetekkel, amelyek polcának diszhelyén állnak, ha az ember kivesz egy könyvet a könyves polcról, keletkezik egy rés és kezdődik a könyvek tologatása, alig várom, hogy megvehessem a hajó jegyet Genuába, meghökkentem, hogy engem csak úgy mellékesen elintéztél: hallom, nincs pénz az utazásra, nem baj kislányom, ha te fogsz akarni az én koromban messzi földre utazni a lányodhoz, remélem ő nagyobb örömmel vár majd, nekünk se éjjelünk se nappalunk, az úgy van, hogy minél öregebb valaki, annál jobban lehullanak rólla a hervadó levelek, és csak az ember marad, akinek fő gondolata a gyermekei, nem mintha én öreg volnék bármely értelemben, de mégis a család kerül előtérbe, Apus úgy él és dolgozik, mint egy űzött rabszolga, az én utazásom az Ő műve, közbe megy a fegyverkezés, a csehek Egyiptomnak, a franciák minekünk, a sovietek Syriának, az angolok Jordániának, és hiába vonult ki az utolsó angol Micrájimból, naponta üzengetnek egymásnak fenyegető üzeneteket, Nassert elnökké választották, most már csak az adott szó tartja a megállapodásukat össze, drága édes Apus, ma hajnalba megérkeztem, a család két éjjel nem aludt, küldtem ugyan egy sürgönyt Bécsből, de a vonatot lekéstük, de már aludtam egy jót, de minden rendben van, de a csomagjaim megérkeztek, de a Lányunk betegszabadságot kapott, mert az alergiája rettenetes állapotban van, nyúzott macska, köhögős, talán majd kezelteti magát, itt nincs semmi változás, a kosz ugyanakkora, a rendetlenség is, csak éppen a mi lányunk talán soványabb, öcséd szenved a zsábájától, mondd meg Inkának, hogy szerezzen pénzt, akárhol és bármi módon! és küldjön IKKA csomagot, mert amit onnan képzeltünk, az mind smafu, sápadtak, mint a kisértet, birsalmasajton élnek, tejport rágnak, még a mustár is hiánycikk, a tojás ritka madár, a fölnőttekről beszélek, a gyerekek soványak, de vidámak, kint futkosnak a levegőn, legalább az ingyen van, Eli járni is alig tud, szürkék és elkinzottak, több foguk hiányzik, a vitamin injectiókat el kellett volna hoznom, már lent voltam ma vásárolni a Közértben, csak úgy kapásból, mentem Vikivel kézen fogva, nem is nagyon örülnek, ha az ember bemegy, de Vikit megismerték, és igy engem is elfogadtak, tejet kannából mérik, büdös van, az eladólányok a Robit emlegetik, ontja a vicceket, küsstihand, a lányok már kacagnak, de a kenyér olyan finom volt, a héja ropogós, hogy nem birtam ki, és hazafelé törtem belőle, még nem vagyok teljessen magamnál, minden esetre az augustus 19iki hajóra rendeltem magamnak jegyet Genuába, remélem, hogy a Lányunk, aki takonyban és könnyben úszik, és két pillanatonként akkorákat tüsszent, hogy a királyi vár falai belé remegnek, összeszedi magát, a Bejárónő éppen felmondott, vérszagra gyűl az éji vad, Gitus, Zsozsó, Eli, Viola, Gáspár és Imola, Henni, Armand, Imre bácsi, és Lizzi mind jelezték, hogy jönnek, hozzá még a Berci és a Schönherz is, az a disznó, a Globus golyóstoll, amit majdnem otthon hagytam, itt ájult örömet okozott, egyáltalán, nem tudok semmi olyan vackot elővenni, amire ne meresztenének nagy szemeket, néha úgy érzem magam, mintha Colombus lennék az őserdei indiánok között, most a fejem töröm, hogyan segithetnék, egyebet nem irok mint Tate! shick, schick geld! vagy mint Jago mondja, get thee money, a lányod lelkileg, testileg a mélyponton van, és lehetetlen össze szedni magát, túl sok a gyerek, de istenkém, végül majd csak fölnevelik őket, Matyi okos, az okuláréját igazgatja, állandóan bújik, folyton titkokat akar mondani, van egy kedves kiskacsája, a neve Trom, Viki meleg szivű, de félős és hangos, Gabi nem búvik, de őt az ember legszivesebben összecsókolná, mert úgy néz, Sára tiszta Anyám, villámzöld szemek, a hajt kivéve, mert az bronzvörös, minden tányér csámpa, nincs két egyforma pohár, az egész ragad a zsirtól, a kamra üres, csöpög a csap, nekiláttam főzni, mikor Robi első este hazajött, kinyalta a tányért, és kezet csókolt, ami még nem jelent házi-békét, jó formába van, minden öltönyét kihizta, ami súlyban a lányunkról hiányzik, az rajta megtalálható, még keresem a helyemet, az emberek itt gyors szallagon élnek, most mintha a külső események is lendületet kaptak volna, azt ne gondold, hogy én bármit birok itt változtatni, még ha itt élnék, akkor se tehetném, mert az alapok akkor is ugyanilyenek maradnak, ha 9 év alatt nem tanulták meg, most már nehezen fogják, itt a gyerekek és főleg Robi, jó étvágyuak, liter számra isszák a tejet, vajat, legalább tej meg vaj van, sajt már nagy kincs, nekem a kenyér a szerencsétlenségem, és olyan finom, hogy félek meghizok tőle, fura dolog, de a lelkesedésem nagyon lelohadt, néha meglógok, hogy a gyerekek lefektetésénél ne legyek jelen, ezek a legszebb perceim, nézem a felhőket, a fák leveleit, az emberek arcát, és teljessen szkizofrenikus állapotba jutok, mert mindent ismerek és semmit sem ismerek, és külföldön vagyok, de bárkihez odamehetek, megyek, ahova visz a lábam, sajnos állandóan hideg morcos idő van, és ha kimegy az ember, azt se tudja mit szedjen magára, erre nem készültem, te mit hallottál a poznani eseményekről? inkább ne is válaszolj, elhatároztam, hogy mig itt vagyok, nem foglalkozok politikával, amit elég nehéz lessz betartani, mert itt is vannak események, meg ott is, ami Egyiptom és köztünk történik, azt nehéz innen kisillabizálni, légy velem nagyon türelmes, most biztos beadósodunk a fejünk bubjáig, de ha visszamentem, igérem, hogy takarékos leszek, nem irsz egy szót se, megkaptad a Mann negyedik könyvét forditásra? a futbal biró, akivel együtt szálltam hajóra, valami helyi nővel jár a Kultúr Kapcsolatok Intézetébe, és koldulnak, engem is hivtak, de nincs erőm, kérdik tegnap este, mit láttam Pesten, mondom, az unokáim popóit, ez túlzás, mert azt éppen nem láttam, Sárát még sose pelenkáztam, ezért a tuszikját se láthattam, de a nagy csarnokot már 8szor láttam, és a lányunk munka helyére vezető összes ócska házakat ismerem a Nagycsarnoktól, nagyon rossz állapotba van a város, a vakolat hámlik, este alig van fény, a kirakatokba száraz falevelet és görbe ágakat tesznek, vagy egy leszakadt erkélyt disznek, és arra a ruhákat, mindenhol a háború nyomai, az emberek soványak, üzöttek, tudd meg, hogy a mi minden áldozatunk és szenvedésünk a pesti lányunkkal nem változtat semmit az ő Sorsán, a gyerekei majd szépen, maguktól fölnevelődnek, és élni fogják a saját életüket, ami az itteni világgal van szerves, mélyen gyökerezett kapcsolatba, mi még nem vagyunk olyan öregek, hogy számunkra csak az ő életük számitson, végülis az ember, az utolsó szusszáig saját életét éli, és nem a gyermekeiét, Poznan egész biztos egy provokáció volt, ma megkaptam az itt tartózkodási engedélyemet, mostanába sok magyar visszatér, csábitják őket, főleg a Nyugatról, nem tudok neked helyi politikáról irni, az élet véleményem szerint még egyébből is áll, mint a politikából, az embernek lakni, enni, és öltözködni kell, Robi egy irását mutatta meg, a cime: Váratlan fordulat, mondom neki, hogy iró felesége vagyok ugyan, de nem értek az irodalomhoz, a börtönből kijön a főhős feleségének, de nem jól kezdem, mindaddig boldog házasságban élnek, mindegy, majd elmondom személyessen, egy rossz házasságról szól, ami elég baljós, ahol az ex udvarló, egy feketéző, az amnestia-hullám taraján kijön a börtönből, és erre a nő cinikussan kivágja férjét a lakásból, amit az segitett megtartani, a Párthoz hű, tiszta lelkű balek, a nő végig csak megjátszotta magát, és ő most a Margit-hidon, a sötét hullámok fölött az öngyilkosságra gondol, ez van Robi fejébe, sok embert kiengedtek most a börtönökből, Robi szerint elkapkodott az amnestia, csak kis hiján múlt, hogy ő nem került börtönbe, pedig behivták a Kozma utcába, nyár közepén, nem tudta, hogy valaha is kijut-e szabad emberként onnan, szédülök a sok ismeretlen névtől, lukat beszél a hasamba Robi evvel a Petőfi Körrel, sok ezer embert odacsőditettek a Tiszti Házba, ahol a lányunk felcser, képzeld, az állami elme- és ideggyógyászati kórház alapszervezete rendkivüli Pártkongresszus összehivását kéri, hogy ott Rákosi levonja a megfelelő konzekvenciákat, ha mondom, hogy mért nem lehet a boltokba húst kapni, Robi letorkoll, mintha tagadnám az elmúlt 10 év eredményeit, mondom neki, hogy engem az egész belpolitikai helyzetből csak a kedves feleségének a fájó háta és a furunculusa érdekel, meg az unokáim rózsaszin popója, mire ő, hogy a magukat népbarátnak nevező rágalmazó és zavarosban halászó demagógok nem vállalták az új Magyarország felépitésének ezer gondját, olyan, mintha folyamatossan újságcikket irna, nagy baj, hogy Robi egyáltalán nem szereti a zenét, pedig a mi lányunk nem bir anélkül élni, őt idegesiti, ha zenét hall, mivel 3 helyett dolgozik, nem is mondhatom neki, hogy ne egyen 3 helyett, tulajdonképpen egy nagy bohóc, ha beszél, elfelejti sérelmeit, mutatja a foltot a keze fején, my fault, mondja, de ha csak ez az egy hibája lenne, a politikát tölcsérrel tölti a fejembe, Telavivba alig várom, hogy a Szabad Népet a kezembe kaphassam, itt rá se tudok nézni, én valami vibráló lelkesülést érzek a levegőben, Robi ellenforradalomról beszél, két hete láttam egy húsvéti körmenetet, pirospozsgás lányokkal, szépen énekeltek, poros úton jöttek, gyönyörű himzett ruhába, Robi meg azt darálja, hogy az ellenséges elemek olyanok, mint a kártékony mezei rágcsálók, képzelt ellenfelekkel vitatkozik, felugrik és járkál, és gestikulál, de mikor suttogom, hogy körös-körül a szobákban már szuszognak a gyerekek, csöndbe lessz, a lányunk sokkal megértőbb, de Robi nem jár az emberek közé, csak munkába meg taggyűlésre, én úgy érzem, nem tessz roszszat az embereknek, ha kibeszélhetik, mi nyomja őket, a Khruscsev kiengedte a Dzsinnt, ahogy mondtad, Sárának belövellt a torka, tegnap addig kiabáltam a lányunkkal, hogy csöpög a csap, hogy felhivta az iparost, aki 30 perc alatt helyrepofozta, nem volt olcsó mulatság, de kifizettem, 30 kemény forintot, Dmitri elővenné a fogót és megcsinálná, a mi Robink inkább mond egy viccet, és úgy gondolja, hogy a dolog el van intézve, mától kezdve pedig minden másképp volt, nincs egy rendes fogas, amire a kabátot lehetne akasztani, tiszta cigány putri, Robi külömben rém aranyos, minden nap finom kajával zsuffolt szatyrokkal jön meg a városból, van egy titkos Delicatess bolt, aminek a titkait csak ő ismeri, most elraboltak egy Malév gépet nyugat-Németországba, vasdorongokkal verték fejbe az utasokat, mindenki csak erről beszél, én megpróbálom a lehetetlent, hogy a lányunkat talpra állitsam, ha hagyja magát, sajnos hamarossan lejár a rendes szabadsága, mondd, tényleg lemondott a Sarett? szentül hiszem, hogy a Ben Gurion készül valamire, most ott nagyon puska poros a levegő, csak ürügyre várnak, nem bizok az új külügy ministerbe, nevezett Golda Meirbe, aki már Moskvába is megmutatta, milyen hamis reményeket ment kelteni az orosz zsidóságba, a mi kislányunk viszont egy igen derék nő, és egy zokszó nem hagyja el a száját, egy nappal sem maradok 2 hónapon túl, nincs semmi értelme, volt egy remek karikatúra a Szabad Népbe, a piramis előtt a csinos Szfinx, kezében az államositás oklevéllel finoman megböki az Oroszlánt, aki hátranéz, bocsánat, uram, ez az én helyem, és az ijedt Oroszlán fejéről leröpül a korona, Robi vett 2 jó jegyet a Bahcsiszeráji szökőkút ballethez, a Margit szigeti operába, no az nem operai ballett volt, hanem álom, valami csoda szép, és a lányunkkal kar-karba mentem, sirtam, olvastam a Begin követelését, hogy az amerikaiak engedjék meg, hogy Nassert a nilusi ingoványba dobjuk, kérlek szépen, próbálja meg, csak ne legyen valami baj a Suez körül! végre megszereztem Bécsig a jegyemet, az Ibuszba majd agyon nyomtak, mindenesetre érdekes volt az isten adta néppel marakodni, aki birja az marja alapon, itt most kitört az utazási láz a lakosság nagy százaléka utazik Erdélybe, Cseszkóba, ezt érdemes látni, a mi gyerekünk egész kikupálódott a náthájából, ugy tűnik, Robi viccelődése és rendetlensége, no meg a bohém nemtörődömsége nélkül nehezebb volna az élet, a kis Rozsdák már is tudnak enni-inni, és ez helyes, szeretik a sok édes tejet, makarónit, téliszalámit, jó zsiroskenyeret, a pörkölt grizt, a jó rántottát, sajtot és ez már jó alap az élethez, reggel van, hűha, 4 gyerek kikészitése nem egyszerű, eddig csak a lefektetéstől lógtam meg! ma este utazok, nehéz a válás, persze, hogy folyik minden tovább, úgy, mint azelőtt, a taposómalom, a rossz pokrócok, a pénztelenség, az adósságok, az üres kamra, a kölcsönkérés, hogy nincs egy vasaló, az álmatlanság, a szörnyű hasmenések, a kiütések, a beázások, a főfájások, a sorban állások, a bevásárlások, a cipekedések, a mosások, a tartozások, a rongyok, a göncök, a törött rugójú rohadt matracok, a betegségek, a viszketések, a veszekedések, a rögtönzések, a mellé beszélések, ki tudja, én talán csak egy kis könnyebbséget okoztam a háztartásba, volt, nincs, folytatódik a rabszolga élet, mért nem lehet egy közös Israeli-Egyiptomi gátat épiteni? Eden meg Gurion lengetik fejük fölött a fütyköst, a franciákkal együtt, ha az imperialisták Suezra gondolnak, úgy érzik, mintha egy fiatal fiú elszerette volna a kedvesüket az eladó leányt, aki évi száz milliót hozott a konyhára, Assuánt Nasser kifizeti Suezből, drága kislányom, felszúrták a furunkulusodat? kiraktátok a két kinai kakast Matyi ágya fölé? nehogy a két álmába úgy fiú képzelje, hogy ők a két kakas, egésszen tragikus most a kedvünk Apussal, hogy betiltották nyugat Németországba az ottani Pártot, ez nagyon rossz előérzetet vetit előre, a Rajk temetése csodálom, hogy baj nélkül lefolyt, a beszédek vadak voltak, az emberek nem akarnak fölfordulást, csak igazságot, a Pravda okos cikket közölt, a Lorcát amint meglessz, küldjük, édes kislányom, hogy hogy most ilyen hirtelen megéheztél a Lorca versekre? nálatok még nincs leforditva, vagy angolul jobban élvezed? Vikinek épp iskola kezdés előtt egy nappal kezdett fájni a vakbele? úgy látom, az a kislány folyton összeszed valamit, és van benne valami ideges, attól félek, de ha a kórházba azt mondták, hogy vakbél, akkor vakbél, wemma lében, wemma zéhen, végül is, bennhagyták? akkor csak vaklárma volt, hat die blind gezógt, Ursulával bánj úgy, mintha én lennék ő, az, hogy ő nem kommunista, de még csak nem is szocdem, hanem ő csak egy ragyogó és művelt asszony, akivel lehet beszélgetni mindenféléről, sokféle ember él a földön, és a politika nem mindenkinek az istene, Robikám, te csak űzd az irodalmi hóbortjaidat, senki nem akarja elvenni tőled, itt az ősz, a költők szeretik az őszt, fejembe maradt a versed, sűrű cseppek kopogását váltotta most az esti ember lépte, mi ez a gyomormérgezés? a Gabiból nem néztem ki, hogy olyan falánk volna, Matyit nem tudod beiratni első osztályba? mert annyian vannak? örülj neki, ha maradhat az óvodába, ezek, akiket csak Ratkónak csúfolnak, a fedayeen, vagy valaki más, ki tudja, továbbra is gyilkol, és nem maradhat el a válasz, és a fellahoknak kell bünhődni, nálunk itt sajnos lemészároltak több archeologust, az archeologusokat különössen gyűlölik, mert itt az archeológia politika, aki mélyebbre kapar, azé a föld, most egész rendkivüli leletekre bukkantak, mint a Jám háméláchi tekercsek, kincsek bujnak a föld alatt, de ezek már tárgyi bizonyitékok, egy nagy és véget nem érő birósági tárgyaláson szolgálnak cáfolhatatlan bizonyitékul, mi egy iskolát felrobbantottunk és 37 jordán és hozzá 10 israeli meghalt, most, hogy Franciaország lemondott a Saar-vidékről, rettenetes dolog történt, levágták a fülét Even Jehudába az áldozataiknak az arabok, ha hinni lehet a hiradásnak, mintha indiánok skalpolnának, habár Apus szerint mi ebbe is pionirok vagyunk, amikor Jerusalembe Antigonos leharapta nagybátyja két fülét, hogy Hyrkanos ne lehessen főpap, mi lerohantuk a kalkilijai erődöt, mi halunk nyolcan, ők halnak hetvenen, szemet szemért, fogat fogért, szivet szivért, falut faluért, fület fülért, napalmot napalmért, és egyre nő a gyűlölet, nagy butaságnak tartom, hogy Vikit magaddal viszed a munkahelyedre ebédelni, meg kell tanulnia egyedül enni, az a kis vakbél-riadalom nem lehet akadály, mért rontod el ilyen korán a Muksikat, ezek az excessek vissza fognak csapni rád, el kell a gyerekeket választani, egy 8 éves kislány már tud enni egyedül is, nemsoká küldünk friss itteni lapokat Robinak a Suezről, hogy megirhassa a cikkét, a jegesünk sajnos elromlott, ezért most mi is jeget hordunk, jön Dávid naponta egy vödör jéggel, áldott jó fiú, nemsoká lessz új jég szekrény, ezt a mostanit már vinni lehetne a MÉH-be ócska vasnak, megcsináltattad már a rollót a kisszobába? Ben Gurion nagy beszédet mondott a parlamentbe, úgy látszik, jó fegyvereket kapott a franciáktól, mert az amerikaiak most óvatosabbak, Israel megőrzi cselekvési szabadságát, mondta, megint ezek a homályos fenyegetések, Egyiptomnak joga van a suezi csatornához, ezt senki nem veheti el tőle, az Irószövetségbe a jobboldal győzött, irod, de én már nem tudom, hogy pontossan melyik a jobb és melyik a baloldal? ha az irók a ló tulsó oldalára estek, akkor mindenesetre nem ülnek a hátán, Zelkben és Kónyában mégis nagyon csalódtam, igazi szélkakas, de ha Gitus Bécsbe utazik a magyar-osztrák foci meccsre, akkor talán már kezd benőni a feje lágya, vegyen magának egy csinos kalapot, nagyon jó lenne, ha megszereznétek Apusnak az Irószövetségi jegyző könyvet, fontos volna, hogy tudjuk, ki mit mondott, szombat óta elég izgalmas volt, ha az ember ilyen burzsuj rádiót hallgat, a végén azt se tudja fiú-e vagy lány, de vasárnap már tudtuk, hogy minden rendben van Lengyelországban, drága lányom, mennyire megértem a bosszúságodat, és mégse lehet a háztartást egyedül csinálni, mert vagy otthon vagy, vagy dolgozni jársz, hallottuk, hogy jövő évben, ha a nő nem dolgozik, nagy lessz a családi pótlék, most több az ok szomorúságra, mint örömre, ha a közügyekre tekintünk, de kommunista csak optimista lehet, meg aztán a világ még eddig mindig előre haladt és nem hátra! olyan áprilisi idő van, egyszer hideg, egyszer meleg, most három napja chamszin van for a change, remélem a gyerekek már nagyban isszák a kakaót, és te drága kislányom eszel? vagy megint nyúzott macska vagy? ezt a kérdést, azaz a saját táplálkozásodat csak te oldhatod meg, Apus mindig csak rád gondol, és a lepedő vásznat küldi a születés napodra és a 10. házassági évfordulóra, esetleg lehet belőle dunna huzatot is varrni, vagy még lepedőnek sem elég, de inkább nem tanácsolok! drágáim, mi van? az este sokáig figyeltük a Kossuth-rádiót, de nem igazán okosodtunk ki belőle, mi csak egyet remélünk és kivánunk, hogy káosz ne legyen, hanem okosan kiegyenesedjenek a dolgok, és a dolgozó magyar nép bizalommal kezdje épiteni a jövőjét, mégis azt hiszem, ami leginkább hiányzik az a bizalom, ez az első levél 23a óta, amelyet merek már irni, nem képzelhetitek milyen izgalomban lestük a hireket, a Kossuth rádió legújabb hirei megnyugtattak, de ami fontos, hogyan töltöttétek ki ezeket a napokat, és hogy vagytok mindannyian, tudni szeretnénk külön-külön összes drágáink hogylétét, ne titkoljatok el semmit! jön a nehéz tél, ablakok nélkül és fütőanyag nélkül, akarunk kakaót küldeni, de csak egyszer egy hónapban lehet, nálunk is forró idők járnak, hiszen a Kossuth rádió is jelentette, s igy tudjátok, hogy Israel részlegesen mozgósitott, és mint mondani szokás: az ágyúk eldördültek, mit mondjak? nincsenek szavak! miért bűnhődünk? jó, nekünk kijár, de a gyerekeknek? egy kis lélegzethez jutunk, ha irtok, legnagyobb remegésben figyeltük a rádióba és a lapokon keresztül a borzasztó dúlást, tehetetlenül sóhajtozva utánatok, értetek, megrendülve egy gyönyörű ország sorsán, egy nép önpusztitásán, most egy kicsit nyugodtabbak vagyunk, de nem ámitjuk magunkat, tudjuk, hogy rémes nélkülözésnek vagytok kitéve, különössen a közeledő tél miatt, itt a mi hadseregünk a győzelemtől részegen robog át a Szinájon, mikor mindenki azt hitte, hogy Jordániát rohanjuk le, de az angolok nem engedték, ez ám a vig élet, a tábornokok küldözgetik a győzelmi jelentéseket, az ellenséges állások beroppannak, mint a dióhéj, föl-föl Suezre, barátaim, megleckéztetni a nagyszájú Nassert, még ujabb területtel lakmározni, mint a dögkeselyű, hogy biztositsuk régi hóditásainkat, még több ellenséget gyűjteni, eljött Israel 3. királysága, rikoltozza a Knessetbe a főparancsnok, és szurkol nekünk a Britt meg a Francia, mert nem kell a saját vérét ontani, hogy visszaszerezze, amit maga is lopott, Israel, egy ország, amelyik a pusztulásba rohan másokért, most már a Szináj is a miénk marad, mondotta Amzel Ernő, a Budapesti Autonóm Ortodox Israelita Hitközség Elemi Polgári Iskolájának II. osztályos tanulója, mért ne, hiszen átjöttünk rajta, mikor is? a múlt héten, mikor ősapánk kihozta népét és átvette a kőtáblákat a főrészvényestől, most a Kfar Kassemi vérengzés gyilkolja a szivünket, mindenki másra mutogat, pedig ez egy szivből jövő gyilkolódzás volt, nem baj, ha 7 éves kislány, vagy 5 éves kisfiú, most már a franciák és angolok is javában bombáznak, Hammarskjöld nem ijed meg az árnyékától, és összehivatja a Security Councilt, Kfar Kassemba kisgyerekeket és nőket öltek a katonáink, parancsra, vagy anélkül, szinte mindegy, de van-e nálatok fütés, van-e ablak, takaró, ruha, egy csöpp tej a kicsinyeknek, most már Bulganin is keményen felszólamlott Israel ügyébe, ha bárki jönne hozzátok külföldről nevünkben, csak a kötelező udvariassággal fogadjátok, ha nem mutat fel tőlünk származó levelet, amikor 24 óra leforgása alatt 18 órán keresztül rátok gondolunk, rólatok beszélünk és semmi hir rólatok, a mieink rablóhadjárata mintha másik bolygón volna, Apus 20 évet öregedett, nem jön enni az asztalhoz, hogy ne sirással kezdje az evést, vagy legalább is mély sóhajokkal, hogy még a sziklának is megesne rajta a szive, nem felfújt lelkesedést, egyszerű panaszos szavakat akarunk olvasni, a pesti rádiót minden este hallgatjuk, éppen ezért őszintén irhattok, igaz, hogy csak egy 1000 oldalas regényben lehet úgy ahogy levázolni, ami ott végbe ment, könyörüljetek és irjatok

(regényrészlet)

* így szólt egyszer egy rosszkedvű szamár becses nejéhez: „nos, ha már, én ostoba, és te is ostoba, haljunk meg gyorsan, most vagy soha!”, de aztán elmúlt az öngyilkos attak, és mind a ketten életben maradtak (Morgenstern: A két szamár)

Élet és Irodalom

50. évfolyam, 44. szám